BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Évforduló lesz holnap, március 25-e, az első szabad választás 10. évfordulója, és azt hiszem, helyénvaló, ha erről az évfordulóról a megelőző napon a Magyar Országgyűlésben is megemlékezünk.

Magyarországon az a kérdés, hogy a választók akarata megerősíti a rendszerváltás szándékát, nem az első szabad választáson, hanem fél évvel korábban novemberben, a "négyigenes" népszavazásnál már eldőlt. Márciusban már nem volt kérdéses, hogy miféle rendszer és miféle kormány lesz Magyarországon. A kérdés, amit a márciusi választás eldöntött, csak az volt, hogy ki lesz kormányon, ki lesz az ellenzék, és miféle viszony lesz közöttük.

A választók válasza az volt, hogy a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg a választásokat, a Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal együtt 58 százalékos többséget szerzett az első szabadon választott Országgyűlésben. Továbbá az ellenzék vezető ereje a Szabad Demokraták Szövetsége lett - két liberális párt volt a parlamentben, az SZDSZ és akkor még a Fidesz (Varga Mihály: Régi szép idők!) -, valamint a Magyar Szocialista Párt.

Ez azt jelenti, hogy a Magyar Szocialista Párt nemcsak a kormányzásra vesztette el akkor az esélyét, hanem arra is, hogy az ellenzék vezető ereje legyen, ami egészen sajátos helyzet volt a posztkommunista országok között, hogy akkor mind a kormányoldalon, mind az ellenzéki oldalon rendszerváltó pártok álltak.

(12.40)

Ez esélyt adott arra, hogy a kormány és az ellenzék viszonya ne az egymást megsemmisíteni kívánó ellenségek, hanem az egymással a fő kérdésekben együttműködni képes, ugyanakkor egymással szemben alternatívát kínáló, egyaránt demokratikus rendszerváltó pártok viszonya legyen. Hadd tegyük hozzá, hogy a választási eredmények után a szabad demokraták első reagálása, Kis János egykori mondata: "a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzékévé leszünk" éppen ezt az új (Mécs Imre közbeszól.) - "a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzéke lettünk", éppen ezt az új viszonyt volt hivatott kifejezni, mint ahogy ezt az új viszonyt fejezte ki az MDF és az SZDSZ megállapodása. Ezt az új viszonyt fejezte ki közös elhatározásuk a parlament folyamatos működtetésére, közös elhatározásuk azzal, hogy megegyezéssel keresik meg és választják ki az ország első köztársasági elnökét, aki képes a nemzet egységének a kifejezésére; és az a közös elhatározásuk is, hogy a közszolgálati médiát a pártoktól, a parlamenttől függetlenítik az új alkotmányos berendezkedésben.

Sajnos, a Magyar Demokrata Fórumban a mellett az együttműködő vonal mellett, amely ezeket az első megegyező döntéseket meghozta, végig jelen volt egy másik irányzat is, az ellenzéket ellenségnek tekintő, legyűrni, kiszorítani akaró vonal is, különösen a médiapolitikában. Ezért jutott el elég gyorsan az MDF a paktum megsértéséhez, ezért folyt négy éven keresztül a médiaháború a Rádió és a Televízió megszerzéséért, amelynek bizony nagy szerepe volt a Magyar Demokrata Fórum, a jobboldal választási vereségében. Hozzá kell tennünk, hogy ugyanakkor a parlament működtetésében az akkori kormánykoalíció végig tartotta magát azokhoz az elvekhez, amelyekben a kormány és ellenzéke 1990-ben megállapodott.

A Magyar Demokrata Fórum örököse, a második jobboldali kormánykoalíció vezető ereje, a Fidesz, sajnos nem a tíz évvel ezelőtti együttműködési vonalat, együttműködési politikát, hanem inkább a Kónya-dolgozat és a Csurka-dolgozat örökségét vállalja azzal a politikával, amely nemcsak a médiában, hanem a parlamentben is az együttműködés vonala helyett az ellenfél legyűrésének és kiszorításának a vonalát képviseli. Ezt tapasztaljuk az új médiaháborúban, ezt tapasztaljuk a parlament megbénításában. A '90. márciusi örökséget '94-ben az MSZP és az SZDSZ kormánykoalíciója folytatta, amely 72 százalékos többsége ellenére az együttműködés, az ellenzéknek tett engedmények vonalát követte.

A magam részéről bízom benne, hogy 2002-ben ehhez az 1990-es politikai felfogáshoz tér majd vissza a magyar demokrácia. Szerintem így emlékezhetünk méltóképpen a tíz évvel ezelőtti első szabad választásra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu