BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Nem győzöm ismételni ezt a megszólítást... (Dr. Kovács Zoltán: Egyedül vagy az SZDSZ-ből!) A megcsonkítás alatt nem azt értem, hogy hányan vagyunk jelen! Én nem látok kivetnivalót abban, ami a világ minden demokratikus parlamentjében így van, hogy egy plenáris vitában korlátozott számú képviselő van jelen; mást értek megcsonkításon - tudja a képviselő úr, hogy mit.

De természetesen a tárgyra térek, hiszen ez egy örömteli tárgy, ami nem mindennapos az Országgyűlésben: egyetértés van a jelenlévők között - legalábbis eddig ezt tapasztaltuk -, hogy a polgármesteri intézmény egy fontos és sikeres intézménye az új magyar demokráciának. A polgármesterek személyében az önkormányzati rendszer testesült meg az elmúlt tíz évben.

Akár a közvélemény-kutatásokat nézzük arról, hogy a polgárok miképpen becsülik meg az önkormányzataikat és ezen belül a polgármestereiket, egy nagyon pozitív képet kapunk - valamennyien ismerjük ezeket a közvélemény-kutatásokat -; de tegyük hozzá, hogy ha akár az újjáválasztási eredményeket nézzük, akkor is azt látjuk, hogy miközben a kormányok Magyarországon megbuknak, az önkormányzati vezetőket, a polgármestereket, ha csak valami súlyos ballépést nem követnek el, újjáválasztják. Azt is mondhatnám, szinte pártállástól függetlenül, hiszen Gémesi Györgyöt, Kovács Zoltánt vagy Demszky Gábort és nagyon sok mindenkit rendszeresen újjáválasztottak az elmúlt három ciklusban. Azt gondolom, helyes, ha ez kifejeződik a polgármesterek jogállásának törvényes szabályozásában is.

Éppen azért támogatja a Ház mindkét oldala ezt a törvényjavaslatot, mert a törvényjavaslatban ez fogalmazódik meg. Én is azok közé tartozom - mint ahogy frakciónk vezérszónokaként Mádai Péter is hangsúlyozta -, akik a törvényjavaslat irányával egyetértenek, azonban szeretnék egy dolgot ehhez hozzátenni. Én azt gondolom, a törvényjavaslat nem megy elég messzire akkor, amikor a polgármesterek díjazásáról szólva az ő pozíciójukat megerősíti. Mindjárt meg is magyarázom, hogy mire gondolok.

Mint többektől hallottuk, a törvényjavaslat a polgármesterek illetményénél annyit tesz, hogy leválasztja az illetményszabályozást a miniszteri fizetésről, merthogy a miniszteri fizetést időről időre a mindenkori kormányok politikai okokból be szokták fagyasztani.

(12.20)

Ugyanezt csináltuk néhány évvel ezelőtt a képviselői tiszteletdíjjal is, azt is leválasztottuk a miniszteri fizetésről. Igaz? Azt gondolom, hogy ez nem az igazi megoldás. Egyrészt az sem helyes, hogy a miniszteri fizetést időről-időre - elég primitív politikai megfontolásokból - befagyasztják, az lenne a helyes, hogyha az is lépést tartana az általános jövedelemszínvonal-emelkedéssel.

De ami ennél is fontosabb, az én megítélésem szerint nem elég az, hogy áttérünk, a miniszteri fizetés helyett valami máshoz, a köztisztviselői illetményalaphoz kötjük a polgármesterek illetményét, szorzót alkalmazunk, ugyanúgy, mint korábban a miniszteri fizetésbeli százalékkal, és ismét ilyen tól-ig határokat állapítunk meg.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy amikor ezt a szabályozást kialakították, ez akkor alakult ki, amikor a polgármestereket még választották a testületek, és nem közvetlenül választott polgármesterek voltak; azt gondolom, hogy azzal a jelenlegi szabályozással, ami '94 őszén alakult ki, hogy a polgármestereket közvetlenül választják Magyarországon, ezzel nincs összhangban az a szabályozás, amelyik a testületekre bízza a polgármester illetményének megállapítását. Azt gondolom, hogy ezzel a szabályozással, a polgármester ebbéli pozíciójával csak egy olyan szabályozás lenne összhangban, amelyik függetleníti a polgármester illetményét és egyéb juttatásait a testülettől.

Tehát ezért mondom azt, hogy ez a törvényjavaslat megáll a félúton, mert akkor lenne következetes a szabályozás, és mi erre teszünk javaslatot, hogy ne legyenek tól-ig határok, hanem a törvény fix szorzókat állapítson meg a polgármesterek különböző kategóriáira, ne tegye lehetővé azt, hogy a testület jutalmazza vagy büntesse a polgármestert azzal, hogy a tól-ig határok tetején vagy alján állapítja meg a polgármester illetményét.

Hozzáteszem, hogy ebből a felfogásból, amit itt megfogalmaztam, az is következik, hogy meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a képviselő-testület jutalmazza a polgármestert, ez is ellentétes a közvetlenül választott polgármester intézményével, és elég visszás. A sajtóban időnként kiderül, amikor nagy jutalmakat adnak, időnként nem derül ki, lássuk be, hogy ez egy - azt is mondhatnám - bizarr szituáció, hogy a testület megjutalmazza a polgármestert.

Még azt is hozzátehetjük, hogy az, hogy a polgármester illetményét a testület állapítja meg, annál inkább is bizarr, hiszen a képviselők tiszteletdíja pedig a polgármester fizetésétől függ. Tehát amikor a testület magasabb illetményt állapít meg a polgármesternek, ezzel a képviselők egyúttal a saját tiszteletdíjuk magasabb mértékére is adnak legalábbis lehetőséget.

Tehát a mi javaslatunk, illetve az én javaslatom az, hogy térjünk át a fix szorzókra, ezek a fix szorzók legyenek magasabbak, mint ami a törvényjavaslatban szerepel, viszont szűnjön meg a jutalmazás gyakorlata. Abban a vitában, ami itt a költségtérítésről kialakult, nekem is az lenne az álláspontom, hogy az, hogy most költségtérítés formájában adunk jövedelmet a polgármesternek vagy sem, ez is egy vitatható kérdés. Azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek jelenleg nincs erkölcsi alapja arra, hogy a költségtérítés juttatási formát megkérdőjelezze, hiszen néhány héttel ezelőtt az Országgyűlés is a költségtérítést emelte nagyon drasztikus mértékben, hogy ne kelljen magát a képviselői tiszteletdíjat emelni, ami egy kicsit nyilvánvalóbb lett volna.

Ebben nem igazán van erkölcsi alapunk, hogy ezt elvitassuk, az azonban kétségkívül jogos, hogy az ilyen tól-ig-os költségtérítés megszavazása a képviselő-testület által ne legyen lehetséges, mert itt megint az egymás lekenyerezésének a gyakorlata érvényesülhet.

Ezért javaslom azt, hogy menjünk messzebb, mint ameddig ez a törvényjavaslat elment, és szüntessük meg - hogy úgy mondjam - a képviselő-testületnek azokat a jogosítványait, hogy a polgármester jutalmazásával, költségtérítésének a tól-ig-os határ közötti megállapításával, illetve magának az illetménynek a tól-ig határok közötti megállapításával játszadozzon, amikor a polgármestert anyagilag is minősíteni akarja.

Még egy kérdésre szeretnék visszatérni, ami az általános vita három héttel ezelőtti szakaszában már felmerült, és ez a Budapest-kérdés. Én is azt gondolom, amit szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim már három héttel ezelőtt elmondtak, hogy nem igazán elegáns dolog az, hogy ha van egy politikai harc a jelenlegi kormánykoalíció és a szabad demokrata főpolgármester között, akkor ebben a politikai harcban azt a fegyvert vetjük be, hogy a főpolgármester illetményét ebben a szorzószámtáblában levisszük a megyei jogú városok és a megyei közgyűlési elnökök szintjére. Azt hiszem, az, hogy egy 50-60 ezer lakosú megyei jogú város polgármesterének az illetményére ugyanazt a szorzószámot alkalmazzák, mint a kétmilliós Budapest főpolgármesterének az illetményére, ezt nem lehet semmi mással megmagyarázni, mint a politikai csatározással. Ez egy kisszerű eszköz ebben a politikai harcban, teljesen természetes, hogy nekünk is olyan módosító indítványt kellett benyújtani, ami ezt korrigálja, és visszatér ahhoz a hatályos rendszerhez, amikor a főpolgármester egy lépcsővel magasabb szorzók szerint kap illetményt, mint ahogy a megyei jogú városok és a megyei közgyűlések elnökei. Nem hiszem, hogy a kormánynak ezzel szemben bármilyen hihető érve volna.

Azt gondolom, hogy azokkal a módosításokkal, amelyeket itt össze fogunk szedni az Országgyűlés mindkét oldaláról, ez a törvényjavaslat tovább javítható, és akkor mi is nyugodt lélekkel fogjuk tudni megszavazni.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu