BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy felszólalásomat egy kérdéssel kezdjem! Vajon a Magyar Országgyűlés eleget tesz-e az energiapolitika meghatározása terén rá háruló feladatnak azáltal, hogy most ezt a beterjesztett törvényjavaslatot tárgyalja? A Magyar Igazság és Élet Pártja válasza az, hogy nem tesz eleget.

Most arról van szó, hogy a kormány által az energiapolitikai koncepciót gyakorlatilag megkerülő, itt már többször emlegetett energetikai üzleti modellben meghatározottak átültetéséről van szó egy szakmai törvényben. Azok a képviselőtársak, akik szorosabban nem foglalkoztak e szakmával, úgy gondolom, hogy a terminológiai nehézségek miatt alkalmanként még az e törvényjavaslatban rejlő lényeget is nehezen tudják értelmezni. Másrészről egyet kell értenem azokkal, akik azt mondják - idézőjelben -, hogy lyukas ez a törvény, hiszen nagyon lényeges kérdéseket olyan rendeletekben kíván majd szabályozni, amelyeket egyelőre nem ismerünk.

Az Országgyűlés 1993-ban határozottal hagyta jóvá "A magyar energiapolitika" című dokumentumot, amely ma is érvényben van. A határozat szerint a kormánynak kétévente kell ennek a teljesüléséről beszámolni. 1995-ben a beszámoló elkészült, de a parlament nem tárgyalta; '97-ben nem került benyújtásra; a '99-es beszámoló gazdasági bizottsági szinten került tárgyalásra, illetve tárgyalása még most folyik.

Az 1993-as dokumentumban meghatározott energiapolitikai feladatok, célok és megoldások aktualizálására természetesen szükség lenne, de most nem erről van szó, most a kapcsolódó privatizációs és ágazati energiatörvények aktuálpolitikai módosításának lehetünk tanúi.

A parlament az 1995-ös energiaprivatizációs vitanap óta nem foglalkozott összefüggéseiben az energiapolitikával, pedig ez annál is inkább fontos lenne, mert a kormány tavaly augusztus 6-án ezt a dokumentumot "A magyar energiapolitika alapjai, az energiapolitika üzleti modellje" címmel jóváhagyta, elfogadta, ezáltal új energiapolitikai alapelveket fogadott el. De mivel ezt nem terjesztette a parlament elé, megítélésünk szerint ennek érvényessége is megkérdőjelezhető.

Ebben a dokumentumban egy szélsőségesen liberális energiapolitika került rögzítésre, amely alapjaiban tér el az 1993-as, a parlament által elfogadott és ma is érvényes energiapolitikától. A legfontosabb kérdésekben sem határozza meg az állami szerepvállalás szükséges mértékét, középpontjában nem a közjó szolgálata, a lakosságnak az érdeke áll, sokkal inkább az országot kiszolgáltatott helyzetbe taszító, félideologikus elveknek való megfelelés, mint például piacnyitás, liberalizáció, monopóliumok felszámolása - szinte demagóg módon ismétlődnek ezek a fogalmak -, és úgy tűnik, hogy a piaci versenytől várja minden megoldatlan kérdésnek a megoldását.

(11.10)

A kormány az energiapolitikát a parlament szintjéről formálisan is a kormánypolitika szintjére igyekszik leszállítani, amit nemcsak az mutat, hogy ezt a dokumentumot a kormány határozattal fogadta el, de az annak végrehajtásáról szóló éves beszámolót is a kormány részére kell előterjeszteni. Most tehát ennek a törvénynek a beterjesztésével a villamosenergia-ipar teljes liberalizálását szakmai törvény köntösében tulajdonképpen utólag kívánja a kormány törvényesíteni.

A villamosenergia-ipar helyzetét ha röviden át akarjuk tekinteni, akkor talán nem mennék vissza az államtitkár úr által kifejtett nagyobb ívű energetikai, elektrotechnikai, kultúrtörténeti áttekintéshez, számunkra egy lényeges év és dátum van: 1995, a privatizáció éve, aminek következtében a hazai villamosenergia-ipar nagyobbik része külföldi tulajdonba került, miközben az állami tulajdonú monopóliumok lebontásra kerültek, külföldi tulajdonú magánmonopóliumok jöttek létre.

A Paksi Atomerőmű és a Vértesi Erőmű kivételével az erőművek többségi külföldi tulajdonba kerültek. A villamos átviteli hálózat 120 kV-os része a magántulajdonú regionális áramszolgáltatók, a 220, 400 és 750 kV-os rész az MVM Rt. tulajdonában van.

Az Országos Villamos Teherelosztó ma még az MVM tulajdona, de az áramszolgáltató társaság privatizálása következtében a villamos piac teljes mértékben külföldi monopóliumok kezébe került. A privatizáció következtében tehát tulajdoni oldalról determinált egyenlőtlen versenyfeltételek alakultak ki, a külföldi tulajdonosok behozhatatlan pozícióelőnyökhöz jutottak.

A törvénytervezet ezeket megváltoztathatatlan tényként kezeli, és ebben az egyenlőtlen helyzetben akarja a piac teljes liberalizálását megvalósítani. Így aztán a tervezett gyors liberalizáció, illetve annak elsietett törvényi szabályozása ezt az egyenlőtlen piaci helyzetet a nemzeti érdekek hátrányára konzerválná.

A magyar villamosenergia-rendszer sajátossága az is, hogy nem rendelkezik többletkapacitásokkal, s nem is várható, hogy a jelenlegi piaci szereplők saját kockázatukra erőműépítésbe kezdjenek, vagyis a hazai erőművek között nem fog kialakulni versenyhelyzet, hosszú ideig csak a dömpingáras, importált villamos energia jelenthet versenyt erőműveink számára.

Az energiapolitikai kormánydöntésekre hivatkozva, s e törvénytervezet elfogadását feltételezve, gőzerővel folyik a liberalizáció érdekében a piac átszervezése. Az Országos Villamos Teherelosztót állami irányítású nonprofit társasággá alakítják 2000 első felében. A független rendszerirányítás elve megkövetelné természetesen, hogy a privát áramszolgáltatók is integrálják a tulajdonukban lévő regionális diszpécserközpontjaikat a rendszerirányítóba. Erre azonban nem kerül sor, mert "az érintett szolgáltatók nem akarnak lemondani a tulajdonukról, az egyfajta visszaállamosítási lépésnek is felfogható lenne." Tehát úgy látszik, hogy ez a liberalizáció csak az állami tulajdonosok önkéntes érdekfeladásáról szól, a magántulajdonra nem vonatkozik. Nem kétséges, hogy a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság szétdarabolását folytatni akarják, de a jelek szerint az MVM tulajdonú alaphálózat és a Paksi Atomerőmű privatizálásáról sem mondtak le.

A miniszterelnök is úgy nyilatkozott - sokunk számára megdöbbentő módon a Vasárnapi Újság rádióadásában -, hogy a Paksi Atomerőműnek csak 51 százalékát kell állami kézben tartani.

Felelős kormányzati tényezők nyilatkozatai szerint pedig az MVM-et 2001-ben privatizálják. Ma már szó sem esik a kormány programjában meghirdetett nemzeti villamos társaságról. A törvényesíteni kívánt liberalizációt a kormány az EU-csatlakozással, illetve a villamosenergia-iparra vonatkozó EU-direktívával indokolja, amely a részben liberalizált energiakereskedelem módozatait szabályozza. A versenyfeltételek megteremtésének, az EU-direktívák szerint is diszkriminációmentesnek kell lennie, ami nemcsak a fogyasztókra, hanem valamennyi piaci szereplőre egyaránt vonatkozik. A privatizáció óta sajnos az állam kedvezőbb pozíciót teremtett például az árszabályozásban a privát külföldi piaci szereplőknek, mint a hazai tulajdonú MVM Rt.-nek.

Emlékeztetem önöket az ez év januári áremelésekre, aminek keretében ez az árszabályozás 9 milliárd forint nyereséget adott át erre az évre vonatkozóan a Paksi Atomerőműtől a külföldi tulajdonú erőműveknek. Ezért a csatlakozáshoz szükséges fokozatos árampiaci liberalizációhoz olyan intézkedések kellenek, hogy ez ne ismétlődjön meg. A privatizáció következtében a hazai villamosenergia-piac a világon szinte egyedülállóan, gyakorlatilag kizárólagosan hosszú távú áramvásárlási szerződésekre épül. Ezek a 15-25 éves államilag garantált szerződések piacnyitás esetén az említett befagyó költségekhez vezetnének. Az erőművektől szerződéses áron átvett villamos energiát az MVM csak veszteséggel tudná értékesíteni, különösen az átmeneti dömpingáras import szoríthatja ki a villamos piacról az egyébként versenyképes hazai termelő kapacitásokat is.

S hogy mibe kerül ez nekünk? Az említett kormányzati dokumentumban tíz évre vonatkozóan ez 40 milliárd forintnyi befagyott költséget jelent. Ez az adat is azt bizonyítja, hogy milyen megalapozottsággal készült el ez a bizonyos üzleti modell, mert ugyan az a tény, hogy az internetre rákerült ez a javaslat, és az államtitkár úr által elmondva és sejtetve, mintegy a társadalmi vita lehetőségét teremtette meg, nos, ehelyett sokkal jobb lett volna, ha maga a dokumentum úgy készül, hogy az ügyben legérintettebb szakemberek megalapozott adatai kerülnek be.

Közismert, a sajtóban is olvasható volt Bakács István MVM-vezérigazgatónak az az adata, s azt hiszem ebben a tekintetben kompetensnek vehetjük, hogy nem 40 milliárd, hanem tíz év alatt 100-150 milliárd közé tehetők ezek a várható befagyott költségek. Nagy különbség!

Csak a tényleges uniós csatlakozás időpontjához illesztett, lehető legkésőbbi piacnyitással és addig a MVM-import monopóliumának a fenntartásával lehet ezeket a hátrányokat elkerülni. Szükséges a privatizáció érdekében létrehozott hosszú távú áramvásárlási szerződéses rendszert éppen ezért kifuttatni.

Ellenkező esetben a befagyó költségeket az állampolgároknak kellene megfizetni áramdíj és/vagy fűtési díj formájában, vagyis a védtelen kisfogyasztók fizetnék meg annak az árát, hogy a nagyfogyasztók olcsóban jutnak az áramhoz. S hogy ez a feltételezés mennyire megalapozott, azt világosan mutatja, hogy szemben megint csak az ebben dokumentumban foglaltakkal, amely kijelenti, hogy ezt nem lehet a kisfogyasztókra hárítani, hanem más megoldást kell találni, egy 1999 augusztus végi kormányhatározat kimondja: "A kormány egyetért a befagyott költségeknek a villamos energia és távhőfogyasztók, valamint az erőműtársaság közötti megosztásával." E megosztási arányt nem ismerjük, az azonban világossá vált tehát, hogy kiknek kell ennek a terheit viselni. Eddig még egyetlen országban sem volt liberalizációs piacnyitás, amelynek annyira sérülékeny lenne a piaca, mint Magyarországé. Hiányoznak az uniós tapasztalatok, hiszen az Unióban is egy éve indult be ez a liberalizált piac, és tudjuk, hogy 2006-ban kívánják összegezni a tapasztalatokat, hogy a további döntéseket ebben a tekintetben meghozzák.

Nálunk nem került kidolgozásra a villamosenergia-ipar életképes működési modellje, és enélkül akarunk most törvényt alkotni. Alapvető kérdések szabályozását áttekinthetetlen kormányrendeletekbe utalja. Kinek az érdekét szolgálja ez a nagy sietség? Sajnos nem a lakosságét, mert ha ezt a törvényt elfogadnánk, akkor a külföldi tulajdonú társaságok ismertetett erőfölénye szinte korlátlanul érvényesíthető lesz, mivel az állam önként lemond a közösségi érdekű szabályozásról. E törvénytervezet elfogadásával a villamosenergia-iparban kialakult diszkriminatív, nemzetellenes helyzetet törvényesítenék.

Az EU-direktíva bevezetésére a teljes jogú tagság előtt nincs szükség. Idő előtti bevezetése az ismertetett hazai helyzet és a csatlakozás időpontjának bizonytalansága miatt súlyos hátrányokkal járna. Ezért nem sürgető ennek a törvénynek most a megalkotása. A kormány jogharmonizációs terve 2002. évi csatlakozás feltételezésével is 2001-re irányozta elő ennek a törvénynek a megalkotását.

(11.20)

Azóta Magyarország maga céldátumként 2003-at jelölte meg a csatlakozás időpontjának. Tudjuk, hogy a jelenlegi belső reformjaival küzdő-küszködő Európai Unió bár hivatalosan nem adott csatlakozási időpontot, de felelős EU-tisztviselők már kiszivárogtatták a 2006-os dátumot.

Nos, mindezek figyelembevételével nekünk eminensként előreszaladva és sietve megfelelni egy ilyen téren még kellő tapasztalatokkal nem rendelkező liberalizált villamosenergia-rendszernek, teljesen káros és téves.

Hadd világítsam meg egy példán keresztül a MIÉP általános állásfoglalását a csatlakozás ilyen típusú kérdéseivel kapcsolatban. A minap egy kereskedelmi televízió esti adásában egy EU-főbiztost kérdeztek a csatlakozásról, a csatlakozásra váró országok lehetőségeiről. E kérdés kapcsán óhatatlanul eljutottak odáig, hogy a főbiztos a következőt jelentette ki: "az egyes országoknak a saját nemzeti érdekeit a nagy közösség érdekeinek kell alávetni". S közvetve, de teljesen egyértelműen kiderült, hogy mit kell értenünk a nagy közösség alatt: nem arról van szó, hogy a csatlakozásra váró országokkal, a jelenleg körülbelül 28 országgal együtt létrejön egy reményteli egységesülő Európai Unió, és ennek a nagy közösségnek megvannak a maga sajátos közös érdekei, és ennek kell alárendelni a nemzeti érdeket - nem, nem erről van szó! Van 15 EU-tagország, az elitklub, amely a saját érdekeit védi, ők ez a bizonyos nagy közösség, és aki ide be akar kerülni, igenis rendelje alá a saját maga nemzeti érdekét ennek a közösségnek.

Nos, ez az, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogad el. Szó sincs róla, hogy elzárkózást, kínai nagy falat hirdetne vagy akarna, de ezt nem fogadja el! Igenis, csak akkor, olyan módon csatlakozzunk, amikor a mi saját nemzeti érdekeink összhangba hozhatók ennek a bizonyos közösségnek az érdekeivel.

Engedjenek meg néhány részletes észrevételt is. Az állam, a parlament szerepének csökkenése jelenik meg ebben a törvényben, tudniillik a jelenlegi helyzettel szemben már a kormány határozná meg az erőművek létesítésének energiapolitikai követelményeit és szinte valamennyi fontos kérdést. A tervezet szerint a Magyar Energia Hivatal szerepe jelentősen növekszik, minden erőmű engedélyezése a hatáskörébe kerülne. Ehhez képest számunkra elfogadhatatlan, hogy a jogállása változatlan marad és egy ágazati törvényben, a gáztörvényben kerül meghatározásra, feladatai pedig az ágazati törvényben szétszórva.

A közszolgáltatási piac hátrányos helyzetben van megítélésünk szerint. A közüzemi szolgáltatás tartalmi követelményei nem kerülnek meghatározásra a törvénytervezetben. Különösen hátrányos, hogy a jelenlegi törvénytől eltérően az ármegállapításból és az árszabályozásból törölték a legkisebb költségű villamosenergia-ellátásra vonatkozó alapelvet.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A regionális monopóliumokról szólva szeretnék rámutatni, hogy miközben a monopóliumok megszüntetéséről van szó elvileg, gyakorlatilag azonban a törvénytervezet nem korlátozza a nagy regionális és integrált szolgáltatási monopólium kialakulását. Lehetővé teszi három áramszolgáltatóban és az erőműrendszer kapacitásának 45 százalékáig több erőműben a közvetlen irányítást biztosító tulajdonhányad megszerzését már az EU-csatlakozás előtt. Ez megengedhetetlen monopóliumok létrejöttét eredményezheti, ennek megakadályozásához nem elég a Magyar Energia Hivatal engedélyének, jóváhagyó határozatának beszerzési kötelezettsége.

A külkereskedelmi monopólium megszüntetését nem tudjuk elfogadni. Az, hogy a 31. § megszünteti a nagykereskedő MVM Rt. villamosenergia-import monopóliumát, elviselhetetlen nagyságú befagyott költségekre vezetne, ezért megengedhetetlen. A tervezet szerint bármely kereskedelmi joggal rendelkező engedélyes vagy feljogosított fogyasztó egyedi külkereskedelmi engedély alapján végezhet villamos energia export-import tevékenységet.

A befagyó költségek elkerülése, illetve kezelése ennek a liberalizációnak egyik alapkérdése. Ez jelenik meg a definíciók 40. pontjában. Itt is valamilyen számmágia alapján a törvénybeterjesztő ugyanúgy 40 pontot ír, 40 pontot tartalmaz a tervezet, mint a Fidesz 40 pontja, csak éppen amíg ott két pont azzal foglalkozik, hogy nemzeti villamos társaságot hozunk létre, megszüntetjük a külföldi tulajdonba adást, valamint a kisfogyasztók érdekében kézben tartjuk az árszabályozást, ehelyett ez a 40. pont már arról szól, hogy ennek tovább folytatása következtében mit kell kezdeni ezekkel a bizonyos befagyó költségekkel.

A beterjesztett törvényjavaslat a privatizáció következtében kialakult és az EU-irányelvekkel is ellentétes diszkriminatív piaci helyzetet törvényesítené, ezért elfogadhatatlan. Felkérjük a kormányt, mert mi nem látjuk javíthatónak ezt a törvényt, hogy vonja vissza a javaslatát - volt már erre példa ebben a ciklusban -, és végezze el a következő feladatokat. Először is a nemzeti energiapolitikát kell kitűzni, alapelveit meghatározni az Országgyűlés szintjén.

Ezek után egy energiatörvényt kell megalkotni, nem ágazatit, hanem egy energiatörvényt, amelyben nagyon lényeges a piaci viszonyok között felértékelődött szerepű Magyar Energia Hivatal jogállásának módosítása. És végezetül: amikor mindezek az előfeltételek rendelkezésre állnak, akkor kell az új ágazati törvényeket megalkotni. A sietségre semmi ok nincs.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu