T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mielőtt elkezdeném felszólalásomat, engedjék meg, hogy Surján képviselő úrnak mondjam azon okból, mivel én is a Kádár-korban szültem meg két gyermekemet, hogy én nem találkoztam azokkal a cédulákkal, amiről a képviselő úr beszélt, sőt nem is hallottam róla; ismerőseim között sem volt olyan, aki gyermekeinek születése előtt ilyen papírt kapott volna.

Amikor felkészültem erre a hozzászólásra, biztos voltam benne, hogy bármennyire is visszafogottak leszünk, ideológiai viták lesznek a Házban. Most tulajdonképpen Lezsák képviselőtársam felszólalása után örülök, hogy azt a gondolatot választottam, hogy igazából nem ideológiai alapon, hanem a tények ismeretének és elemzésének a birtokában szeretném a mondandómat elmondani, mégpedig a magzati élet védelme okán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai országok túlnyomó többségében, 77 százalékában, a magyarországihoz hasonló liberális abortuszszabályozás van érvényben. Az európai területeken kívülieket is figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a világ népességének csaknem 63 százalékában körülbelül ilyen liberális abortusztörvény van jelen.

(14.30)

Azaz a társadalmi, egészségügyi indikációk az okok olyan széles körét ölelik fel, hogy a terhességmegszakítási kérelem elutasítására csak nagyon ritkán van példa.

A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az abortuszok száma nem ott a legmagasabb, ahol a legliberálisabb a szabályozás, de látszik az is, hogy azonos törvényi feltételek megléte esetén is számottevő különbség van az abortuszok számában. Például ha Finnország vagy a volt NSZK területét vesszük, ott jóval kevesebb az abortuszok száma, mint Magyarországon, illetve például a volt NDK területén.

Magyarországon tehát az európai uniós országokhoz képest magasnak mondható az abortuszok száma, de van még egy nagyon lényeges statisztikai adat, amelyről nem beszéltünk, de végül is valamiképpen ez is hozzátartozik a kérdéskörhöz, mégpedig a magzati élet védelméhez; nevezetesen az, hogy Magyarországon sajnos évenként 30 felderített csecsemőgyilkosság van. Az Európai Unió országaiban ez az esemény két-három évenként történik meg, egy-két eset fordul elő.

Nyilvánvalóan meg kell gondolnunk, hogy mi lehet ennek a két nagyon fontos és súlyos statisztikai adatnak az oka, és hogy milyen dolgok húzódnak az egyéni és a családi drámák mögött. A szakemberek megállapítása szerint az egyes országok terhességmegszakítási gyakoriságában mutatkozó különbségek elsősorban nem az eltérő szabályozórendszerek hatására vezethetők vissza, ugyanez mondható erre a nagyon súlyos csecsemőgyilkossági esetre, hanem az eltérések valódi oka a szakemberek szerint az egyes országokban meglévő kulturális színvonalban, az eltérő fogamzásgátlási ismeretekben, az eszközök választékában és a hozzáférhetőségben keresendő.

Ez az a tény, amelynek tudatában vizsgálnunk kell az előttünk lévő törvénytervezetet, azt, hogy hogyan oldja meg a parlament az Alkotmánybíróság által kiszabott feladatot, nevezetesen: hogyan teremtsünk a hatályos szabályozáshoz képest egyensúlyt a nők önrendelkezési joga és az államnak a magzatra vonatkozó életvédelmi kötelezettségei között. Azaz arról van szó, hogy a gyerek vállalása érdekében az államnak a segítségnyújtás számos eszközét kell felkínálnia a nő, a család számára a döntés meghozatalához. A törvényjavaslat bizonyos szempontból megfogalmazza ezeket a lehetséges megoldásokat, de véleményem szerint túl általánosan. Mire gondolok?

A megelőzés tekintetében a legfontosabb nyilvánvalóan a felvilágosítás és a fogamzásgátlókhoz valamivel egyszerűbb módon való hozzáférés és a legalapvetőbb ismeretek megléte. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy a tisztelt Ház elutasította azt a Béki Gabriella által jegyzett, Országgyűlés elé terjesztendő javaslatot, miszerint tárgyaljunk a fogamzásgátlók tb-támogatásáról, hogy a tisztelt Ház támogassa ezt a folyamatot. Mert hiszen ha akceptálta volna a Ház ezt a javaslatot, akkor már 2000-ben lehetőség lett volna arra, hogy a fogamzásgátló tabletták, eszközök a rászorultak számára jóval kevesebb pénzért hozzáférhetők legyenek. És ebben az esetben a kormánynak lett volna egy olyan lehetősége, hogy a 2000-es költségvetésben már megfogalmazza azokat a lehetőségeket, azokat a módokat, hogy ilyen esetekben hogyan lehet a tömegkommunikáció és bizonyos kiadványok tekintetében megjelenni. Tudjuk, hogy ebben az évben, a törvényjavaslat elfogadása után, bizonyos végrehajtási rendelet megfogalmazása alkalmával már csak nagyon korlátosak lehetnek a lehetőségek, mert hiszen nem tudjuk, hogy az elmondottak finanszírozása hogyan valósulna meg, hogy az milyen módon és miképpen fog létrejönni.

Aggályosnak tűnik az az intézményi háttér is, amely arra hivatott, hogy a válsághelyzetben lévő nőt támogassa, segítse. Tény, hogy a családvédelmi szolgálat lehet egy olyan intézmény, amelynek megfelelő jogosítványai, lehetőségei lesznek ahhoz, hogy valódi segítséget nyújtson az önként, saját döntés alapján hozzá fordulónak, nőnek, családnak, illetve hogy valódi ismereteket nyújtó, valódi tudatformáló lehetősége legyen, amivel valódi, tényleges eredményeket lehet elérni. Aggályosnak tartom a civil szervezetek bevonását úgy általában a tanácsadás területén. Ezek nyilván megfelelő jogosítványokkal kell hogy rendelkezzenek, és csak megfelelő tudás birtokában lehet ebben a szolgálatban részt venni.

Természetesen nagyon fontosnak érzem, hogy bizonyos intézkedéseiken keresztül az önkormányzatok is támogassák a krízishelyzetben lévő nőt a gyermek vállalásában, de nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzatok családsegítő irodái, központjai milyen gondokkal küszködnek, mivel kell szembe nézniük nap mint nap, hónapról hónapra, és ha minőségi változást akarunk elérni ebben a tekintetben, akkor annak nyilvánvalóan anyagi vonzatai is kell hogy legyenek.

Mindenképpen lényeges, hogy az egyébként meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben lévő nő félelmét tovább semmiképpen nem kell, nem lehet erősíteni; ne nehezedjen rá újabb nyomás, ne rendeljék vissza a terhesség megszakítására már bejelentkezett nőt, mintegy gondolkodási időt hagyva a számára. Ez a tanácsadás, ez az ismeretátadás, amely ezekben a tanácsadási szolgáltatásokban megfogalmazódhat, csakis az együttműködésre vonatkozhat, és az önkéntes együttgondolkodáson alapulhat. Ezzel szemben a segítség, a támogatás legyen valódi, és hozzon létre jelentős változást az ismeretek, a lehetőségek elérésében; és a felkínált lehetőségek valódi választásra adjanak alkalmat, lehetőséget a nő, a család számára, mert csak ebben az esetben várható, hogy a születendő gyermekek száma növekedni fog, és hogy a születendő gyermekek élethelyzete megfelelő lesz, mert csak így leszünk igazán életpártiak, mert csak így lesz több egészséges, kiegyensúlyozott, az életben majdan sikeres gyerek Magyarországon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu