POLONYI KORNÉL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. A következő dolog miatt kértem szót. Veszprém megyei képviselő vagyok, és Balatonfüreden lakom már közel ötven éve, tehát minden indítékom megvan arra, hogy ehhez a témához hozzászóljak.

Mindenekelőtt én is köszönetet mondok a miniszter úrnak és az általa vezetett minisztériumnak, hogy ezt a tervet megcsinálták. Annak előrebocsátása után is meg kell ezt jegyeznem, hogy ugyanaz a tervezőiroda, amelyik ezt a tervet készítette, évtizedekkel ezelőtt készített már a Balatonra egy rendezési tervet, ami egy európai nívódíjat is megérdemelt. Nem a tervezőknek vagy nem a minisztériumnak volt a hibája, hogy ebből a tervből nagyon kevés minden valósult meg, hanem azoknak a hatóságoknak vagy azoknak az intézményeknek volt a hibája, amelyek nem törődtek ezzel a rendezési tervvel, és szabad teret engedtek különböző partikuláris érdekeknek.

(11.00)

Az előttem felszólaló képviselők említettek régmúlt idézeteket, irodalmi idézeteket, de nem olyan nagyon régieket. Én egy régebbire szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, arra az ezüstkincsre, ami londoni és washingtoni vagy New York-i bankok széfjében lapul, ami ugyancsak a Balaton közkedveltségét vagy meglétét bizonyítja, a Pelso-kincs, amely halálos áldozat révén került ki külföldre valami rejtélyes módon, Jókai-regénybe illő romantikus módon, és azt a szőlőtulajdonost, aki Szabadbattyánban élt vagy Polgárdi környékén, meg is ölték azok, akik ezt a kincset tőle elrabolták. Ez azt bizonyítja, hogy 1800 évvel ezelőtt ez a vidék már akkor is ismert vidék volt. Meg kell nézni a tihanyi kőtárban a rengeteg szarkofágot és római kori síremléket, vagy meg kell nézni Veszprém határában a Baláca-pusztai gyönyörű mozaikot, amelynek a legszebb darabja 25 négyzetméteres, és itt van a Nemzeti Múzeumban.

Tehát ez a vidék, ez a táj évezredek óta lakott ismert, közkedvelt. A Balaton-felvidéken a csatorna- vagy vízvezeték-építés során ma is kerülnek elő olyan bronz metszőkések, amelyek bizonyítják, hogy a szőlőművelés valóban már évszázadokkal ezelőtt ismert volt ezen a területen. A szarkofágokon lévő növényi minták, indák, szőlők is ezt bizonyítják.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez a törvény azért is nagyon jó időben született meg, mert ezt a vidéket valóban meg kell mentenünk az utókor számára, ez a mi felelősségünk. Tudniillik olyan méretű az urbanizáció, és olyan méretű a turizmus térhódítása, hogy óhatatlanul ezt a tájat is veszélyezteti. Az egy szakmai titok, hogy ha egy adott térség valamivel rendelkezik, amivel a másik nem, azt a turizmus felfedezi, és ha nem vigyáznak rá, tönkre is teszi. Svájcban például már nem engedik az autóforgalmat bizonyos településeken keresztülmenni, mert az ott élő emberek nem viselik el azt a bűzt, amit a gépkocsiforgalom ott okoz. A Balaton környékén is az egyik legfontosabb dolog - és ez a törvényben meg is van fogalmazva -, hogy az elterelő utakat, akár a 7-es utat, akár a 71-es utat, avagy a vasútvonalakat ki kell vinni ebből a lakott térségből, mert ezek a közlekedési ártalmak is veszélyeztetik.

Igazuk van azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy a törvényt nem enyhíteni kell, hanem bizonyos vonatkozásban szigorítani. Én például a parti sávra a törvényjavaslatban előírt 30 méteres védelmi övezetet nemcsak a beépítéstől védeném, hanem elidegenítési tilalmat is el tudok rá képzelni, mondjuk, a magyar állam javára, mert már arra is voltak kísérletek, hogy bizonyos vízparti területeket megpróbáltak eladni, és sajnos - mint a balatonfüredi hajógyárnak egy több hektáros területe is bizonyítja - sikerült is ez az akció ezelőtt tíz vagy tizenöt évvel. Tehát a törvény szigorát mindenféleképpen erősíteni kell.

Ugyancsak ezzel függ össze az az észrevételem, amit a miniszter úr figyelmébe ajánlok, akinek a feladata és kötelessége ennek a hatósági intézkedési jogkörnek a megerősítése. A jelenleg a minisztérium felügyeletében dolgozó területi főépítészeknek nincsenek olyan jogosítványaik, amivel egy meg nem engedett beépítést meg tudnának akadályozni. Az önkormányzati törvény olyan fokú függetlenséget biztosít az önkormányzatoknak, a testületeknek, hogy a területi főépítész bármilyen jó szándékú vagy javító szándékú vétóját vagy figyelembe veszik, vagy nem. Általában nem szokták figyelembe venni. Erre is vannak példák - sajnos.

Úgyhogy nekem az a véleményem, hogy ha rendet akarunk teremteni, akkor következetesen kell a törvény betűjét és szellemét képviselnünk, és mindannyiunknak az az érdekünk, hogy ez a természeti kincs, amely most már tényleg világszerte elismert, megmaradjon az utódaink számára is.

A mai napon a 2. napirendi pont a szőlőműveléssel és a szőlőtermesztéssel, a borgazdálkodással kapcsolatos törvény vitája, és ehhez is hozzá akarok szólni, úgyhogy most ezzel nem terhelem ezt a napirendet. Három-négy dologra azonban még fel szeretném hívni a figyelmet.

Az egyik a közúti közlekedés tűrhetetlen túlterheltsége, különösen a nyári hónapokban vagy hetekben. Nincs a világon még egy olyan üdülőterület, mint a Balaton környéke, amelyik olyan méretű turistatömeget lenne kénytelen elszenvedni, mint a Balaton-part, azzal a több évszázada kialakult településhálózattal és útszerkezettel, amely a rendelkezésünkre áll.

Ha megnézzük a déli partot - például Balatonvilágostól egészen Szántódig -, az egy összefüggő településrendszer, 30 kilométer, és semmi nincs már, ami az egyes településeket egymástól elválasztaná. Ebből a szempontból az északi part pillanatnyilag még szerencsés helyzetben van, mert ott még a települések elkülönülnek egymástól, közöttük még vannak olyan zöldterületek, amelyek tényleg a táj jellegéhez és hangulatához tartoznak. De sajnos mindig feljebb és feljebb kúszik a beépítés, és az a szép, harmonikus, idilli kép, amit Horváth képviselőtársam Eötvös könyvéből idézett, lassan-lassan megszűnik. Erre nagyon kell vigyázni, annak ellenére, amit Karakas képviselőtársam is mondott, hogy a hegytetőn is volt szőlőművelés, amíg a filoxéravész azt ki nem pusztította. Nyomaiban még ma is meglátható egy-egy magas hegyen, akár a Tapolcai-medencében, akár a Balaton-felvidéken.

Tehát a 7-es, a 71-es és a 712-es út funkciója, a 8-as útra való rákötése mindenképpen nagyon rövid időn belül megoldandó feladatok.

A másik dolog, amit szeretnék a figyelmükbe ajánlani - jóllehet nem a földművelésügyi tárcához tartozik -, a közlekedéssel függ össze. Ez a második komp kialakulása, amit Pálköve és Fonyód között - vagy hol, ami részletkérdés - képzelnek el. Mindenképpen meg kellene valósítani, főleg azért, hogy a Tihanyi-félsziget természeti értékeit meg lehessen kímélni. Ha nyáron az ember kint van vitorlással a vízen és szélcsend van, a jegenyefák csúcsáig ér a kipufogógáz, tehát az a töméntelen autó, több százezer autó, amely a kompokon át közlekedik az északi és a déli part között, olyan mérhetetlen levegőszennyezést idéz elő, amely mindenféleképpen elkerülendő, és ezt szerintem meg lehet oldani. Nem akkora költség két kompkikötőt építeni és a hajókat megosztani, hiszen jelenleg van elég komp, ami közlekedik a Balatonon.

A légi közlekedésre is fel szeretném hívni a figyelmet. Az anyagban szerepel Sármellék, Szentkirályszabadja, Siófok-Kiliti. A huszonegyedik században a közlekedést illik most már a levegőre átterelni. Tegnapelőtt örömmel olvastam a zalai újságban, hogy megérkezett az első charterjárat, amely azt bizonyítja, hogy ez a közlekedési forma most már beindul.

Az anyagban volt egy csúszásveszély-említés a vasúti közlekedésre vonatkozóan, de ez csak Kenesét említi. Felhívom a figyelmet, hogy a balatonvilágosi magaspart is állandóan mozog, tehát ott is meg kellene nézni, hogy a vasútvonalnak nem kellene-e egy új nyomvonalat találni.

Az időm letelt, úgyhogy majd inkább kétpercesekben kiegészítem a hozzászólásokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu