DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az eddig eltelt vitában, amelyet figyelmesen követtem, három olyan mozzanat van, amelyet szeretnék előrebocsátani. Megegyeztünk abban a parlamenti patkó mindkét oldalán, hogy az abortusz nem azonos a családtervezéssel. Abban is közös a véleményünk, hogy nincs ebben a parlamentben abortuszpárti párt. A harmadik, amiben meg tudtunk egyezni - bár ebben a véleményünk némileg eltért -, létezik válsághelyzet, létezik krízisállapot, és abban is némileg felemás módon megegyeztünk, hogy a krízis-, válsághelyzetben lévő anya támogatást, megértést és nem megvetést érdemel.

Mielőtt a hozzászólásom tárgyi részére térnék, szeretnék önökkel megosztani egy véleményt, Buda Béla pszichiáterét. Ezt a véleményt 1992-ben, az akkor még meg nem született magzatvédelmi törvény vitájáról szóló kis könyvecske előszavában írta az abortusz kérdéséről, a beszélgetésekről, amelyeket lefolytatott a családokkal, lehetőleg a pár mindkét tagjával.

"Nagy emóciókkal, szorongással együtt kibontakozó történetekből jól látszik, milyen kín, feszültség az abortuszkérdésben való döntés. Micsoda krízis ez a házasságban, párkapcsolatban! Mennyi szégyen, titkolózás szülők, rokonok, barátok előtt! Micsoda gyötrelem, míg a hivatalos procedúra el nem kezdődik; míg a nő, magát összeszedve, lehetőleg felszegett fejjel meg kellett hallgassa az abortuszbizottság álnok és képmutató intelmeit. Az elmúlt rendszer egyik legnagyobb lelki traumaforrása volt az életünket behálózó ilyen fajta bizottságok joga arra, hogy belénk tapossanak. Majd a műtét, ahol a terhességüket megszakítani kívánó nőket orvos, nővér, takarítónő, műtősfiú egyaránt általában sértően, lekezelően kezelt. Sem a bizottság előtt, sem a nőgyógyászati osztályon nem szoktak elmaradni a bántó megjegyzések. A fájdalomtól felszisszenő nőnek nem mulasztják el megemlíteni, hogy akkor bezzeg nem sziszegett. Ha mindehhez hozzávesszük, mennyi zűrzavar, tisztázatlanság, feszültség veszi körül a szexualitást is, milyen sokszor egyáltalán nem a női könnyelműség, hanem a férfi figyelmetlensége, erőszakossága a terhesség előzménye, akkor válik a kép teljessé, micsoda lelki traumatizálás folyik itt, amiről aztán nem lehet beszélni, amit el kell fojtani."

Ezt a bekezdést azért tettem meg, hogy válaszolhassak mindazoknak a képviselőtársaimnak, akik ma, ebben a vitában a nőket kívánták megbélyegezni azért az abortuszért, amelyre rákényszerülnek, egyáltalán nem jókedvükből. Alá szerettem volna támasztani azt az első véleményemet, hogy az egyébként is súlyos lelki válságot előidéző pillanat hogyan terhelhető tovább és válhat véglegessé, ha a krízisállapotban, válsághelyzetben abortuszért folyamodó nőt még tovább alázzuk és sértjük meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek a válsághelyzetre alapozott terhességmegszakítást, de új definíció megalkotását kérte. A válsághelyzet-vizsgálat nélküli terhességmegszakítás engedélyezését ahhoz szabta az Alkotmánybíróság, hogy a magzati élet védelmére irányuló intézmények, szolgáltatások, juttatások erősítését és kiteljesítését kell az Országgyűlésnek teljesítenie. A magzati élet védelmében csak akkor teszünk tényleges előrelépést, ha konkrét javaslatainkkal és azok megvalósításával segítjük őket a magzat, a megszületendő gyermek felnevelésében és vállalásában.

(16.50)

És végül: nem feltétlenül a terhességmegszakítást kérő nő ostorozása vezet célra, helyette a gyermek vállalásának, az anyaságnak, a családnak mint alapvető értéknek a népszerűsítésére kell törekedni.

Tisztelt Képviselőtársam! Magam is egyetértek Hortobágyi Krisztina fideszes képviselőtársamnak azzal a véleményével, hogy a kormány a lehetséges, vállalható és elfogadható utat választotta, amikor az 1992-es törvény módosítását ilyen módon terjesztette a Ház elé az Alkotmánybíróság véleményének ismeretében.

Én a mai hozzászólásomban csak arra szeretném kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy legyenek következetesek ennek a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak a támogatásában. Ne legyenek kétszínűek, amikor azt mondják, hogy a válsághelyzet megoldásában érdemi segítséget kell nyújtani a családoknak! Mert persze ez valóságos, össztársadalmi összefogást és erőfeszítést kívánó feladat, és persze nagyon sok pénz is kell hozzá, a társadalmi tudat megváltoztatásával egyidejűleg. Így hát nem értem, hogy Surján képviselőtársam, aki egyébként előterjesztésként elégedett lehetett 1992-ben a nagy többséggel elfogadott magzati élet védelméről szóló törvénytervezet zárószavazása után, ma ennek egy relatíve szigorítottabb változatát fideszes képviselőként miért tartja elfogadhatatlannak.

Nem értem, hogy az a képviselőtársam, aki megalázónak tartja egy szegény nő számára az abortusz díjának mérséklését vagy elengedését, netán a fogamzásgátló szerek támogatását, miből gondolja, hogy krízishelyzetére viszont megoldást kínál, amikor az adókedvezményeket a terhesség harmadik hónapjától már oda kívánja adni. Miből gondolja, hogy ez egy hatásos eszköze a családtámogatásnak azok számára, akik egyébként ezt az adókedvezményt a legkevésbé se fogják tudni igénybe venni?

Miért nem gondolják ugyanezek a képviselőtársaim, hogy valóságos és érdemi segítség lenne a családok számára a mindenki számára hozzáférhető családi pótlék mértékének kétszeres, háromszoros, akárhányszorosára való emelése?

Tisztelt Képviselőtársaim! Semmilyen mázas beszéd nem kompenzálhatja a valóságos és megteendő intézkedéseket ennek a vitának a valóságban való végrehajtása során.

Az idő rövidségére való tekintettel és megfontolásra ajánlva, hogy létezik valóságos krízishelyzet és válság, engedjék meg, hogy egy jegyzőkönyvből idézzek önöknek. "31 esztendős egészségügyi dolgozó, fejlődési rendellenességgel született gyerekekkel foglalkozik, két kislány édesanyja. Tanácsadásra egyedül érkezik. Kicsit szorong, görcsösen igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Csak akkor nyugszik meg igazán, amikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy a beszélgetésnek nincsenek körvonalazható elvárásai. Férjével, két kislányával él félig kész családi házban. Egyetlen szobát tudnak használni. Pénz híján még a tető sem készült el. Kétesztendős kislányával gyesen van. Eddig három terhessége volt, ez a negyedik. Második terhessége rendellenes. Kóros magzatát öt hónapos korában műtétileg távolították el. Ez az esemény nagyon megrázta. Második gyermeküket tervezték és várták, utána négy évig nem próbálkoztak. Harmadik terhességéből született kisebbik lánya, a mostanit nem tervezték. Mi szól az abortusz mellett? Bizonytalan anyagi helyzet, nem megfelelő körülmények, a patológiás terhesség emlékének félelmével második kislánya születésekor is nehezen tudott megbirkózni az abortusz ellen. Fel sem merült benne, hogy ezt a terhességet megtartsa. Személyisége érett, jól strukturált. Ennek a távolságnak a hátterében a patológiás terhesség feldolgozatlanságának élménye állhat. El tudja képzelni, hogy a későbbiekben még lesz gyereke, de jövendő terhességére készülni akar. A beszélgetésről felszabadultan távozik." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tőlük akarnák megvonni az abortusz lehetőségét?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu