BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálom nagyon röviden ismertetni az SZDSZ álláspontját és a magam indoklását ehhez az állásponthoz.

A Szabad Demokraták Szövetségének frakciója az országgyűlési határozati javaslatot megvitatta, és arra jutott, hogy nem támogatja, mégpedig több okból.

Először: nem támogatjuk mindenekelőtt a módszert. A bizottsági ajánlások kapcsán és a vitában szó esett már arról, hogy vajon ez-e a helyes módszer egy történeti, társadalmi álláspont ismertetésére, tudatosítására a középiskolák tanulóifjúságával. A szabad demokraták úgy ítélik meg, hogy nem, függetlenül attól, hogy milyen álláspontról van szó.

Az effajta iskolai ünnepségek, emléknapok, aki még emlékszik a középiskolai éveire, pontosan tudja, hogy nem azt a célt szolgálják, aminek egyesek elképzelik: nem erősítik, hanem sokszor gyengítik annak a történeti, társadalmi, politikai mondanivalónak a tudatosulását az iskolák tanulóiban. Aki végigállt iskolai ünnepségeket, az jól emlékszik arra, hogyan viszonyult ezekhez. Azt gondoljuk ezért, hogy ez a központilag előírt emléknap nem segíti, hanem inkább nehezíti az adott mondanivaló tudatosítását. Ez tehát az első, a módszer.

(13.40)

A második a tartalom. Mi, szabad demokraták valamennyien úgy gondoljuk, hogy Magyarországon az 1945 és 1989 közötti időszak, a kommunista rendszer időszaka, kiváltképp pedig annak első szakasza, amely 1945-től körülbelül 1963-ig tartott, valóban egy szörnyű diktatúra időszaka volt, amit ez a társadalom átélt, és tegyük hozzá, az azt követő időszak, amit puha diktatúrának volt szokás nevezni, sőt ma is így hívják, ez is valóban egy puha diktatúra, egy jogtipró, nem jogállami rendszernek az időszaka volt. A mai szabad demokraták akkor, amikor ez még különféle méretű kockázattal járt azoknak, akik ezt tették - volt, akinek súlyosabb kockázattal, mint az itt mellettem ülő Mécs Imrének, volt, akinek ennél kisebb egzisztenciális kockázattal járt -, tevékenyen részt vettek a Kádár-rendszer megdöntésére irányuló harcban. Nincs mit tisztázniuk a szabad demokratáknak, tisztázták ezt az 1989-es rendszerváltást megelőző évtizedekben.

Ugyanakkor azt gondoljuk, én kiváltképp azt gondolom, hogy a magyar történelemből, akár csak a XX. század magyar történelméből egyoldalúan kiragadni a tömeges politikai erőszaknak egy, még ha közel fél évszázadig tartó időszakát is, és nem szólni a tömeges politikai erőszak, a diktatúra más időszakairól, ez történelmileg félrevezető, hamis. Azt gondolom, hogy akkor beszélünk az igazságnak megfelelően a magyar történelemről, ha már a magyar történelemről akarunk beszélni, ha a különböző korszakok politikai erőszakából, amelyben a XX. századból benne van mind az 1919-es tanácsköztársaság, mind a tanácsköztársaság leverését követő fehér terror, mind a második világháborút megelőző időszak, nemcsak a holokauszt, hanem az egész, a nyilas rémuralom és az azt megelőző politikai erőszak, mind pedig a második világháborút követő kommunista politikai erőszak, csak az egész együtt igaz; aki ebből csak egyet, a kommunista politikai erőszakot ragadja ki, az olyan benyomást kelt a magyar történelemről, mintha itt más diktatúra, más politikai erőszak nem lett volna. És ez egy hamis állítás.

Mi nem vitatjuk, hogy bárki úgy lássa a történelmet, ahogy az Horváth Béla javaslatából kitűnik, azt azonban nem tartjuk helyesnek, ha ezt egyedül üdvözítő, hivatalos, az Országgyűlés által szentesített történelemfelfogásnak tekinti. Ez tehát a második dolog, amely miatt ha egyáltalán elfogadnánk azt, hogy ilyen emléknapokat kezdeményezzen az Országgyűlés, amit egyébként nem teszünk, akkor sem tartanánk helyesnek egy ilyen megfogalmazású, egyirányú történetfelfogást megtestesítő politikai emléknap határozatba foglalását.

A harmadik észrevételünk bizonyos értelemben egybeesik a Fidesz javaslatával. Mi sem tartjuk szerencsésnek a nap, az időpont kiválasztását. Nem azért, mintha bármi vitánk lenne Apor Vilmos püspök történelmi szerepéről és az ő áldozatáról; amiben vitánk van vagy azt mondhatnám, nekem személy szerint vitám van: nem tartom szerencsésnek, ha a kommunizmust azonosítják a szovjet hadsereg magyarországi jelenlétével. A szovjet hadsereg magyarországi jelenléte - hangsúlyozom, a második világháború alatt és nem után - része a második világháborúnak, a szovjet hadsereg itt az amerikai és a brit hadsereg szövetségeseként vett részt a náci birodalom megsemmisítésében.

Egy ilyen háború szerte a világon szörnyű eseményekkel jár. Meg kell kérdezni Horváth Béla képviselő urat, hogy vajon olvasta-e ön Alberto Moravia Egy asszony meg a lánya című könyvét, vagy látta-e az ebből készült filmet, amelyben Olaszországban a második világháborúban harcoló amerikai katonák tettek valami hasonlót, mint amit a szovjet katonák Magyarországon. Vajon lehet-e azt mondani, hogy az amerikai demokrácia áldozatai a Moravia által ábrázolt asszony meg a lánya? Nyilván nem.

Tehát tegyünk különbséget a kommunista diktatúra és a Szovjetunió hadseregének a harci cselekmények során Magyarországon elkövetett cselekményei között. Különböző szörnyűségeket sem helyes összekeverni, ha azok történetileg különböző természetűek. Ezért a nap kiválasztását én a magam részéről szerencsétlennek tartom. Ez az észrevételem a jelek szerint egybeesik a Fidesz észrevételével, és ez a három pont elégséges ahhoz, hogy én magam ne támogassam a javaslatot, és az elmondott érvek, különösen az első elég ahhoz, hogy a szabad demokrata frakció ne támogassa a javaslatot.

Végül még egy megjegyzést szeretnék tenni, ami előjött a bizottsági kisebbségi álláspontok ismertetésekor, más alkalmakkor is szóltunk már erről: az Országgyűlésnek szerintünk nem történeti kérdésekkel kell foglalkoznia. A történeti kérdések megítélése a történettudomány és a publicisztika körébe tartozik. Az iskolai történelemoktatás és annak felépítése és módszerei, ezek a történettanítással foglalkozó pedagógusok és a pedagógusok munkáját megalapozó történeti kutatások feladatai, és nem az Országgyűlés feladata, ezért ilyen típusú történeti tárgyú határozatokat nem tartunk az Országgyűlés munkájába valónak és illőnek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu