DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Gógl Árpád felé fordul.) Mindenekelőtt szeretném értékelni azt, hogy szemben a kormány más tagjaival, a miniszter úr kíváncsi a hozzászólásra és a véleményre. Ezt, azt hiszem, meg kell köszönnöm.

Az egészségügyről szóló napirend utáni hozzászólásaim sorozatában ma arról szeretnék röviden szólni, hogy veszély fenyegeti az Egészségügyi Minisztérium fenntartásában működő önálló gyógyító országos intézetek és szanatóriumok létét azzal, hogy a tervek szerint egy közhasznú társaság szervezeti egységeiként folytatják tevékenységüket. Az természetesen méltányolható lenne, ha a szaktárca az ellátás hatékonyságának javítására törekedne, és ennek érdekében külön-külön modellezné egyes kórházai nonprofit szervezetté történő átalakítását, vagy mondjuk, a Fővárosi Önkormányzattal kívánna célirányos munkamegosztást kialakítani. Erre már a korábbi időszakokban is voltak javaslatok.

Kellően részletezett indokolás és hatásvizsgálat hiányában azonban egyelőre nem tudhatjuk, hogy a minisztérium által létrehozandó közhasznú társaság csak kiszolgáló szerv lesz-e abban az értelemben, hogy mentesíti az intézeteket járulékos jellegű feladataik egy része alól, vagy tényleges hatalom birtokosa lesz-e. 1999 októberében az egészségügyi és szociális bizottság meghallgatásán még úgy tűnt, hogy miniszter úrnak egy súlytalan megjegyzése lett feltupírozva, az intézetek összevonásának a szándéka nem komoly, és az átalakítás ott és ahol szükséges, a szakma bevonásával és javaslatai alapján kezdődhet el.

Mára azonban világossá vált, hogy a tárca eltökélt szándéka az egyes szakterületeken csúcstechnológiát és kiemelkedő szaktudást képviselő intézmények átépítése, olyan szervezet létrehozása, amelyben egyes vélemények és jelek szerint megnehezülhet az országos szakintézetek egyensúlyra törekvő manőverezése a szakmailag lehetséges és gazdaságilag megengedhető taktikák alkalmazásában. Hiszen aki ismeri a központi költségvetés mozgásterét, azt a körülményt, hogy a 16 intézet fejlesztésére, műszerparkjának korszerűsítésére nem jutott elégséges fedezet sem tavaly, sem az idén, és félek attól, hogy jövőre is így lesz, annak legalábbis gyanakodnia érdemes. Gyanakodnia kell, hogy a ma még kincstári vagyon részét képező ingatlanok gazdasági társaságba vitele nem teremti-e meg annak esélyét, hogy ellenőrzés nélküli vagyonértékesítés történik.

Mi a garancia arra, hogy a tervezett közhasznú társaság vezetésével hozzáértő, ugyanakkor kellő szakmai alázattal rendelkező személyeket bíznak meg?

Mi a garancia arra, hogy mondjuk, az országos intézetekből verbuválandó közhasznú társaság nem válik-e a két év után is láthatatlan, egyelőre érdemi teljesítményt fel nem mutató Egészségfejlesztési Kutató Intézet egyfajta kísérleti terepévé vagy "homokozójává'?

Tisztelt Miniszter Úr! A korábbi és szerencsére elvetélt mamutkórházra vonatkozó elképzelés óta azt reméltem, hogy ön a szakmával közös javaslat alapján kívánja konszolidálni és továbbfejleszteni a közvetlenül hatáskörébe tartozó intézetek szervezetét, és megértem, hogy az egyetem nem lelkesedik a felajánlottakért; nem is oda valók szerintem.

A kérdés azonban az, hogy a közhasznú társasági forma vajon választ ad-e azokra a feszítő kérdésekre, amelyek a likviditástól a szakmai minőségi munkán át a posztgraduális képzésig terjednek. Ha feltételezhető, hogy igen, akkor erről meg kell győzni a szakmai vezetőket, és nem fenyegetni, mert fenntartásaik vagy ellenérzéseik vannak. Hiszen éppen az ügyben illetékes miniszteri biztosnak az intézetek felügyelőbizottságai számára kiadott dokumentuma az, amely növeli az bizonytalanságot.

Jó üzenet-e vajon a kétkedők, a részletinformációkat hiányoló pánikkeltéssel, félrevezető információk terjesztésével történő megvádolása? A minisztérium olyannyira biztos a dolgában, hogy korrekt tájékoztatással, az átalakítás előnyeinek és hátrányainak körültekintő bemutatásával és nem hatalmának a fitogtatásával nyerhet támogatást egy nem könnyű és érdekeket is sértő változáshoz. Ez így illik konszenzuális demokráciában, tisztelt miniszter úr, ha pedig ez nem így van, akkor ez rossz üzenet, miniszter úr, akkor vissza kellene vonnia, amíg nem késő.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu