DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt tíz év során számos alkalommal foglalkoztunk a Magyar Honvédség irányításának kérdéseivel, feladataival, helyzetével, működésének feltételeivel. Megalkottuk a legfontosabb törvényeket, amelyek biztosítják az ágazat alkotmány szerinti működését, megfogalmaztuk a köztársaság biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveit, a honvédelmi törvényt, a honvédség állományára vonatkozó szolgálati törvényeket, és természetesen ezen törvények keretében rendelkeztünk a határőrség és a különböző rendvédelmi szervezetek állománykategóriáiról is. Törvénybe iktattuk a NATO-felvételünket segítő békepartnerségi szabályokat, és nagyon sok határozatban rögzítettük katonáink részvételét az ENSZ- és NATO-missziókban. Határozatban foglalkoztunk a honvédség hosszú és középtávú fejlesztésének irányaival, amely az elmúlt öt évben többé-kevésbé meghatározta a hadsereg működésének legfontosabb elemeit, keretet biztosítva a szükséges átalakításnak. Utoljára, de nem utolsóként említem a többszöri alkotmánymódosítást, melyet az előbb említett jogszabályok megszületése, illetve a törvénymódosítások tettek szükségessé.

A Magyar Köztársaság csatlakozása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez a nyugati világhoz kötötte ki a történelmileg - Ady szavával élve - kompországot, a mi országunkat, és a történelmi helyzetből adódott, hogy szinte azonnal folytatódott a rég ismert végvári szerepünk is, amikor szomszédságban lévő NATO-állam nélkül is, szigetként képviselve a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok együttes értékeit, részt vettünk a szövetség új típusú, immár nemcsak érdek-, hanem értékvédelmi harcában a Balkánon. Ezzel a tűzkeresztséggel megerősített tagságunk megteremtheti a magyar közösség XXI. századi létének és fejlődésének biztonságpolitikai alapjait.

Természetesen osztom Turi-Kovács Béla véleményét, hogy önvédelemre továbbra is éppoly szükség lesz, mint eddig bármikor a történelemben, de önvédelmünket felerősítheti ez az eseménysor; és hogy erre az önvédelemre mennyire van szükségünk, azt jól jelzi a déli szomszédságunkban folyamatosan zajló válság.

Ugyanakkor mindez egy másik vonatkozásban is rendkívül fontos, a térségi együttműködésünk elősegítése oldaláról, hiszen szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy Trianon óta itt szembenállásra ösztökélt térségbeli érdekek viaskodtak egymással - ezeknek a közös érdekké történő átalakítása legutóbb éppen az árvizek kapcsán is tapasztalható, egy egész más területen -, ugyanakkor a fennmaradó történelmi bizalmatlanság jeleit leküzdeni pontosan egy ilyen szövetségi rendszer segíthet minket. A fennálló mély bizalmatlanságra és arra, hogy biztonsági kockázatnak tekintik a kisebbségeket sokan ebben a térségben, utal az, hogy miniszterelnökünk romániai látogatása előtt már kapott egy üzenetet a román külügyminisztertől, hogy a konzulátus szempontjából Csíkszereda nem jöhet szóba, de Constant
a igen. Ez ismételten erre a régi bizalmatlanságra utal.

Az ország NATO-csatlakozása nemcsak biztonságpolitikai szempontból jelentős esemény, hanem abból a szempontból is, hogy szükségessé teszi a hadsereg irányításának, működésének teljes körű átgondolását, mert haderőnket finanszírozhatóvá, a NATO-val mint szervezettel és a többi tagállam hadseregeivel összeilleszkedővé kell tennünk. E folyamatba tartozik az Országgyűlés és a kormány irányítási hatáskörének újraszabályozása.

Az alkotmány jelenlegi formája az első szabad választást közvetlenül megelőző egy év során jött létre, amikor az állampárt és demokratikus ellenzéke között - mint ahogy ezt Hende államtitkár úr már jelezte - bizalmatlansági légkör volt, és ennek következtében a honvédelemmel és a honvédséggel kapcsolatos jogszabályokat a kétharmados többséggel megszavazandó törvények közé sorolták, sőt a honvédséget érintő összes nemzetközi egyezményt is törvénybe iktatandó szerződések közé illesztették. De tekintetbe kell vennünk, hogy ebben az időben a szovjet csapatok Magyarországot még megszállva tartották, tehát szükségesnek látszott a legkisebb határátlépő erők esetében is a parlamenti hozzájárulás.

Az elmúlt tíz évben azonban nemcsak a felszínen s nemcsak gazdasági értelemben változott meg országunk, hanem a politikai változások - úgy érzem - már tudatformáló erőként is hatnak. A mai parlamenti pártok tisztában vannak azzal, hogy egyaránt lehetnek ellenzékben vagy kormányon, tehát közös érdek a NATO-csatlakozás után, s reméljük, nem sokkal az Európai Unióba való felvétel előtt, a minden szempontból működőképes ország, az ország működésének pedig egyik, ha nem is a legfontosabb, de nem elhanyagolható eleme a honvédséggel kapcsolatos országgyűlési és kormányzati hatáskörök világos, tehát jól lépcsőzött, tagolt szétválasztása.

Az országgyűlési és kormányzati hatásköröket pontosan meghatározó alkotmánymódosító javaslat előzményeként 1998 decemberében született egy ötpárti javaslat, amelyet a két nagyobb ellenzéki párt mégsem szavazott meg - ahogy ezt előbb Juhász Ferenc szocialista képviselőtársam mondta -, úgy érezték, még nem volt itt az ideje az együttműködésnek; azonban a NATO-felvételünk után egyre inkább nyilvánvalóvá vált a helyzet kényszerítő hatása, és ez is hozzájárult, hogy az együttgondolkodás eredményeként előbb körvonalazódott, majd további módosításokkal megszületett az előttünk fekvő tervezet, amelynek esélye van arra, hogy a tisztelt Ház elfogadja.

A jelen előterjesztés, mint minden működőképes egyezmény az eredeti 1998-as javaslat és az alapul szolgáló módosító indítvány között határozza meg a kormány hatáskörébe tartozó felhatalmazásokat. És ha talán nem is történnek ma nagy dolgok - utalva egy képviselőtársam felszólalására -, mégis azt mondanám, hogy a működőképesség fokozása nem kis dolog. Fontos elv, mely az alkotmányban már szerepelt, hogy az egész ország biztonságára hatással lévő döntések, például hadiállapot, rendkívüli, szükségállapot kihirdetése, a békekötés, valamint a két előbbihez kapcsolódva a Honvédelmi Tanács létrehozása, az összes parlamenti képviselő kétharmados szavazatával lehetséges. Új elv, hogy a hadiállapottal, a rendkívüli és szükséghelyzettel nem összefüggő, a honvédség egészének vagy egy részének alkalmazására vonatkozó döntés a jelen lévő képviselők kétharmados többségével lehetséges.

Ebbe a nagy csoportba tartozó cselekményeknek természetesen közös jellemzőjük, hogy ezek során katonáink élete veszélybe kerülhet, és ezért látjuk szükségesnek a minősített döntést. Véleményünk szerint az összes, döntést igénylő tevékenységnek körülbelül 5 százalékával kell a parlamentnek foglalkoznia, vagyis ezek tartoznak parlamenti hatáskörbe.

A harmadik csoportba az azonnali, sürgős döntést kívánó esetek, illetve az előző két csoportba nem sorolható események tartoznak, melyekben a döntést a kormány kezébe kívánjuk adni. A sürgős döntést igénylő esetek valószínűsége kicsiny, reméljük, nem is fordul elő, de az azonnali gyors reagálás megköveteli, hogy ne kelljen késlekedni, az Országgyűlés összehívására várni. Ilyen esetek lehetnek, ha például külső fegyveres csoportok váratlanul betörnek területünkre, vagy ilyenek az alkotmányos rendet, az állampolgárok életét, vagyonbiztonságát veszélyeztető események.

A kormánydöntést kívánó csoportba tartoznak még a NATO-tervekbe foglalt tevékenységek, a két- és többoldalú államközi megállapodásban szereplő gyakorlatok, kiképzések, a nem hadműveleti területen történt elhárítás során végzett humanitárius akciók, a kölcsönös látogatások, sportrendezvények és az ezekkel a kisebb jelentőségű, de gyakran előforduló katonai eseményekkel kapcsolatos határátlépések engedélyezése. E csoportba tartozik napjaink gyakori történése, amikor a történelmi Rigómezőn állomásozó békefenntartó erők kérelmezik, hogy utánpótlásaikat Magyarország területén szállíthassák át. Legutóbb is ilyen döntésre került sor az Országgyűlésben. A kormány hatáskörébe tartozó döntések száma így többszöröse a parlamenti döntést igénylő eseteknek, ugyanakkor ezek súlyukban nem érik el azokat.

Az eddig elmondottakból következik, hogy a legfontosabb, az egész ország biztonságára vagy katonáink életére legnagyobb hatással lévő döntések továbbra is az Országgyűlésben történnek, és kétharmados többséggel.

(10.30)

Ez szolgálja azt a biztosítékot a mindenkori ellenzéknek is, hogy nélkülük ne hozhassák meg a legfontosabb döntéseket.

Véleményem szerint a honvédség kompatibilitásának fontos része a vezetés rendjén, a híradórendszerek összeilleszthetőségén és más nélkülözhetetlen elemeken kívül az is, hogy a magyar és külföldi fegyveres erők a NATO-országokban megszokott gyors, szakszerű engedélyesi eljárással kapjanak felhatalmazást kérésükre.

A most tárgyalt módosítás mindkét követelménynek eleget tesz. A módosító javaslat a hatáskörök egyértelmű, logikus tisztázása mellett kiszélesíti a fegyveres erők alapvető kötelességét, a washingtoni szerződésből eredő kollektív védelmi feladatokkal.

A NATO alapokmányát aláíró szövetséges államok hadseregeinek, így a Magyar Honvédségnek is alapvető kötelessége és feladata a haza katonai védelme. Ez tehát nem csökken a szövetségi rendszerben. Emellett a közös védelmi feladatok ellátását minden országban a legmagasabb szintű jogszabály teszi kötelezővé.

Az előttünk fekvő módosításban szereplő erre vonatkozó fél mondat jelenti azt az elrettentő erőt, amiért az elmúlt ötven évben a legkiélezettebb helyzetekben, például a kubai válság idején sem merte a Szovjetunió az Egyesült Államok és szövetségeseinek katonai fellépését kiprovokálni.

A hatályos alkotmány szerint a honvédelmet érintő valamennyi nemzetközi szerződést törvényben kell megerősíteni és kihirdetni. Ez a szabályozás nagyon nehézkes, mivel az ország szuverenitását nem érintő megállapodások elfogadásával és kihirdetésével is az Országgyűlést terheli. Az alkotmány elfogadásának időpontjában indokolt volt a politikai átalakulás bizonytalan légkörében, azonban jelenleg, NATO-tagságunk idején ez már túlhaladott; a szövetségből fakadó feladatok ellátását és az együttműködést egyértelműen immár akadályozza. Indokolt tehát, hogy a rendelkezés hatályon kívül helyezését illetően a honvédelmi tárgyköröket érintő nemzetközi szerződésekre is a nemzetközi szerződések megkötésének és kihirdetésének általános szabályait alkalmazzuk.

Az alkotmányban rögzítendő hatáskörök tisztázása szükségessé teszi a félreérthetőség elkerülése végett, hogy az ott használt fontosabb fogalmakat meghatározzuk. Már 1998-ban felmerült az igény a honvédelmet érintő legfontosabb fogalmak kifejtésére, mert az elmúlt tíz évben általánossá vált az ENSZ alapokmányában és a NATO-szabályzatokban is használt, nálunk a katonai szakkifejezések között addig szinte ismeretlen fogalmak használata.

Persze nagyon jól tudom, hogy kiélezett belpolitikai helyzetben a tisztázás ellenére is várhatók éles viták a mindenkori kormánypártok és ellenzék között, hogy az adott lépésekre a felhatalmazást a kormány vagy az Országgyűlés adhatja-e. Mégis meggyőződésem, hogy a fogalmak rögzítése, ha nem is szünteti meg a vitákat, de hozzájárul az együttgondolkodáshoz, és a fogalmak finomításával a vitákat csökkenteni lehet. És ez sem kevés.

Tisztelt Ház! Magyarország NATO-csatlakozásából következik, hogy rugalmasan és naprakészen meg tudjon felelni a kihívásoknak, és elősegítse a zökkenőmentes együttműködést szövetségeseinkkel. A többpárti egyezség alapján létrejött alkotmány- és honvédelmitörvény-módosítás tervezetét a Magyar Demokrata Fórum nevében támogatom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Remélem, hogy ez a lezajlott egyeztetési folyamat, ennek a sikere segít a kétharmados döntést igénylő további törvénymódosítások meghozatalában a jövőben.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu