DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az államtitkár úr expozéjának két mondatára szeretnék elsőként reagálni. Az egyik arra vonatkozott, hogy a kormány párbeszédet kíván folytatni a kamarákkal e feladatátadással kapcsolatos ügyekben, a másik pedig arra, hogy nem érthető, miért hangzottak el olyan vélemények, melyek szerint a kormány mellőzni kívánná a továbbiakban a jelenlegi, kialakult rendszereket.

Azért hangozhattak el, államtitkár úr, mert a parlament illetékes bizottságainak elnökeihez eljuttatott levelében április 3-i dátummal a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára is leírja, hogy még januárban tettek a kormánynak javaslatot arra, hogy felajánlja a közigazgatási feladatok ellátására létrehozott teljes kamarai infrastruktúra külön megállapodás alapján történő igénybevételét, a szakképzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező dolgozókkal együtt. "Javaslatunkat nem titkoltan az motiválta, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi ráfordítás ne vesszen el. Mindeddig választ nem kaptunk." - áll a levélben.

A kérdésekre a kormányzat egyetlen képviselője sem tudott olyan választ adni, mely szerint komolyan fontolná a kormány és komolyan fölvette volna ennek a gondolatnak a továbbfolytatását, a kapcsolatot, megvizsgálva egyáltalán azt, hogy mi az, ami rendelkezésre áll, és ebből mi az, amit hasznosítani lehet.

Elhangzott a képviselőtársak hozzászólásaiban többször az elérhetőség kérdése. Az elérhetőség ügyében tulajdonképpen egyetérthetünk, ha csak a vállalkozói igazolvány ügyéről beszélünk. Hiszen az láthatóan nagyjából ugyanolyan számú, döntő részben még általában településeket is lefedően ugyanazon településeken fog megvalósulni, mint ahol az eddig kialakult kamarai ügyfélszolgálati irodák működtek, hiszen ezek zömében a körzetközpontokban jöttek létre, ahol tulajdonképpen a körzetközponti okmányirodák is működnek.

Nem ez a probléma. A probléma az, hogy voltak egyéb olyan feladatai is a kamarának, amelyek ugyanezen ügyfélszolgálati irodákban megoldottak voltak, és ezek nem lesznek megoldottak a későbbiekben - ilyen közel a vállalkozásokhoz. Ez a bizonyos, parlamenti bizottsági elnökökhöz küldött levél mintegy egy oldalon tartalmazza ezen feladatok felsorolását. Ezenkívül ma itt szóba került más is, konkrétan ez a bizonyos gázügy és más, és hogy ezen feladatok egy részét a kormány láthatóan nem tudja hová telepíteni, hiszen nincs olyan hivatal, nincs olyan szervezeti egység, amihez csatlakoztatni lehetne, ezért feltehetően a Gazdasági Minisztérium illetékes hivatalához fogja majdan telepíteni, amely Budapesten működik.

Azt gondolom, hogy ezeket is nézni kell. Azt is nézni kell, hogy ha csak a közlekedési feladatokkal kapcsolatos ügyekben gondolkodunk, akkor az is megyénként egy helyen lesz a továbbiakban intézhető, és nem úgy, ahogyan, még egyszer mondom, nagyjából a körzetközponti okmányirodáknak megfelelő lefedettséggel volt az eddigiekben biztosítva országosan, azaz az elérhetőség nagyjából azonosan, csak és kizárólag az egyéni vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatban lesz biztosítható, az összes többi más feladat esetében rosszabb elérhetőséggel kell számolniuk a vállalkozóknak a későbbiekben.

Elhangzott az is, hogy majdan ingyen fogja elvégezni a kormány a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos feladatokat - a Fidesz vezérszónoki hozzászólása hangzott el. Azt gondolom, teljesen nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy nem ingyen lesz, benne van a törvényjavaslatban az illeték, amennyiért ez el lesz majd végezve: különböző ügyintézési feladattól függően eltérő összeg van meghatározva. Fontosnak tartom azt, hogy nem lesz ingyenesség e tekintetben semmiképpen.

Bennünket persze nagyon izgat az, hogy egyáltalán ezen új rendszer kialakításának a költségvonzata mennyi lesz, mennyi lesz az a beruházási költség, amit ez igényel, honnan lesz biztosítva, hiszen Arnóth képviselő úr olyat mondott a bizottság többségi véleményeként, ami el sem hangzott a bizottsági ülésen; nevezetesen, hogy a költségvetésbe be van állítva ez a bizonyos összeg. Fölteszem a kérdést, hogy hogyan lehet a forrás beállítva a költségvetésbe, amikor lényegében azonos héten fogadta el a parlament a költségvetést és a kamarai törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Nyilvánvalóan nem volt beállítva, és nincs beállítva a költségvetés megfelelő soraiba az erre vonatkozó forrás.

A törvényjavaslat még egy érdekességéről szeretnék szólni. Egyfajta gyöngyszeme a jogalkotási szándéknak e javaslat 13. §-a. Ez a 13. § úgy van megfogalmazva, hogy nyilvánvalóan semmi köze nincs a kamaráktól elveendő és máshová telepítendő feladatokhoz. Azaz a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításról szóló törvényjavaslatba ez valamilyen sajátságos módon került be. De egy biztos: ehhez a feladathoz konkrétan semmi köze nincs. Nem másról van szó, mint arról, hogy az állami adóhatóság meghatározza és közzéteszi a rendszeresített nyomtatványok tartalmát s a többi - nem akarom végigmondani a paragrafust.

Az előterjesztők dicséretére legyen mondva, ezt nem is titkolják el, hiszen az indoklásban elég részletesen leírják, hogy tulajdonképpen nem másról van szó, mint arról, hogy amit áterőltetett a kormány 1999 végén a parlamenten, egy olyan, adózás rendjéről szóló törvénymódosítási javaslatot, amely ellen akkor is felszólaltunk ellenzéki képviselőként, hogy nem értjük a célját, nem értjük az indokát, az okát és a megalapozottságát - ez elhangzott a plenáris ülésen tőlünk is -, nem mérte fel jól a kormány az akkori helyzetet, ami miatt ezt áterőltette.

Hiszen azt írja most az indoklásban, hogy azért helyezi hatályon kívül a tavaly elfogadott törvényszöveget, mert az eddig meglévő, az állami hatóság és a jelenlegi nyomtatványforgalmazók között fennálló magánjogi szerződések felmondása - a szerződések feltételei miatt - 2000. december 31-ei határnappal lehetséges csak, ezért majd 2002. január 1-jétől történő alkalmazása indokolt ama most beemelendő paragrafusnak.

Azt gondolom, hogy komolyabban kellene venni a képviselőket, komolyabban kellene venni az egész jogalkotást, mert ha egyszer arról szól egy törvényjavaslat, hogy a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvényi változtatások kerülnek be ebbe a törvényjavaslatba, akkor egy ide nem illő, ehhez nem kötődő, ezzel semmilyen összefüggésben nem lévő pontot szükségtelen, indokolatlan és méltánytalan is behozni.

(21.30)

Ha a kormány úgy gondolja, hogy rosszul döntött annak idején, amikor áterőltette a parlamenten az imént már meghivatkozott '99. év végi rohamban azt a bizonyos formát, amely módosítására most javaslatot tesz, akkor tessék az adótörvény módosítására direktben javaslatot tenni, és ne pedig ilyen módon, aminek, még egyszer mondom, nincs köze a gazdasági kamarák feladatátadásával összefüggő javaslatok egyikéhez sem.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Két dolgot szeretnék még megemlíteni. Az első az, hogy elég sajátságos eljárás e törvénymódosítás kapcsán annak a meg nem változtatása, miszerint az a bizonyos békéltetőtestület maradjon a kamaráknál, amelyek költségvonzatára nézve a kormány hozott egy évvel ezelőtt egy olyan döntést, amelynek az anyagi konzekvenciáit nem vállalja a kormány. Ugyanis a kormánydöntés értelmében több kifizetést kell tennie az egyébként a módosításban kamarai feladatként meghagyott békéltetőtestületet működtető kamaráknak, mint amennyit ehhez bárhonnan is bevételként biztosítanak a kamaráknak. Azaz egy negatív anyagi szaldóval járó kötelezettséget ott hagynak a kamaráknál, miközben más témákban a kamarák lehetőségeit csorbítják.

Befejezésül arra szeretnék még két mondattal visszatérni, hogy láthatóan a mai vitából is kiderült, hogy többen bizonyos előítélettel, bizonyos tájékozatlansággal bírnak az eddigi, ezen feladatok ellátását végző kamarai apparátus munkájáról, annak szakképzettségéről, szakmai teljesítményéről. Én nagyon sajnálom, ha ez a vélemény volt a meghatározó akkor is, amikor eldöntötték, hová kerülnek ezek a bizonyos feladatok. Nagyon bízom benne - a vállalkozók érdekében is -, hogy sokkal jobban fog sikerülni előkészíteni a november 1-jétől történő feladatellátást az okmányirodáknál, mint ahogy sikerült előkészíteni ezt a most benyújtott törvényjavaslatot. Ha ugyanis ilyen módon sikerül csak majdan az okmányirodáknál a feladatellátást előkészíteni, akkor az fog bekövetkezni, ami az egyéb okmányirodai feladatellátás kapcsán már jelenleg is az országban van, hogy sorszámot kell kérni, hogy nem lehet a most biztosított - egyébként Szalay képviselőtársam által hivatkozott - 2-4 napos átlagos ügyintézési idő alatt a feladatokat ellátni; ez egy országos átlagot is mutat egyébként, nemcsak abban a körzetközpontban működő kamarai ügyfélszolgálati irodának az átlagát jelenti. Ugyanis ebben az esetben, ha nem sikerül ezt megoldani, nyilvánvalóvá válik a vállalkozók számára is, ami számunkra nyilvánvaló, hogy egy rossz döntés született, és ennek a rossz döntésnek a most benyújtott törvényjavaslat csak bizonyos szempontból, korlátozottan képes a következményeit korrigálni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu