UGHY ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Mielőtt rátérnék a napirendi pont tárgyalására, amire előzetesen felkészültem és amit ehhez szerettem volna mondani, mindenféleképpen szeretnék Donáth László képviselő úr két mondatára reagálni, amit még egy kétperces hozzászólásában mondott.

(13.20)

Ezt nem mint országgyűlési képviselő, hanem mint hívő evangélikus teszem. Ön azt gondolta és azt állította, hogy a számára nem jelent semmit ez az ünnep, és ön mint a kommunizmus olyan mártírja, aki a legsúlyosabb mértékben élte meg e bűnöket, ön már megbocsátott, és úgy gondolja, hogy ezekre az ünnepekre nincs szükség. Természetesen én az ön álláspontjával és véleményével egyetértek, és azt gondolom, hogy ez az ön, bizonyos tekintetben lelki nagyságát is jelenti, hogy ezeket a stációkat, amelyeket ön átélt, el tudja felejteni és meg tud bocsátani, de azt gondolom, hogy az ön személyes megélése ebben az ügyben nem általános, és nem nevezhető minden kommunista mártír számára sem követendő példának, sem pedig általánosnak.

Ezt annál is inkább mondom, mert a két nappal ezelőtti fogadóórámon is számtalan olyan '56-os mártír jelent meg, akik nagyon rosszul élték meg az előző negyven évet, és sajnos azt kell hogy mondjam, az előző négy évet is, mert nem volt lehetőségük és módjuk arra, hogy tisztességes módon meg tudják ünnepelni azokat a dolgokat, amelyekben részt vett, illetve nemcsak hogy anyagi, hanem erkölcsi támogatásban sem részesül. Azt gondolom, hogy nagyon sokan vannak ilyenek, ön ebből a szempontból teljesen más eset, és nem gondolom, hogy ebből a szempontból párhuzamot kellene vonnia az összes többi kommunista mártírral.

Most rátérnék a tényleges felszólalásomra. A felszólalásom kvázi a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja is e kérdéskörben.

Azt gondolom, hogy az Országgyűlés, amikor napirendjére tűzte Horváth Béla H/2218. számú önálló képviselői indítványát a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról, akkor egy olyan nagyon régi adósságának tett eleget, ami már hosszú évek óta, azt gondolom, a rendszerváltás kezdete óta problematikus volt Magyarországon, és igazából nem volt megoldása. Már az első szabadon választott kormány idején is megpróbálták törvénybe foglalni a kommunista diktatúra áldozatainak kártalanítását, illetve bűnöseinek felelősségre vonását. Ha ez lehetetlen volt, akkor legalább arra próbálták helyezni a hangsúlyt, hogy e bűnösöket megnevezzék, és nyilvánosságra hozzák a bűnösök nevét. Azt gondolom, hogy ezek a parlamenti próbálkozások a társadalmi konszenzusok hiánya következtében fokozatosan lejáratódtak, és nem érték el az igazi eredményeket, azokat az eredményeket, amelyeket akkor, a rendszerváltás utáni időszakban szerettek volna ezzel elérni.

A most előttünk fekvő javaslat közel fél évtizedes tétlenkedés után egy újabb nekirugaszkodás annak érdekében, hogy a társadalmi konszenzus megszülessék, és a most felnövekvő generáció a középiskolákban aktuálpolitikai és érzelmi elfogultságoktól mentesen kapjon képet a kommunista diktatúrák áldozatairól, bűnbakjairól, akiket a kereszténységet felváltó új államvallás kegyetlen rituáléja szerint a kommunista közösség egészének megtisztulása érdekében mészároltak le pernek álcázott nyilvános bohózatokon; vagy egyszerűen azokról a szerencsétlenekről, akiket 1919-től 1948-on át 1989-ig valamilyen formában meghurcoltak, mert útjában voltak a diktatúráknak, egyszerűen a kommunista hatalom szemet vetett a házukra, lakásukra, földjükre, ad absurdum, feleségükre, lányukra.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat azért is újszerű és más egy picit a korábbiakhoz képest, mert nem szűkíti le a diktatúra áldozatait az 1948-89-ig tartó időszakra. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a kommunista diktatúra hazánkban már 1919-ben négy és fél hónapon keresztül próbált gyökeret ereszteni, és ennek az elvetélt kísérletnek is - ha hinni lehet a forrásoknak - legalább 500 civil áldozata volt. Gondoljunk csak Szamuely Tibor hírhedt páncélvonatára, amelyik Győrből Sopron felé mentében körülbelül száz polgári személyt ítélt halálra és végzett ki az útjába eső vasútállomásokon, például Kapuváron.

De ezek a tettek csak a bevezetőjét jelentették azoknak a kegyetlenségeknek, amelyeket a felszabadító szovjet csapatok mértek a magyar lakosságra, annak ellenére, hogy a jaltai, illetve a potsdami tárgyaláson is szó esett arról, hogy a szovjet érdekszférába eső területeken a polgári lakossággal szembeni bánásmód meg kell hogy feleljen az akkori Európa normáinak. Mégis azt gondolom, hogy ebben az időszakban is inkább az az antik mondás érvényesült, hogy vae victis - jaj a legyőzötteknek! A kommunista diktatúra vörös hadserege nem kímélte az asszonyokat, lányokat, de elhurcolta 3-5-10 évi kényszermunkára azokat a férfiakat is - életkortól függetlenül -, akikben legalábbis még minimális szikrája megvolt az életerőnek, sőt a későbbiekben már elvileg immunitást élvező nemzetgyűlési képviselőket is elfogtak fényes nappal a nyílt utcán és Szibériába száműztek. A kommunista diktatúrák áldozatainak harmadik csoportját azok alkotják, akik 1947-56-ig az '56-os forradalom, majd a megtorlás idején a személyes szabadságuk korlátozását, vagy a vagyonuk törvénytelen elvételét, vagy az emberi mivoltukban való megaláztatást voltak kénytelenek elviselni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek csak egy részei a kommunista áldozatoknak. Van egy másik része is az áldozatoknak, akik nem személyesen, nem nagy ügyek által lettek a kommunizmus áldozatai. Azokról az egyénekről van szó, akik legalább ilyen mértékben áldozatai egyébként ennek az 1948-89 közötti kommunista diktatúrának. Azok a nemzedékek, akik hiába és feleslegesen dolgoztak éveken keresztül, és a munkájuknak nem lett gyümölcse; akik tehetségüket, fiatalságukat tették bele a "közösbe", és tíz évvel ezelőtt vagy tán már 12 évvel ezelőtt is személyesen kellett átéljék és megéljék azt, hogy ez a közös hogyan süllyed el, hogyan tűnik el, és hogyan jön létre helyette egy teljesen más, egy teljesen új dolog, amit ők nem éreztek saját magukénak. Ezért úgy gondolom, hogy bizonyos tekintetben legalább egy fél mondat erejéig rájuk is gondolnunk kell ezeken az emléknapokon.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt az előttünk fekvő határozati javaslatot támogatandónak találja, azonban két apró pontban szeretné azt módosítani, illetve pontosítani. A módosító javaslatokat már benyújtottuk, és ezek többségének indoklására majd a részletes vitában szeretnék sort keríteni, azonban egy-egy momentumot már most is megfontolásra szeretnék ajánlani.

Az első momentum a módosító indítvány első része, amelyben a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról egy technikai pontosítást szeretnénk előterjeszteni: a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról kellene megemlékeznünk. Ezzel talán egy picit jobban be tudjuk határolni a kommunista diktatúrák áldozatait, a kommunizmus áldozataitól egy picit jobban el tudjuk határolni. (Ifj. Hegedűs Loránt megérkezik.)

A másik módosító javaslat, amelyet benyújtottunk, nem más, mint az eredeti előterjesztés b) pontjában szereplő április 2-ai időpont. Ezt az időpontot több szempontból is - keresem a megfelelő szót - nem szerencsétlennek, hanem inkább aggályosnak tartjuk, elsősorban a lebonyolítás tekintetében. Ugyanis kiszámoltuk, a következő 10 esztendőben az április 2-ai időpont 6 esetben a tavaszi szünet idejére fog esni, ugyanis a nagyhéten és a nagyhetet követő húsvét hétfőig tart a tavaszi szünet a középiskolákban, és ez a következő 10 évben hatszor fog április 2-ai időpontra esni, amire, azt gondolom, mindenféleképpen figyelemmel kell lennünk, különösen akkor, ha a középiskolákban szeretnénk ezt az emléknapot bevezetni és megünnepelni.

Még egy olyan dolog van, amire, azt gondolom, oda kellene figyelnünk. Nem kifejezetten egy személyhez kellene hozzá kötnünk a kommunista áldozatok emléknapját - jelen esetben Boldog Apor Vilmos halálának időpontjához -, hanem sokkal inkább egy olyan eseményhez, amely az összes kommunista diktatúra jogtalanságainak, önkényességeinek természetét jelzi, ez pedig Kovács Béla kisgazda képviselő elhurcolásának és letartóztatásának időpontja - gondoljuk mi -, ami egy február 25-ei nap.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindezekkel a fenti módosító javaslatokkal a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatandónak találja Horváth Béla önálló képviselői indítványát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

(13.30)

Forrás: parlament.hu