DR. SZALAY ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Én is arról az oldalról szeretnék hozzászólni, ami a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos, természetesen osztva egy kicsit azokat az aggályokat, hogy vajon nem lesz-e túlszabályozott ezzel a bizonyos műsorelosztás részletes szabályairól szóló törvénnyel az egész dolog, hiszen a médiatörvény, a távközlési törvény, a készülőben lévő hírközlési törvény mind ebbe az irányba mutat. Én is úgy érzem egy kicsit - Pál Béla ezt részletesen kifejtette -, hogy a nem közcélú műsorelosztó fogalma egy picit annyira új, ami esetleg ezt a bizonyos harmonizációt valóban nehézzé teszi. De bízzuk ezt a jogászokra vagy a törvény-előkészítőkre!

Engem a dologból legjobban valóban a fogyasztói érdekvédelem érdekel és a fogyasztói érdekvédelemnek is az a része, amely az alacsony jövedelműekre vonatkozik, különös tekintettel azokra, akik esetleg emellett még idősek is. Ugyanis ha az ő esetükben azt nézzük, hogy mi az ablak a világra, akkor általában nem az írott sajtó, hanem a rádió és a rádió mellett a televízió, és őket valóban az érdekli, hogy azért az előfizetési díjért, ami nem túl magas, mégis mit kapnak, illetve milyen szolgáltatás jár ezért.

Azt hiszem, azt közkívánatra meg lehet fogalmazni, hogy több kell hogy legyen, mint a három közszolgálati tévé. Én megnéztem néhány ilyen tévécsomagot, persze egy icipicivel több, de gyakorlatilag ott marad a három közszolgálati tévé, és esetleg még egy-két olyan helyi tévé, amelyik valamilyen módon a helyi híreket közvetíti. Ez nagyon kevés.

Pál Béla utalt arra - és azt hiszem, hogy azok, akik ezt a kérdést felvetik, jogosan vetik fel -, hogy a kereskedelmi televíziók bevétele ebben a legalacsonyabb csomagban, ahol egyébként, nem fogom adattal untatni a tisztelt képviselőtársakat, de megnéztem egy kicsit, és ezeknek a kedvezményes csomagoknak az ára 300-400 forint körül mozog; ezt a KHVM illetékese is így terjesztette elő. Az utána következő csomag, ahol a törvénytervezet egyébként és az előterjesztő valóban jó szándékkal azt akarja mondani, hogy bele kell kerülniük a kereskedelmi tévéknek is, már körülbelül négyszerese az alapcsomag, az úgynevezett szociális csomag árának. Az az után következő csomag, amelyik, mondjuk - csak hogy szemelvényszerűen mondjam -, a Spektrumot tartalmazza, amelyik alapvető fontosságú, ha arra gondolunk, hogy a Spektrumban olyan dolgok mennek, amelyek az ifjúság nevelését illetően, akár oktatását kiegészítendő perdöntő jelentőségűek, az már az alapcsomag, a szociális csomag hatszorosa; ha mondjuk, olyat is beleveszek, amiben az HBO van, az már kilenc és félszerese; ha pedig mondjuk, a legtetejét nézem, akkor az alapcsomag tizenegyszerese.

Ezt csak azért mondtam el, hogy az alapcsomag után következő nagy szakadás szemmel látható, hiszen ott van a négyszeres szorzó. Ez azt mutatja, hogy nagyon keveset nyújtunk ezáltal azoknak, akik még ráadásul azt is tudják, hogy a kereskedelmi televíziók - még egyszer mondom - földi sugárzású, tehát nem műholdról közvetített csatornák. Tehát jogosan érzik úgy, hogy ez tulajdonképpen közpénzből, ha úgy tetszik, az adófizetők pénzéből, úgymond, nekik jár. Szeretném erre felhívni a figyelmet.

Előre aggódom, hogy e tekintetben biztosan sikertelen lesz a törvényalkotás, hiszen - ahogyan utalt erre Márton Attila képviselőtársam is - ez is abba a kategóriába tartozik, ami a médiatörvényt borzolja, ahogy ezt Pál Béla is idézte. Valószínű, hogy a mostani politikai légkörben elég sajnálatos módon a médiatörvény e kétharmados passzusai nem biztos, hogy valamilyen módon keresztülvihetők, pedig akkor, nyugodtan mondhatom, hogy akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselő próbálja megvédeni ezt a törvényt, a legfontosabb savát-borsát kiveszi belőle, és a közvélemény előtt nehezen lesz védhető.

Egyébként azt hiszem, a törvénynek az is célja kellene hogy legyen, hogy ne csak az előfizetőt, hanem egy kicsit a szolgáltatót is védje abban az értelemben, hogy az előfizetőt az érdekli, hogy mit kap a pénzéért, a szolgáltatót pedig az érdekli, hogy megkapja a pénzét. Nem elég esetleg azt mondani a törvényben, hogy hát akkor majd beszüntetem a szolgáltatást, ha nem kapom meg a pénzemet. Igenis lehetővé kellene tenni a törvényben, és ezt valószínűleg valahogyan lehetne is egyeztetni, hogy ott az adatfelvételnél legalább azt a szerződést, amelyet a szolgáltató és az előfizető között kell kötni, valamilyen módon komolyabbá tegyük. Ez alig tartalmaz adatot, kitöltheti valaki úgy is azt a bizonyos szerződést, hogy esetleg nem is lelhető fel. Azt hiszem, minimum annyi adatot kellene tartalmaznia, amely adat például az irányba felhasználható legyen a szolgáltató részéről, hogy az illető ellen valamilyen eljárást vagy pert indítson. Nyilván ennek a részleteibe most nem szeretnék belemenni.

Ugyanakkor a másik oldalról nagyon komolytalannak tartom a törvénytervezet szankcionálási részét. Lehet, hogy ez a törvénytervezet még akkor született, amikor a közvélemény előtt nem volt ismert, hogy egy viszonylag egyszerű sebességtúllépésért is 100 ezer forintra lehet bírságolni. Ennél sokkal komolyabb dolgokért a törvénytervezet 30 ezer forintot helyez kilátásba, azt is feltételes módban. Egyébként a tervezetnek ezek a részei azok, amelyeken módosító indítványokkal nyilván javítani lehet, és valószínű, hogy ez akceptálható is lesz mind az előterjesztő, mind a parlament részéről.

Ami miatt - még egyszer megismétlem - aggódom, az az, hogy az alapvető célját, az alacsony keresetűek fogyasztóvédelmét pontosan a médiatörvénnyel való kontaktpontjai miatt ez a törvény nem fogja tudni elérni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu