DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés törvényalkotásának menetében fontos esemény az előttünk fekvő '93. évi közoktatási és felsőoktatási törvény módosítása. Pusztán egyetlenegy vonatkozásban szeretném - az idő rövidsége miatt - kiemelni, illetve megvilágítani e törvényjavaslat jelentőségét, mégpedig az állam és az egyházak között fennálló kapcsolatok rendszerének vonatkozásában. Ebben a tekintetben - azt hiszem, nyugodtan megállapíthatom - az említett törvénymódosítás az 1990. évi rendszerváltás óta az állam és az egyházak kapcsolatát jellemző jogfejlődés jelentős állomása.

Tisztelt Elnök Úr! Jánosi György képviselőtársam említette a '90. évi IV. törvényt, amely valóban alapja az egyház és az állam kapcsolatának. Ez a törvény nyitotta meg a sort az állam és az egyházak közötti kapcsolatok rendezésében a diktatúra évei után. A jogállamiságot megvalósító Magyar Köztársaságban az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül tölthették be társadalmi szerepüket - szól a preambulum. Ehhez akkor, '90-91-ben még hiányoztak az anyagi eszközök. Éppen ezért volt a második fontos, jelentős lépés a '91. évi XXXII. törvény, amely ahhoz kívánt segítséget adni, hogy az anyagi segítséget megadják, mintegy kárpótolják az egyházakat az elszenvedett hátrányokért. Ez a törvény a volt egyházi ingatlanok helyzetét kívánta rendezni. Amint a preambulum megfogalmazta, ezzel is a megújuló magyar társadalom mintegy elismerte, és el is várta az egyházak közszolgálati tevékenységét.

Ebbe a sorba illeszkedett harmadikként vagy negyedikként a '93. évi LXXIX. és LXXX. törvény, amelyet most módosítunk, a felsőoktatási törvény. Ezek a törvények - ez nagyon lényeges - az egyházi oktatási intézményeket egyenrangú partnerként emelték vissza a magyar oktatás rendszerébe. A gyakorlat azonban némileg másképp mutatott. Mint kiderült, a finanszírozás tekintetében nem egy egyházi felsőoktatási intézményt hátrányosan különböztettek meg.

Az állam és az egyházak kapcsolatában új fordulatot hozott a már többször említett, '97-ben aláírt vatikáni alapszerződés, majd az ez év decemberében meghozott '97. évi CXXIV. törvény, amely az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről intézkedett. Már ezek parlamenti vitájában is jól kirajzolódott, hogy a jó szándék ellenére egyes történelmi egyházak és célok finanszírozása még mindig kívánnivalót hagyott maga után. Így került sor a kormányváltásra, és a polgári kormány az egyházak vonatkozásában hozzáfogott a kapcsolatok korrekt rendezésére; megoldani kívánta például a protestánsokat ért sérelmek orvoslását.

E folyamatokból kiemelkednek azok az újabb megállapodások, amelyekről már szintén volt szó, amelyeket a kormány '98 késő őszén kötött a többi történelmi egyházzal. Ezek a megállapodások mindenre kitekintően, korrektül szabályozták az állam és az említett történelmi egyházak kapcsolatát, beleértve azok közszolgálati, oktatási s a többi tevékenységének finanszírozását is. Így történhetett meg az, hogy ezek a megállapodások több ponton is túlhaladták a hét évvel ezelőtt hozott oktatási törvényeket, és tették szükségessé azok módosítását.

Tisztelt Elnök Úr! A polgári kormány módosításokkal végérvényesen megszünteti az egyházak számára az 1948-ban és ettől kezdve elszenvedett hátrányos megkülönböztetést, és adja vissza számukra az esélyegyenlőséget. Ezért tartom történelmi jelentőségűnek az előttünk fekvő javaslat módosítását. Különösen kiemelem a 2. § bekezdését, miszerint az állam a költségvetési támogatásokat azonos mértékben, a felsőoktatási célú pályázatokon való részvétel lehetőségét ugyanazon elvek szerint biztosítja, mint az állami felsőoktatási intézményeknek. Majd hozzáteszi, hogy az egyházi egyetemek és főiskolák az államiakkal megegyező normatív támogatást kapnak.

Hölgyeim és Uraim! Ezekre a mondatokra, e törvényi szabályozásra az említett egyházaknak közel ötven évig kellett várniuk. Meggyőződésem, hogy ezzel a polgári társadalom értékeinek és rendjének megfelelően az egyházak ismét esélyegyenlőséget kaptak ahhoz, hogy sajátos katolikus, protestáns, zsidó s a többi oktatási és nevelési hagyományaikkal tovább gazdagítsák a magyar oktatást és művelődést. Persze azt senki se gondolja, hogy ezzel a magyar oktatás rendszerében valamifajta egyházi túlsúly jönne létre. Nem erről van szó. Ugyanis az egyházi oktatási intézmények - az elmúlt években többször hallottuk ezt a számot - alig teszik ki a 6-7 százalékát az államinak.

Tisztelt Elnök Úr! Véleményem szerint ezért van szükség az említett törvények módosítására, hogy a polgári értékrend szerinti esélyegyenlőség alapján a korábban sérelmet szenvedett, felsőoktatási intézményt fenntartó egyházakat a jogszerű kiindulóhelyzetbe hozza.

Végül emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy e törvény módosításával az egyházak vonatkozásában... - a Fidesz-Magyar Polgári Párt úgynevezett 37 pontja egyik passzusából idézek. E passzusában kitűzöttek valósulnak meg, miszerint "Az egyházak munkája minden téren nélkülözhetetlen a társadalom számára. Tevékenységük kiteljesítéséhez, tényleges szabadságukhoz elengedhetetlen anyagi függetlenségük megteremtése. Ennek érdekében teljesítjük az egyházakkal kötött megállapodásokat, és a finanszírozásról szóló, a történelmi egyházakkal egyeztetett javaslatok alapján hozzuk meg a szükséges döntéseket".

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, itt és most e törvény módosítása kapcsán az oktatás területén pontosan ez történik.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu