DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő és a javaslatot támogató képviselők és a kormány igyekezete tiszteletre méltó, tulajdonképpen nem vitás, hogy olyan célt kíván szolgálni, amely cél a jogrendszer egészével harmonizál. Azonban az alkalmazni kívánt módszer, az eszköz szerintem a cél jogszerű elérésére alkalmatlan. Ezért a törvényjavaslatot nem javaslom támogatni.

A bizottsági vitában a parlament mindkét oldaláról, ellenzéki és kormánypárti oldalról fogalmaztak meg aggályokat. Ezzel tisztában van az előterjesztő is, az előttem felszólaló képviselő úr is. Azonban a javaslattevő túlteszi magát a garanciális aggályokon, csak kizárólag a cél elérése ösztönzi, és a jogszerű eszköz keresésében adós marad a lehetőségek kiaknázásával.

Nem tisztem és feladatom, hogy e javaslat vitája kapcsán egy egzakt megoldást javasoljak. Azonban e javaslat néhány alapvető ellentmondásosságára szeretnék rámutatni. Egyrészt a jogállamisággal összeegyeztethetetlen, hogy a bíróság hatáskörével párhuzamosan ugyanazon jogviták rendezésére egymással konkurálóan államigazgatási hatáskört is biztosítunk. Az igaz, hogy egy gyengéd próbálkozást tesz az előterjesztő, amikor azt mondja, hogy csak akkor lehet a jegyzőnél kezdeményezni az eljárást, ha bírósági eljárás még nem folyik.

Tisztelettel kérdezem, hogy honnét fogja ezt tudni a jegyző, hogy folyik-e ilyen eljárás, vagy sem a bíróságnál, hogy folyamatba tettek-e már eljárást, benyújtottak-e keresetet. Honnét fogja tudni az eljárás alá vont, aki ellen az eljárás folyik? Tehát igenis szinte kézenfekvő, hogy a tulajdonos számos esetben villámgyorsan meg fogja indítani mind a két eljárást, s azt gondolja, hogy amelyik gyorsabban eredményes lesz, majd az szolgáltat számára igazságot. Ebből a szempontból is átgondolatlan a javaslat.

Az előttem szóló képviselő úr is mondja, hogy ezek a jogviszonyok és ezek a jogviták a büntetőjog és a polgári jog határterületén mozognak. Kérdezem én: egy jogállamban elfogadható, hogy akár büntetőjog, akár polgári jog területén jelentkező konfliktusokat a bíróság hatásköréből kirekesztünk? Nemcsak az alkotmányunk, hanem nemzetközi kötelezettségvállalásaink is kötelezővé teszik, hogy a méltányos és jogszerű eljárásra mindenkinek jogot biztosítsunk. Nagyon jól tudom - a saját négy évtizedes ügyvédi praxisomból is -, hogy az önkényes beköltözőkkel szemben nagyon nehéz fellépni.

Emlékeztetni szeretném a képviselőtársaimat arra, hogy a jelenleg hatályos szabályozást megelőzően volt egy differenciált szabályozás. Nem mondom, hogy az tökéletes volt; a jelenleg hatályosnál jobb volt. Árnyaltan különbséget tett jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó, rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó és önkényes beköltöző között. Más és más eljárási szabályok érvényesültek, különösen a határozatok végrehajtását illetően, de az ügy érdemi elbírálását illetően az önkényes beköltözőkkel szemben kötelező volt a bíróságok számára egy soron kívüli eljárás, ami ma nincs, ami ma nem működik.

Kétségbe vonom azt az állítást, hogy a bíróság alkalmatlan arra, hogy gyorsan orvosolja ezeket a panaszokat. Legalábbis ha 60 napos határidőt adunk a tulajdonosnak arra, hogy az eljárást megindítsa, akkor kérdem én: olyan nagy tragédia, ha az eljárás megindítása után nem három nap múlva, vagy egy hét múlva lehet végrehajtani a határozatot, hanem esetleg egy-két héttel később? Sokkal fontosabb sérelmekről és jogokról van szó, alapjogokról van szó, állampolgári alapjogokról, a tisztességes és korrekt eljáráshoz való jogról, annak a sérelmének a lehetőségéről.

Tudjuk jól, hogy a bíróságok túlterheltek. Kérdezem én: a jegyzők talán nem túlterheltek? Vagy netán abban fogunk reménykedni, hogy a gyors eljárás majd biztosítja, hogy az államigazgatási eljárás kevésbé garanciális eljárási folyamatában netán gyorsan túlteszi magát a jegyző az aggályokon, és horribile dictu hatósági önkény eszközévé válik az eljárás? Még ha nem is szándékos ez az önkény, de praktikusan adott esetben azt fog eredményezni. Azt gondolom, hogy ha csak kivételesen és ritkán fordulhat, vagy fordulna elő, ezt a jogalkotónak meg kell gátolnia.

Kérdezem én: például az a rendelkezés mit jelent, hogy a kiürítést elrendelő határozatot három napon belül végre kell hajtani? Mitől számított három napon belül? A kézbesítéstől, a határozat meghozatalától? Elemi eljárási szabályok sérülnek. Egyáltalán a korrekt védekezés, a bizonyítás lehetősége az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint nem biztosítottak. Nem véletlen, hogy a polgári perrendtartás, az állampolgári jogok polgári jogi jogviszonyban való érvényesülésének a biztosítékait olyan árnyaltan szabályozzák. Az '57. évi IV. törvény, illetve az államigazgatási eljárási törvény ezeket a garanciákat kevésbé tartalmazza. Tehát az a véleményem, hogy a bíróság hatáskörét nem szabad, nem lehet megkerülni, és nem lehet kikerülni.

Van még egy rendelkezés, amely számomra meghökkentő: a 2. § (7) bekezdése, amely azt mondja, hogy ha a lakás egyes helyiségeinek, a lakáshoz tartozó helyiségnek, a nem lakás céljára szolgáló helyiségnek vagy az épület közös használatra szolgáló helyiségének és területének önkényes elfoglalása történik, akkor is ezt a szabályt kell alkalmazni.

(10.40)

Csak emlékeztetem arra, hogy ha ezt szó szerint értelmezzük, ha a több tulajdonos által közösen használt ingatlanon belül az egyik tulajdonostárs az addigi birtokviszonyokat önkényesen megváltoztatja, kizárja a közös előszobából vagy átjáró helyiségből a tulajdonostársát, a jegyző máris eljárhat ilyen módon, holott erre a birtokvédelmi eljárás tökéletesen alkalmas.

Mi szükség erre? Csak arra alkalmas, hogy nagyon nehezen legyen tisztázható, - mert például a benne lakó, a lakást használó, különösen, ha többen használják... -, hogy a viszonyok milyenek, kinek mire terjednek ki a jogai, azt nagyon nehéz néhány napon belüli eljárásban tisztázni. Megfelelő bizonyítás felvétele nélkül lehetetlen korrekten tisztázni! Ezt megdöbbentőnek tartom.

A célt, hangsúlyozom, értem. A célt támogatandónak tartom. Ezt a célt el kell érni, vagyis meg kell oldani a tulajdonosi biztonságot az önkényes lakásfoglalókkal szemben, de csak alkotmányos, korrekt, törvényes eszközökkel.

Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu