DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő 1997. évi CXXI., valamint az 1994. évi CII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról, valamint a hegyközségekről immár valóban többszöri módosítását éli meg megszületése óta, aminek részben voltak objektív okai, elsősorban az európai uniós jogharmonizáció, valamint az az áldatlan állapot, ami az elmúlt évben kialakult a magyar borexport környékén a minősítés vonatkozásában; ugyanis az elismertség egyik oldalról, az Európai Unió oldaláról adott volt, míg Magyarország kötötte ezt az Országos Borminősítő Intézet javaslatához.

Nos, ez megoldódott, de számtalan olyan feladat van, amely az Országgyűlés konszenzusát igényelné annak érdekében, hogy ez a fontos terület hosszú távú és megnyugtató szabályozást kaphasson.

Miniszter úr említette expozéjában, hogy ez a két törvény szinte százszázalékos országgyűlési támogatást kapott annak idején. Ez így igaz, ennek egyik oka, hogy a minisztérium rendszeres hatpárti tárgyalásokat folytatott a törvény benyújtása előtt úgy, hogy abba az érdekképviseleteket is bevonta. A Független Kisgazdapárt képviseletét a jelenleg elnöklő Gyimóthy Géza országgyűlési képviselő úr, az Országgyűlés mostani alelnöke irányította és megfelelő hatékonysággal. Ez is azt mutatja, hogy a vita már az Országgyűlésben nem is a szakmai kérdéseken, hanem a törvénynek bizonyos kiegészítésein, jobbításán, egyértelműsítésén állt.

A jelenlegi módosítást sajnos nem előzte meg ilyen egyeztetés, legalábbis én erről nem tudok. Lehet, hogy ez is az oka annak, hogy mind a Fidesz, mind pedig a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Szocialista Párt megfogalmazta azon igényét, hogy ebbe a módosításba bizony számos olyan dolog beleférhetne, amire Zsikla Győző kisgazda képviselő úr is utalt, ami szükséges szabályozás, egyértelműsítő szabályozás, jövőbe mutató szabályozás, de jogtechnikai okok miatt bizonyos problémákat vet fel, mert olyan szakaszait is érintené a törvénynek, ami a jelenlegi módosítással nincsen megnyitva.

Nos, mik is ezek a problémák? - mert a Szabad Demokraták Szövetsége sem azt vitatja, hogy a beterjesztett módosítás szükséges-e vagy sem. Igen, szükséges. Azt sem vitatjuk, hogy az itt megfogalmazott módosítások hasznosak-e vagy sem. Hasznosak. De van négy-öt olyan terület, amelyre a Fidesz vezérszónoka egyértelműen felhívta a figyelmet, nevezetesen, a legsúlyosabb és a legnagyobb problémát jelentő az, hogy az elmúlt évi szabályozás jövedéki körbe vonta a bort - helyesen. A jövedéki szabályozásnak azonban vannak bizonyos anomáliái, amelyek elsősorban azokat a termelőket sújtották, akik kisebb volumenben, kisebb piaci értékesítéssel és a tájjellegű gazdálkodással összefüggésben saját értékesítésben bonyolítják ezt.

A vámtörvény módosítása - amely az Országgyűlés előtt van - zárórendelkezéseiben a jövedéki törvény ez irányú szabályait kétségtelenül lazítja, a területnagyságot 1500 négyzetméterre emeli fel, valamint a szabad fogyasztású, eddig korlátozott 250 litert most felemeli ezer literre. Tehát valamiféle elmozdulás van, de egyetlenegy pont, ami még mindig kétséges - és ebben a módosításban, azt hiszem, helye lett volna -, a borforgalmazásra vonatkozóan a palackozásra és a kiszerelésre előírt szabályok. Ugyanis egyik oldalról szigorítunk, és azt mondjuk, hogy fel kell lépni a borhamisítással szemben, jövedéki ellenőrzést viszünk be, sokszor a kistermelőt is túlzott adminisztrációra kényszerítve, a másik oldalról meghagyjuk az értékesítésnél, a fogyaszthatóság ellenőrzésénél azt a rendszert, ami jelen pillanatban 25 literig az úgynevezett kannás bor értékesítését jelenti. Ezt nem a kistermelők csinálják, ez máshonnan érkező, nagyobb tételben kiszerelt bormennyiség, feltételezve természetesen, hogy valódi és teljesen tiszta, igazolt borról van szó. Így nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a megnyilvánulásokat, amelyek számos helyről érkeznek az országban. Ebben az ügyben többször nyilatkozott már Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője is a szigetszentmiklósi gazdák felkérésére, és szorgalmazta ennek az ügynek a megoldását.

Ebbe a körbe tartozik az, ami most a szőlő- és borgazdálkodásról szóló törvény rendelkezéseiben utalásjelleggel hiányzik. Több képviselőtársam felhívta a figyelmet arra, hogy vigyázzunk, hogy milyen törvényi szabályozásba nyúlunk bele, mert itt a borlepárlás kapcsán ez agrárrendtartási ügy, agrárrendtartási kérdés. Kétségtelenül igaz, hogy agrárrendtartási kérdés, ha azonban azt a jogos igényt minden területen teljesíteni akarjuk, ami a boreredet azonosságigazolásának, valamint a hamisítás kiszűrésének kellő ellenőrzését és hatékony megoldását célozza, akkor bizony a borlepárlásra vonatkozó alapvető előírásokat nem a rendtartás vonatkozásában, nem annak rendszerezésével és nem annak részletes leszabályozásával, de mindenféleképpen össze kell kötni a jövedéki törvény módosításából eredő bor-előállítási és borforgalmazási szabályokkal.

Nagyon jogos az a felvetés, amely a védett eredetű bornak mint jogi kategóriának a törvényben történő megjelenítését célozza. Megjegyzem, ezt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa indítványozta is, ez sajnálatos módon ebbe a módosításba nem került be, ugyanúgy nem az asztali és minőségi borok külön kategóriájának a védettségi foka, illetve azok külön, egymástól eltérő szabályozásainak részletezése.

Jogos igény évek óta - és már a bortörvény 1997-es megalkotásánál is felmerült - az úgynevezett akkreditált laboratóriumok beindítása úgy, hogy azok borvidékenként megfelelő, a hegyközségek, illetve a bortermelők által biztosított infrastruktúra szerint működjenek, nyilvánvalóan kemény állami ellenőrzés mellett. Ezt, úgy látszik, évek óta nem vagyunk képesek elérni, ebbe a módosításba sem került bele, tehát az OBI-nak gyakorlatilag az a monopol ellenőrzési helyzete... - amely egyébként anélkül is megtartható lenne, hogy a laboratóriumok kizárólagos fenntartását ők végeznék, ebben az ilyen jellegű elmozdulás, az ilyen jellegű módosítás nem valósítható meg. Pedig azt hiszem, hogy azok a tájborok, azok a borvidékek, amelyek már hosszú éve bizonyítanak, saját védelmük érdekében is ezeket az akkreditált laborokat úgy működtetnék, hogy ott bármiféle gyengébb vagy eltérő minőségű bor kiengedése kizárt lenne, hiszen saját érdekeik ellen dolgoznának, ha ezt behoznák.

A másik kérdés - és ezt is többen felvetették és teljes joggal -, hogy mi van a borvidéki képviseletekkel, az alföldi 30 ezer hektár körüli terület képviseleti jogával, ami nyilvánvalóan alulreprezentált a nemzeti tanácsban.

Azt gondolom, hogy ezt rendezni kell, de a rendezést nekünk itt törvényi szinten csak annyiban és úgy szabad elfogadnunk, ahogy azt maguk az érintettek konszenzus alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával egyetértésben ki tudják alakítani. Tehát ebbe erőszakosan úgy beleszólni, hogy ez ellentétes legyen a szakma érdekeivel, talán nem lenne szerencsés.

(12.40)

Új intézmény jelenik meg, a szőlőfajta-használati bizottság. Talán ez megint annak az új jogfilozófiának tudható be, hogy olyan intézményeket is létrehozunk törvényi szinten, amelyek bizonyos szakmai önrendelkezést, bizonyos szakmai önkormányzatiságot kontrollálnak vagy felügyelnek, vagy állami rálátást biztosítanak. Azt hiszem, hogy ezt nem kellene tenni, hisz azzal, hogy megalakultak a hegyközségek, azzal, hogy képzett és hozzáértő hegybírók vannak, és azzal, amit Zsikla Győző úr is mondott, hogy a családi gazdaságok által előállított borok nemzetközi híre javul - ez tény és ez így igaz, hála a jó Istennek -, az már feljogosíthatná ezeket a szervezeteket arra, hogy ezt a szőlőfajta-használati bizottsági jogkört talán ők szerencsésen és jobban el tudnák látni, mintsem egy külön erre létrehozott olyan szervezet, amely felesleges párhuzamosságokat is végrehajtat.

A származás- és eredetigazolás vonatkozásában kétségtelenül fura az a helyzet, amikor a borkereskedelemmel foglalkozó cég vagy magánszemély az eredetigazolást mindig onnan köteles beszerezni, ahonnan a szőlőt vásárolta. Én egyetértek azzal, hogy a szőlőeredet-igazolást egyrészt meg kell hagyni a származási helyről, onnan, ahonnan a bor gyakorlatilag ered, de annak sem látnám semmiféle akadályát, hogy a betárolt bor kiadására feljogosító igazolást a székhely szerinti hegyközség intézné és adná ki.

Nos, összegezve: ez a módosító indítvány, ami itt van, gyakorlatilag elindul egy úton, megpróbál a jogharmonizációval abba az irányba menni, amely a magyar borok nemzetközi hírét és a magyarországi borelőállítást, borforgalmazást, szőlőtermesztést egyértelmű szabályok szerinti támogatottsági szintbe hozza. Ennek jó jelei vannak, mint nyilván a telepítési támogatás, amely egy korábbi folyamat, 1995 óta tart, és kétségtelenül igaz, hogy ennek a támogatásnak a további emelése szükséges; de az is, hogy ehhez a támogatáshoz megfelelő, hosszú távú szabályozás tartozzon, hogy aki telepítésbe fog, aki valóban ki akarja használni azt a lehetőséget, ami Magyarország számára az európai uniós csatlakozásig adott, nevezetesen azt a papíron létező 130 ezer hektárnyi szőlőterületet olyan állapotba hozni, amely ténylegesen szőlő is - mert vigyázzunk, az európai uniós csatlakozás után nem biztos, hogy mód lesz arra, hogy mi a regisztrált területeken felül újabb szőlőültetvényeket hozzunk létre úgy, hogy az az Európai Unió elismertségét és támogatását is élvezze.

Nos, akkor nekünk itt nemcsak a támogatásban, hanem a szabályozásban is olyan harmóniát kell teremteni, amely egyrészt biztosítja a jövedéki törvény kapcsolódó rendelkezéseivel a szőlő-bor törvény, valamint a hegyközségi törvény harmóniáján át azt, hogy ez a termelés, ez a gazdálkodás egyrészt hosszú távon kiszámítható, másrészt valóban bizonyos jövedelembiztonságot is hoz, és a másik oldalról szigorú fellépést azokkal szemben, akik ezt a piacot veszélyeztetik. Ne felejtsük el, hogy esetlegesen egy nem kellő minőségű palack, amely az európai piacon magyar felségjellel megjelenik, bizony azoknak a családi és kisgazdaságoknak egy pillanaton belül történő tönkremenetelét is jelentheti, akik valódi kemény munkával állítanak elő minőségi és minden szempontból kifogásolhatatlan termékeket.

Az SZDSZ ugyancsak dilemmában van a Fideszhez és a Szocialista Párthoz hasonlóan abban, hogy mi is legyen itt a végszavazás. Nos, a jogtechnikai elveket nem ismerjük, nem tudjuk, hogyan oldható meg azon szakaszok módosítása, amelyek gyakorlatilag e törvény módosítása kapcsán nincsenek megnyitva, de az már látszik, hogy a Ház valamennyi pártjának vezérszónoka ugyanazon problémákra ugyanazon megoldási javaslatokat mutat itt be a felszólalásaiban. Ha ezeket a bizottságok a Házszabály előírásainak megfelelően be tudják építeni ebbe a módosító indítványba, és ez a rendezés megoldja azoknak a kis szőlő- és borgazdaságokkal foglalkozóknak a gondjait is, akik a felesleges és párhuzamos adminisztrációtól is mentesülhetnek, de ellenőrzött kereten belül történik a forgalmazásuk, akkor azt hiszem, hogy ezt a támogatást az SZDSZ részéről is meg kell adnunk, mert azt hiszem, hogy ebben az ügyben politikai vitáknak nincsen helye, és hála a jó Istennek, hallva az előző hozzászólásokat, úgy veszem észre, hogy alapja sem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu