SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten az egyik vezető gazdasági napilapunkban figyelemre méltó álláshirdetés jelent meg: energiakereskedőt keres egy multinacionális szolgáltató cég. Az energiakereskedő feladata lenne a cég import és szabadpiaci beszerzéseinek menedzselése a versenypiacon, s a megkövetelt műszaki, közgazdasági és idegen nyelvi ismeretek mellett a tőzsdei ismeretek is elvártak a jelentkezőtől. Nem szokványos hirdetésről van tehát szó, az energiakereskedői foglalkozás ugyanis egy vadonatúj fogalom, eddig ilyen nem volt, ma sincs még, létalapját épp az előttünk lévő törvényjavaslattal fogjuk megteremteni; a gazdaság, a vállalati szféra pedig, elébe menvén a születőben lévő törvénynek, már készül is annak alkalmazására.

A folyamatok gyorsuló jellege a villamosenergia-iparban is jól érzékelhető. Az 1962-ben megalkotott villamosenergia-törvény 32 évig volt érvényben, és sokáig magától értetődőnek és örökkévalónak tűnt az egyetlen állami villamos ipari óriás, a maga monopoljogosítványaival és ellátási felelősségével és a részére a minisztériumban megállapított pénzügyi és gazdasági feltételekkel, korlátokkal. 32 év után, 1994-ben már mi, vagyis az első szabadon választott parlament alkotta meg az új villamosenergia-törvényt, amely lehetővé tette többek között a villamos ipari ágazat tevékenységek szerinti szervezeti szétválasztását termelő, szállító és szolgáltató vállalatokra, megteremtvén a privatizáció és a liberalizáció lehetőségét a szektorban.

Az időközben lezajlott privatizáció és a közeledő európai uniós csatlakozásunk okán átveendő európai villamos ipari irányelvek azonban gyorsuló mértékben feszítették szét az alig hat éve megalkotott, jelenleg érvényben lévő villamosenergia-törvény kereteit. Ezért aztán mára már megkerülhetetlenül szükségessé vált egy olyan újabb villamosenergia-ipari törvény megalkotása, amely jól harmonizál a 96/92. számú európai irányelvekkel, amely fokozatosan bevezeti a versenypiacot a villamos szektorba, s amely hosszabb távon megadja a verseny árcsökkentő hatásának a lehetőségét a fogyasztók számára, miközben az ellátás zavartalanságát és minőségét többé már nem állami garanciák, hanem a piaci szereplők gazdasági érdekeltsége biztosítja. Az állam szerepe a közgazdasági keretek megteremtésére, a rendszer összehangolására, a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére és a piaci feltételeket vállalni bármely okból nem képes fogyasztók ellátásának biztosítására és védelmére korlátozódik.

Az ezeket az elveket megjelenítő törvény megalkotásához hazánknak tehát fontos gazdaságpolitikai érdeke fűződik, enélkül nehezen elképzelhető az európai uniós csatlakozás is. Ebből a felismerésből kiindulva támogatta a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy eddigi támogatásunk elsősorban a téma fontosságának és nem az előttünk fekvő törvénytervezet nagyszerűségének szólt, mert annak hibái számosak; ugyanakkor szeretnénk, ha a parlamenti vita és a benyújtásra kerülő képviselői módosító indítványok eredményeként ezen hiányosságok kiküszöbölésre kerülhetnének.

Mi, szabad demokraták ehhez a munkához partnerként kínálkozunk, és szeretnénk, ha ezúttal nem a szokásosnak mondható elutasításban részesülnénk. A tét ugyanis óriási: ha a kormánypárti többség most az ellenzéknek szóló, megszokott elutasításból fakadóan rossz törvényt hozna, azt a következő kormányok, s persze az összes fogyasztó, azaz az egész társadalom is megsínyli - segítőkészségünk így aztán akár önös érdekeinkből táplálkozónak is értelmezhető.

Az előttünk lévő törvénytervezet hiányosságainak kijavítására Tardos Márton képviselőtársammal együtt már be is adtunk egy módosítócsomagot, az SZDSZ törvénymódosító csomagját, amely, ha jól emlékszem, 57 módosító indítványból áll, de még pár további indítvány elkészítését és beadását is meg fogjuk tenni.

Az általunk kifogásolt leglényegesebb hiányosságokat a továbbiakban 13 pontban kívánom felsorolni és részletezni.

(10.40)

1. A törvényjavaslat legnagyobb mulasztása, hogy vagy egyáltalán nem készült hozzá hatástanulmány - ahogy erről egyébként eddig már többször szó esett -, vagy ha készült, az nem lett a képviselők tájékoztatására átadva, akiknek most úgy kell dönteniük a villamosenergia-versenypiac ügyében, hogy nem ismerhetik kiépítésének és bevezetésének költségeit, s következésképpen azt sem, hogy mindez különféle költségelosztási variánsok esetén milyen terhet ró egyes fogyasztói csoportokra, vagy éppen milyen előnyökkel jár másokra nézve.

2. Nem világos a törvényjavaslatból, hogy miként szándékozik kezelni a sokat és nem teljesen alap nélkül vitatott hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyét. Az elmúlt időszakban számos arra utaló kormányzati megnyilvánulás történt - s ennek szellemében fogalmazódott meg a tavaly elkészült üzletpolitikai modell is -, miszerint az MVM mint szerződő fél ezen szerződések újratárgyalását és módosítását javasolja majd az érintett befektetőknek.

A törvényjavaslat különböző pontjaiból most mégis az körvonalazódik, hogy ezen szerződések betartását, teljesítését, és nem felmondását, módosítását akarja kodifikálni az előterjesztő. Ez különösen jogi és megbízhatósági szempontból támogatható döntés. Ebben az esetben azonban nem látni, hogy miként fog kialakulni az olyannyira óhajtott s a törvényjavaslat alapvetését jelentő versenypiac, hiszen hazánk villamosenergia-csúcsfogyasztása kereken 5600 megawatt, miközben a lekötött, azaz rögzített átvételi árú villamos teljesítmény 5000 megawatt körüli. A verseny tehát nagyon szűk területen jelenhet csak meg ebben az esetben.

3. A tervezet nem különbözteti meg a liberalizált piac szervezeti és infrastrukturális kiépítésének költségeit jelentő átállási költségeket és a várhatóan megnövekvő import miatt kihasználatlanul maradó hazai termelői kapacitásokban így feleslegesen befektetett tőkét, azaz a befagyott költségeket. Ezek egyértelműsítése pedig azért sem megkerülhető, mert nem ugyanazok a fogyasztói és engedélyes csoportok kell majd hogy viseljék ezek, azaz az átállási és a befagyott költségek terheit. A piacnyitással elkerülhetetlenül együtt járó terheket csak azok és olyan mértékig viselhetik, akik ennek azután haszonélvezői lesznek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amennyiben az 5-10 milliárd forint körüli összegre becsült befagyott költségeket csak a pár feljogosított fogyasztóra terheljük, úgy meg nem lesz olyan, aki feljogosítottá kíván válni, s így a versenypiac nem fog kialakulni. Jobb lenne, ha valamiféle átviteli illeték vagy átviteli tarifa formájában osztjuk szét ezen költségeket, s nem csak a liberalizáció első lépcsőjének feljogosított fogyasztói közt.

4. A piacnyitás olcsóbb fogyasztói árat rövid távon legfeljebb és jó esetben is csak a legnagyobb ipari fogyasztóknak, azaz az úgynevezett feljogosított fogyasztóknak - és ebből csak 15 lesz az első lépcsőben - fog hozni, a többieknek semmiképp. Sőt! Az átállási technikai költségek szétosztása, az európai árakhoz képest jelenleg még alacsonyabb hazai árszínvonal, a várható infláció és tüzelőanyag-áremelkedés miatt bizonyos, hogy a törvény hatálybalépését követő első években a közüzemi fogyasztói ár hangsúlyozottan csak növekedni fog. Ezt nem kellene elpalástolni, ezt meg kell őszintén mondani, nehogy bárki is becsapva érezhesse magát.

Nem lenne szabad ezért komoly és végrehajtható kompenzációs elképzelés nélkül elfogadni ezt a törvényt. A kormányt legalább a kompenzációs rendszer kidolgozására kell köteleznünk, az ehhez szükséges alapelvek törvénybe foglalásával együtt. Szerintünk a törvénynek köteleznie kell a kormányt, hogy az legalább kormányrendelet szintjén határozza meg a támogatásban részesülő fogyasztók körét, a támogatás igénybevételének feltételeit és mértékét.

Számításaink szerint bármely mértékű áremelkedés esetén finanszírozható lenne a befolyó áfanövekmény egy részéből egy szociális tarifa a rászoruló családok részére. A szociális tarifa alkalmazásának feltétele lenne - szerintünk, de lehet természetesen más megoldást is kitalálni -, hogy azt az igénylő maga kérje, hogy az az önkormányzatokon keresztül történjen, és hogy a kedvezményezett megfeleljen a kormány által meghatározott feltételeknek. Igaz, hogy ez egy rászorultsági elven működő szociális tarifarendszer lenne, ami talán nem esik egybe a kormány azon, szerintünk igazságtalan eddigi gyakorlatával, ami mindig az alanyi jogosultságon alapult, de a dolog valamiképpen megoldandó. A szociális tarifa a világban elterjedt és bevált gyakorlat. A lényeg az, hogy most már tényleg, a szavak szintjén túllépve, a gyakorlatban működő kompenzációs rendszer életbeléptetése égető feladat.

5. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés - közismert nevén a kogeneráció - mind közvetlen gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból kiemelt jelentőséggel bír. Ezt a nyilatkozatok szintjén - a kormányt is beleértve - mindenki elismeri. A törvényjavaslat szövegéből azonban mindez nem tükröződik. Egyértelművé kell tenni, hogy kogeneráció esetén nem a megtermelt villamos energia pillanatnyi eladhatóságától tesszük függővé az erőmű működtetését, azaz a hőenergia termelését, hiszen ha így lenne, ez települések, településrészek távhőellátását sodorhatná veszélybe. Nem lehet, hogy lakások tömege attól függően legyen fűtve, hogy a hővel együtt termelt villamos energia épp eladható-e vagy sem.

Egyúttal azt is meg kell akadályozni, hogy a kogenerációs erőművektől tömegesen vándoroljanak el, kapcsolódjanak le hőfogyasztók, s létesítsenek rosszabb hatásfokú, környezetszennyező saját kazántelepeket, amely folyamatot egyébként a jelenlegi torz, az EU-országok átlagától nagymértékben eltérő hazai árarányok is ösztönöznek. A távhőrendszerek stabilitása akkor lesz lehetséges szerintünk, ha kisebb fogyasztóknak is lehetővé tesszük már a liberalizáció első szakaszában, hogy a hőenergiát és a hozzá tartozó villamosenergia-mennyiséget szabad megállapodás keretében vásárolhassák meg a termelőtől.

6. Lényeges, hogy a közüzemi nagykereskedő az ellátási kötelezettségét meghaladó közüzemi célra lekötött villamos energiát ne az általa preferált villamosenergia-kereskedőnek érvényesíthesse, hanem csakis tőzsdén, azaz nyilvános piacon, hisz ez az alkalmanként előfordulható villamos energia igen olcsó, mivel csak a változó költségeket tartalmazza, lévén, hogy a fix költségeket, azaz a teljesítménydíjat a közüzemi fogyasztók már megfinanszírozták. Úgy tisztességes tehát, ha ezzel az energiával ellenőrizhetetlen és átláthatatlan üzleteket nem lehet lebonyolítani. Nem fair, ha a közüzemi nagykereskedő a versenypiacon is megjelenhet a közüzemi szerződésekkel finanszírozott költségű árammal, s azt az általa preferált fogyasztónak adja el.

7. A versenypiac szereplője és várható haszonélvezője a minősített fogyasztóból saját döntése alapján feljogosítottá váló fogyasztó lesz. Ezért a döntő kérdés az, hogy ki lesz minősített fogyasztó. Ennek alapfeltételeit kell hogy rögzítse a törvény. Ki kell mondani, hogy a minősített fogyasztóvá válásnak egyrészt összesített telephelyi fogyasztás alapján mért technológiai, de másrészt pénzügyi feltételei is vannak, valamint megfontolandónak tartjuk - amint arról már tettem említést -, hogy ne tegyük-e lehetővé a kapcsoltan termelő erőművek minden technológiai hőfogyasztója számára is, hogy az minősítettnek számítson a vételezett hőteljesítményhez tartozó villamos teljesítmény határáig.

8. Lényeges, hogy a törvény jobban vegye figyelembe az idegen ingatlanra vonatkozó jogok alapításakor és ezt követően a tulajdonosi jogokat. Semmivel sem indokolható ugyanis, hogy a magántulajdonban lévő engedélyesek egyoldalú előnyöket élvezzenek más állampolgár magántulajdonosok jogaival szemben. Így rögzíteni szükséges szerintünk, hogy ezeket a jogosultságokat a polgári törvénykönyvvel összhangban kell megállapítani, vagyis hogy a tulajdonlás korlátozására csak bírósági ítélet alapján kerülhessen sor, nem pedig egyszerű államigazgatási eljárásban.

(10.50)

Ugyancsak szükséges annak törvényi rögzítése is, hogy az ingatlantulajdonossal írásbeli megállapodást kell kötni a használati jog alapításakor, hisz nagy értékű jogról van szó.

9. Hiányoljuk azt is, hogy a törvényjavaslat egy másik törvényre való rövid utalás erejéig foglalkozik csak a fogyasztóvédelem ügyével. Ennek fontossága több figyelmet és részletezést érdemelne, legalább a Magyar Energia Hivatalnak adott fogyasztóvédelmi jogköröket rögzíteni kellene.

10. A Magyar Energia Hivatal önállósága és szerepe növelésének szükségességével a retorika szintjén eddig mindenki egyetértett. Illő lenne, hogy ez a törvényben most megjelenjen. Ezért azt javasoljuk, hogy a hivatal ne csak előkészítse a villamosenergia-ellátásban alkalmazott hatósági árakat, de azokat ő is állapítsa meg, és hirdesse ki a miniszter által előzetesen kihirdetett átlagárak keretei között.

11. Kérdéses, hogy a mai globalizálódó világban milyen eredményességgel alkalmazható az a fúziókontroll-elképzelés, amivel a törvényjavaslat a nem kívánt többségi résztulajdonlás kialakulásának kíván gátat szabni a villamosenergia-engedélyesek körében. Természetesen meg lehet, és meg is kell próbálni ezt megtenni, de ha már ezt megtesszük, akkor azt kell látni, hogy a villamosenergia-iparon belüli nem kívánatos koncentrációknál még nagyobb veszélyt jelent a különféle energetikai közművek közötti fúzió, tehát amikor például a térség villamos és gázközművei - nem beszélve a vízi közművekről - kerülnek egy tulajdonosi csoport kezébe. Ha valamit, úgy talán ezt kellene elsősorban megakadályozni.

12. Lényeges annak kimondása, hogy a Magyar Energia Hivatal akkor tagadhassa meg engedélyek kiadását, ha azok az Országgyűlés által 1993-ban elfogadott energiapolitikai koncepcióval, illetve a legkisebb költség elvével, nem pedig a kormány üzleti modelljével ellentétesek. Ez utóbbi ugyanis alacsonyabb rendű jogforrás, mint az előző, mármint az országgyűlési határozat, nem beszélve arról, hogy a direkt parlamenti vitát megkerülendő, nem lett az Országgyűlés elé bocsátva ez az üzletpolitikai modell, egy ügyes névválasztási trükknek köszönhetően.

Végül: a törvényjavaslatban rögzített fogalommeghatározások erős feljavításra szorulnak. Van, ahol csak zavaros megfogalmazásról, van, ahol elvi pontosításról, de van, ahol kifejezetten téves és a fizika alapjaival ellentétes meghatározásról van szó.

A jelenleg érvényes villamos törvény felett tehát mára már átlépett az idő, a kereteit szétfeszítették az elmúlt évek energiaipari történései. Így az új törvény benyújtása teljes mértékig indokolt és időszerű. A kormány által benyújtott törvényjavaslat azonban hiányos, ellentmondásokkal terhelt, és számos hibát tartalmaz. Mindez azt jelenti, hogy a törvény meghozatalát a végszavazás során csak akkor tudjuk majd szintén támogatni, ha a javaslat hiányosságai a parlamenti viták során és eredményeként megfelelően kiküszöbölésre kerülnek.

Az általunk benyújtott módosító csomaggal megkíséreltük ezt elősegíteni. Ma még nem tudható, hogy ebből mit fog elfogadni az előterjesztő, és mit fog elfogadni a parlament, márpedig ettől tesszük függővé, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége végül is támogatni, vagy elutasítani fogja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu