DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem most szót, mert hivatkoztak itt már arra a néhány grafikonra, amit letettem önök elé. Ez a néhány grafikon éppen azzal van összefüggésben, amit a képviselőtársam megemlített az előbb. Nagyon sokszor hallhattuk már 1992-ben és azóta is azt a gondolatmenetet, hogy az abortusz lehetősége és az abortusz lehetőségéhez való hozzájutás szerepet játszik abban, hogy Magyarország demográfiai helyzete ilyen, hogy az abortusz lehetősége önmagában oka annak, hogy a születések száma csökken, és amennyiben az abortuszt betiltanánk, és nem lenne rá lehetőség, akkor a demográfiai problémáink jelentős része megoldódhatna.

Nos, amikor ezt az érvelést végighallgatja az ember, és egy abortusszal kapcsolatos szabályozáson gondolkodik, természetesen, úgy gondolom, kötelessége átnézni, hogy a legkülönfélébb állításoknak igazolható-e az igazságtartalma. Kötelessége megnézni saját országának múltját és eseményeit, kötelessége megnézni a környező országok gyakorlatát és a világ tapasztalatát.

Ebből csak néhány minta van itt önök előtt. Az első minta, amire felhívom a figyelmüket, Magyarország története, 1900-tól kezdve évente a születések és halálozások alakulása ezer lakosra. Kérem, nézzék meg az évszázad első felét! Nézzék meg, hogy 1945-ig, amikor még nem jöhetett szóba az abortusz és főleg annak nem legális végrehajthatósága és törvényi szabályozása, hogyan alakult a születések száma Magyarországon! Érdemes megfigyelni az ábrát és megnézni az eredőket.

Számomra is döbbenetes volt, hogy 1900-tól 1915-ig az ezer nőre jutó élveszületés 40-ről 35 alá csökkent. Aztán a világháború után, amikor normális mederbe került az élet, akkor 30 év alatt ez a csökkenés ezer nőre 32-ről 29-re csökkent. Tehát ez azt jelenti, hogy átlag tizenötévente hattal csökkent. Ha utána megnézzük, hogy 1945-től hogyan alakult a helyzet Magyarországon, és megvizsgáljuk azt, hogy persze a némiképpen mesterségesen létrehozott hullámzásokon túl ma hol tartunk a születések számában, akkor azt láthatjuk, hogy '45-től '99-ig a csökkenés mértéke tizenkettő.

Tehát nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon 1945 utántól, mondjuk '56-tól, amikor lehetővé vált a terhességmegszakítás mint egy jogilag elérhető eszköz, gyorsabban csökkent volna a születések száma az országban, mint például 1945 előtt. Ez nagyon érdekes, nagyon izgalmas kérdés. Nyilván rendkívül sok elemzést igényel, mert már a század elején az akkori írók is gondolkodtak rajta, hogy miért van ez Magyarországon, hogy milyen pontos okai vannak ennek, és hogy mik voltak a módszerek - ez persze utólag rendkívül nehezen feltárható. Vannak olyan adatok, miszerint ha ennek az időszaknak az anyai halálozását megvizsgálják, akkor meglehetősen magas magzatelhajtási arányra lehet következtetni, de nem jogi szabályozás mellett. Tehát ez az egyik lényeges kérdés.

A másik lényeges kérdés az, amit Magyarország 1950-től látható történelme, története mutat, amikor nemcsak abszolút számban, hanem a szülőképes korú nők ezrelékében is megnéztük azt, hogy hogyan alakult az abortuszok és a születések száma. Látni lehet, hogy nem egyenes az összefüggés, mert ott, ahol nagyon átfogó intézkedéssorozattal, 1973 végén egy nagyon nagy családpolitikai csomaggal, új szabályozással, az abortusz új szabályozásával, árának megemelésével 65 ezerrel csökkent a terhességmegszakítások száma, egy év alatt a születések száma nem nőtt ennyire - sajnos. Bár úgy lett volna!

Más országok példáját ismertetve, amit Románia példájaként mutattam, nem elsősorban és nem pusztán csak az anyai halálozás miatt, azt gondolom, hogy Románia kivétel abból a szempontból, hogy rendkívül drasztikus, mondhatni, rendőri intézkedések kísérték. A Securitate intézkedései kísérték ezeket a tilalmakat, és ezért az asszonyok egy része valóban a legabszurdabb módszerekhez folyamodott. Ezért nőtt meg ilyen mértékben az anyai halálozás. Ez valóban Lengyelországban nem igazolható.

Ugyanakkor azt érdemes megnézni, hogy miközben a 23 millió lakosú Romániában a tiltás előtt több mint egymillió terhességmegszakítás történt, tehát arányában messze több, mint Magyarországon... - és nemcsak Románia ilyen ország, az az állítás, hogy Magyarországon hajtották végre a legtöbb terhességmegszakítást, nem állja meg a helyét, ha a tényeket megvizsgáljuk, ettől persze még rendkívül sok. Ugyanakkor azt is meg lehet nézni, hogy a tiltási időszak alatt nem ennek arányában nőtt a születések száma. Itt van a születések számának görbéje is - tehát nem igazolható itt sem.

Nézzük meg Lengyelországot, ahol nem ilyen rendőri intézkedések mellett '93 óta a terhességmegszakítások rendkívül szigorúan szűk körbe vannak szorítva. Kérem, nézzék meg a születések számának alakulását! Nézzenek rá a görbére! 1993 óta folyamatosan csökken a születések száma.

Még egy adat, amiről nem hoztam görbét: a nyugati országokban a terhességmegszakítások szabályozása hosszú évek óta hasonló ahhoz, mint ami Magyarországon is van. A nyugati országokban az anyagi helyzet hosszú évek óta jobb, mint Magyarországon. Az abortuszok száma lényegesen alacsonyabb, mint Magyarországon, fele-harmada a magyarországi gyakoriságnak, mondjuk, tíz évvel ezelőtt - amikor készültünk ennek a törvénynek a készítésére, utánanéztünk.

De azokban az országokban, ahol harmadannyi terhességmegszakítás van, ahol lényegesen jobbak az anyagi körülmények, már tizenöt évvel ezelőtt alacsonyabb volt a születések száma, mint Magyarországon. Tehát ha mindezeket az adatokat megnézzük, akkor egy dolgot biztosan láthatunk: az abortusz szabályozásával az abortuszok számára tudunk hatni, a születések számára nem. Ez egyértelműen igazolható ezekből a példákból.

Még valami, amit nem tudunk, mert a lengyelországi helyzetet nem ismerjük mélységében, de Magyarország múltjára is utalva: az abortuszok szabályozásával elsősorban az ismert abortuszok számára tudunk hatni, és csak áttételesen tudunk az összes terhességmegszakításra hatással lenni.

Azt gondolom, hogy ezeket az adatokat mindenképpen figyelembe kell venni, amikor arról gondolkodunk, hogy vajon az abortusz szabályozása elvezethet-e az ország demográfiai helyzetének változtatásához. Én azt gondolom, hogy az abortusz szabályozása az abortuszok számának alakulására tud hatni, a demográfiai helyzet változásához nyilván rendkívül sok, nagyon átfogó és egymással összefüggő lépésre van szükség, mert önmagában ez az egyetlen lépés nem fogja alapvetően megváltoztatni a helyzetet.

Rendkívül lényeges kérdés még az is, mert amikor beszélünk a terhességmegszakítással kapcsolatos szabályozásról, amikor beszélünk arról, hogy vajon a tiltás azt eredményezi-e, amit várnak tőle, vajon valóban azt eredményezi-e, hogy a terhességmegszakítások valódi száma igazán csökken. Vajon a tiltás valóban azt eredményezi-e, hogy segíteni tudunk az embereknek megváltoztatni a gondolkodását, a szemléletét? Mert amikor '92-ben a törvény megszületett, ennek is az volt az alapgondolata, hogy ha én pusztán a tiltásban gondolkodom, akkor nem tudom elérni azokat, akik válsághelyzetben vannak. Hiszen hogy érem el őket? - meg sem fognak keresni.

Ha azt mondom, hogy előírok, közéillesztek kötelező tanácsadást, akkor el tudom érni azt, aki válsághelyzetben van. Akkor van esélyem arra, hogy befolyásolni tudom, akkor van esélyem arra, hogy segíteni tudok neki, mert mindannyiunk közös célja az, hogy elérjük, hogy valóban a terhességmegszakítás megszűnjön mint gyakorlat. Na de mi vezet bennünket ehhez közel a leggyorsabban? Ez az igazi kérdés!

(15.40)

És ahhoz is kell erkölcsi bátorság, hogy az ember ki merje mondani, hogy bár a tiltás nem old meg semmit, de azért én mégsem fogom támogatni ezt a törvényjavaslatot. Vajon ez valóban oda vezet-e bennünket, ahova eljutni szeretnénk? A kormány törvényjavaslata a '92. évi után azért folytatja azt az utat, mert az Alkotmánybíróság is megerősítette ezt az utat, mert azt mondta, hogy a segítségadáson keresztül tudjuk elérni, és erre nem figyelt fel senki.

Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az állam életvédelmi kötelezettségének a segítségadáson keresztül is eleget tud tenni. Az életvédelmi kötelezettségének! Az életvédelmi kötelezettségnek nemcsak a tiltással lehet eleget tenni, hanem a segítségadással. Ha én tiltok, nem tudom utolérni azt, akinél változtatni akarok. Ha nem tiltok, hanem közbeillesztem a tanács- és segítségadást, akkor megtalálok minden egyes embert, és megkísérelhetem legalább megváltoztatni a nézeteit.

A tanácsadó szolgálat működésének időtartama alatt évente öt százalék meggondolta magát, és végül is még a tanácsadás után is néhány százalék megváltoztatta a döntését. Ez az a szempont, amit általában nem szoktak figyelembe venni. De ha én tiltok, akkor mitől fogja megváltoztatni? Ki fog segíteni neki, hogy megváltoztassa? Én úgy gondolom, hogy ez is életvédelem, és az az érzésem, hogy gyorsabban visz bennünket közelebb az egyébként közös célhoz.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu