TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzati képviselők jogállásának helyzetéről szóló törvényjavaslat általánosvita-szakaszában vagyunk, ezért néhány gondolatot szentelnék a jogi előzményeknek is.

(10.40)

A helyi önkormányzatok alkotmányos alapjait a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló '90. évi LXIII. törvény teremtette meg. A helyi önkormányzatokat a többpártrendszerű, szabad, demokratikusan megválasztott új Országgyűlés a kiépülő jogállam fontos alapintézményeként hozta létre, felváltva ezzel az 1950-től működő, szovjet típusú, hatalomkoncentrált tanácsi rendszert. A konkrét szervezet formáját az 1990. augusztus 4-én kihirdetett, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény alapozta meg. Ezzel a rendszerváltás lényeges részeként a helyi hatalom demokratikus átalakítása valójában megtörtént.

A helyi önkormányzatokról szóló '90. évi LXV. törvény három kiemelkedően fontos önkormányzati jogot rögzít. Ezek: az önállósághoz való jog, a demokratikus helyi hatalomgyakorlás joga, valamint az önkormányzati jogok bírósági védelmének joga. Ezen biztosított és ténylegesen gyakorolt alapjogok már nem tűrték meg az előző, a hatalomkoncentrációból fakadó, azzal együtt járó és egymást feltételező helyzetet, az állami, a politikai és közhatalmi pozíciókat betöltő és a gazdasági életben tisztséget betöltő személyek azonosságát.

A fenti jogok gyakorlása tiszta, egyértelmű, nagyrészt előre látható és kiszámítható szabályozást igényelt. Ennek a követelménynek csak részben tett eleget az alkotmány, a helyi önkormányzatokról szóló törvény, valamint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény vonatkozó rendelkezései.

A felsorolt jogszabályokban foglalt rendelkezések, tudjuk mindannyian, hiányosak és hiányosak voltak. Az elmúlt tíz év gyakorlati jogalkalmazási problémái nemcsak a jogalkotókat, hanem a jogalkalmazókat is megerősítették abban, hogy hasonlóan az országgyűlési képviselők jogállását rendező törvényhez az önkormányzati képviselők vonatkozásában is szükséges az összeférhetetlenség kérdéskörének a szabályozása.

Az eddigi általános vitában többen fontosnak tartottuk pontosan érteni és megértetni azt, hogy az összeférhetetlenségi szabályok kidolgozása és a tisztelt Ház általi elfogadása nem az önkormányzati demokrácia válságának jele vagy következménye. Ez a sokéves gyakorlat alatt erkölcsileg már körvonalazódott, letisztult, jogilag is egyértelműen megfogalmazhatóvá vált elvárás. A törvényjavaslat megalkotásának oka nem hozható összefüggésbe sem az önkormányzati demokrácia megkérdőjelezhetőségével, sem a helyi önkormányzati képviselők függetlenségének kérdésével, sem a hatalmi ágak szétválasztása elvének vélelmezett sérülésével.

Az elfogadásra váró, most tárgyalt javaslat szabályai nem büntetőszabályok, az összeférhetetlenség nem büntetőjogi intézmény, így annak elvei, céljai, eljárási szabályai és szankciói is más természetűek, vagyis közjogiak. Teljesen világos, hogy a szabályozás alapvető és elsődleges célja a jövőre vonatkozóan kiszámítható és egyértelmű módon, a társadalmi elvárásoknak megfelelően biztosítani a képviselői munka függetlenségét, a nemkívánatos befolyásolásoktól mentes képviselői munka végzését.

Nem alaptalanul polemizáltunk az előző pillanatokban sem afölött, hogy a törvényjavaslat nem kezeli vagy nem elég jól kezeli a nagyvárosok és a kistelepülések eltérő adottságaiból eredő kérdéseket. A települések közötti szabályozásbeli megkülönböztetés azonban - ezt hallottuk előterjesztői oldalról is - alkotmányossági aggályokat vethet fel, ezért a javaslatban foglaltaktól eltérő megkülönböztető szabályozásra ebben a törvényjavaslatban talán nincs lehetőség; ha mégis van, azt közösen kell hogy áttekintsük.

Több képviselőtársam - Balogh László képviselőtársam és mások - többek között abbéli aggályaikat fogalmazták meg, hogy a kisebb települések esetében az értelmiség kizárása adott esetben bekövetkezhet. Gondoljunk csak arra, hogy a 3 ezer lélek alatti településeknél milyen arányban vannak jelen az intézményvezetők, és arra, hogy pár perc múlva tárgyalni fogjuk a települési önkormányzatok polgármestereinek jogállására vonatkozó jogszabályt, ahol a 3 ezer lélek alatti-fölötti településekre vonatkozóan egy limitet maga az előterjesztő is, természetesen más szempontból, de meghúz, vagyis fontos különbséget vél köztük felfedezni.

Megfogalmazódott és elhangzott olyan vélemény is, hogy a törvényjavaslat minden olyan rendelkezése, amely az önkormányzati képviselőre vonatkozik, vonatkozzon az önkormányzati bizottság nem képviselő tagjára is, hiszen érdekeltségükben azonosak. Az általános szabályoktól való eltérést pedig a kivételt jelentő speciális szabályok beiktatásával lenne célszerű jogilag megoldani. Az önkormányzati bizottságok az át nem ruházható hatáskörök kivételére nagyon komoly, akár vagyoni ügyekben is hozhatnak döntéseket, és tekintettel arra, hogy ugyanabban a döntéshozatalban vesznek részt, a bizottság nem képviselő tagjaira is a szigorú, a törvényjavaslat szerinti összeférhetetlenségi szabályok megállapítása és elfogadása indokolt.

A törvényjavaslat tartalmi hiányosságaként nyert megfogalmazást, hogy a bizottság nem képviselő tagjára vonatkozóan a képviselő-testület által megállapított összeférhetetlenség esetében nem biztosít jogorvoslati lehetőséget az arra okot szolgáltatónak.

Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy jelenleg az önkormányzati rendszerben abszolút mérlegelés kérdése, hogy a képviselő-testület melyik bizottságot milyen összetétellel állítja fel, és abban milyen személyi cserét hajt egyébként végre. Függetlenül az összeférhetetlenség kérdésétől, a képviselő-testület szabadon, mérlegelési jogkörben dönthet az általa megválasztott bizottsági tagok megbízatásának megszüntetéséről. A törvényjavaslat ezt a meglévő mérlegelési lehetőséget szűkíti le akkor, amikor úgy kíván rendelkezni, hogy ahol a képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagjával szemben összeférhetetlenségi ok keletkezik, és a bizottság tagja azt 30 napon belül nem szünteti meg, ott a képviselő-testület az érintett nem képviselő bizottsági tagságát mérlegelési lehetőség nélkül köteles megszüntetni.

Mindannyian látjuk, hogy a szabályozást az tette tehát szükségessé, hogy a helyi önkormányzati képviselőket akár intézményi, akár gazdasági, akár más oldalról érhetik nemkívánatos befolyások is. Ez nem kriminális cselekmény, ebben egyetértettünk, hanem egészen egyszerűen olyan eltérő érdekek erőteljesebb megjelenése, ami nem teszi lehetővé, illetve akadályozza, hogy egy települési képviselő a település egészéért vállalt feladatának eleget tudjon tenni.

Részemről tehát a beterjesztett javaslatnak a módosító indítványokkal való együttesét elfogadásra javaslom; reményem és reményeink szerint talán jobb hatásfokkal biztosíthatja az önkormányzatok zavartalan, törvényes munkavégzését a jövőben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu