DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném kiegészíteni, hogy az előbb éppen a felvilágosítás szerepét kezdtük el feszegetni, éppen T. Asztalos Ildikó képviselőtársam kétpercese kapcsán. Én szintén meg vagyok győződve arról, hogy durva, hirtelen érkező intézkedések ellenállást szülnek. Ez az élet minden területére vonatkozik, hát pont ezen a területen hogyne volna így!

Azonban a felvilágosítás tényleg nagyon kényes kérdés, mert két dologtól függ. Egyrészt attól, ki az, aki felvilágosít. És Csáky András már utalt erre, hogy ha nem jelentkezik egy bizonyos érdekeltség egy tisztes felvilágosítás irányában, akkor vagy lelketlen felvilágosítás lesz, vagy éppen ellenkező jellegű, egyszerű ügyvitel vonul be. A legtöbbször az sincs kellően kihangsúlyozva, amit a nőgyógyászok egyébként pontosan tudnak - és itt az illető nőnek a legszemélyesebb érdekéről van szó -, hogy a legtöbb szövődményt okozó beavatkozás az, aminek elébe néznek.

A másik oldala viszont kétségtelenül az, hogy az az eset, amely '92-ben már megindult, furcsa módon épp a médiának egy nem várt hatása volt, mivel a média azt sejtette, hogy szigorítás fog következni, és ezért az emberek ezzel számoltak - majd egy év alatt körülbelül 15 százalékkal csökkent az abortusztok száma.

Mindez arra utal, hogy nem ártana, ha valami ösztönzés jelentkezne a felvilágosításban, mert mindnyájan szívesen meghallgatunk olyan felvilágosítást, ami arra ösztönöz minket, hogy adott esetben lehetőleg szerencsésen és ne szerencsétlenül kerüljünk ki abból a helyzetből. De ha úgy tudjuk, teljes felelőtlenséggel, hogy ez egy szokványos megoldás, ami a leghétköznapibb dolog a világon, akkor mi a fenének hallgassam meg azt, aki fel akar világosítani arról, hogy ez mégsem egészen így van?

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu