DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar felsőoktatás 1993. július 13-án elfogadott első önálló törvényét az Országgyűlés az elmúlt hét esztendőben többször, egészen pontosan kilenc alkalommal módosította, részben önálló törvényekkel, részben pedig más, a felsőoktatást érintő törvényekkel, elsősorban az éves költségvetési törvénnyel. A módosítás gyakorisága azt mutatja, hogy a felsőoktatási törvény keret jellege és az intézmények nagyfokú autonómiája ellenére a fejlődésben lévő intézményrendszer igényli a felsőoktatási törvény folyamatos korszerűsítését. A változások tartalma természetesen jelzi az oktatáspolitika változásait is.

A felsőoktatási törvény 1999. évi módosításának legfontosabb eleme az intézményhálózat átalakítása volt. Örömmel jelenthetem ki a tisztelt Házban, hogy a köznyelvben integrációként meghonosodott átalakítás végbement. Az új intézmények rendben megalakultak, az intézmények vezetőit megválasztották, néhol talán többet is, mint amennyi szükséges. A magyar felsőoktatás fejlesztése a korábbiaknál sokkal átgondoltabban, számon kérhető intézményfejlesztési tervek szerint folyik.

Az átalakítás következtében létrejött új intézmények működése első évének és a felsőoktatási fejlesztési program megvalósításának tapasztalatai a felsőoktatási törvény átfogó módosítását igénylik majd. A tisztelt Ház előtt lévő törvényjavaslat nem átfogó módosítás; ugyanakkor a kormány 2000. évi jogalkotási tervében foglalt feladatunk volt, hogy a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött 1997. évi megállapodás, valamint a kormány és a magyarországi történelmi egyházak között 1999-ben aláírt megállapodások alapján az egyházi intézményekre vonatkozó törvényi előírásoknak a fenti megállapodásokból következő módosítására javaslatot tegyünk.

A tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat nem állhatott meg, és nem áll meg az egyházi felsőoktatási intézményeket érintő kérdéseknél. Tovább kellett lépnünk, és a lezajlott változások miatt néhány, az egész felsőoktatást érintő kérdésben is javaslatot teszünk a törvény módosítására.

Hasonlóan, e törvénymódosítási javaslatban teszünk módosítási javaslatot a közoktatási törvény olyan kiegészítésére, amely az oktatási miniszter szabályozási feladatává teszi a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés feltételeinek és legkisebb összegének meghatározását. Az Országgyűlés 1999. június 15-én fogadta el a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án Vatikánvárosban aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló 1999. évi LXX. törvényt.

Az előző kormányzati ciklusban aláírt megállapodás tavaly lett része jogrendünknek, és ugyancsak 1999-ben kormányhatározatok rögzítették a Magyar Köztársaság kormánya és a Magyar Evangélikus Egyház, a Magyar Református Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Budai Szerb Ortodox Egyház és a Baptista Egyház közötti megállapodásokat. E megállapodások felsőoktatási vonatkozású fejezetei alapján készítette elő a tárca és nyújtotta be a kormány az Országgyűlésnek a felsőoktatási törvényt módosító javaslatait.

A felsőoktatási törvény 9/H. §-ának (4) bekezdése tartalmazza, hogy költségvetési támogatásban csak az állam által elismert egyházi felsőoktatási intézmények részesülhetnek. A törvény rögzíti, hogy a különböző normatív támogatások mellett a kialakult gyakorlatnak megfelelően az egyházi felsőoktatási intézmények a felsőoktatási pályázatokon további támogatásokat nyerhetnek.

(12.00)

A törvény kimondja a hitéleti és a hittudományi képzésnek a megfelelő, világi szakokkal azonos finanszírozási csoportba történő besorolását. Az egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények fenntartási, azaz központi felújítási és fejlesztési, azaz beruházási támogatásban is részesülnek. E feladatok támogatásának költségvetési forrása jelenleg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetében van.

A beterjesztett módosító javaslat az 1991. évi XXXII. törvény alapján kárpótlásban részesülő egyházak által létesített felsőoktatási intézmények esetében a fenntartási, azaz központi felújítási, valamint a fejlesztési, beruházási feladatok költségvetési támogatásának kötelezettségével kibővíti a jelenlegi finanszírozást. A feladatok finanszírozása az állami felsőoktatásban is elkülönített forrásból, cél-, illetve feladattámogatási rendben történik.

A finanszírozással szorosan összefügg az egyházi felsőoktatási intézményekben az államilag finanszírozott hallgatói helyek elosztásának rendje. Az általános felsőoktatási gyakorlatban a finanszírozási megállapodásokat a felsőoktatási intézmények vezetőivel köti meg a minisztérium. Ez a megállapodás rögzíti a létszámokat.

Az egyházi felsőoktatási intézmények fenntartóinak jogos igénye, hogy az intézményekkel kötött megállapodásokat megelőzze a fenntartó egyházakkal történő egyeztetés az államilag finanszírozott létszámokról, amelyek tartalmazzák a határon túl élő és a hitéleti képzésre fölvett hallgatókat is.

A felsőoktatási törvény 74/A. §-a szól a nem állami felsőoktatási intézmények fenntartóinak felelősségéről is. Az előterjesztett módosító javaslat megfogalmazza, hogy az oktatási miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a nem állami felsőoktatási intézmények esetében az esetleges jogsértő állapot feltárása és annak megszüntetése során a fenntartót is bevonja az eljárásba.

A társadalom a felsőoktatástól, a felsőoktatási intézményekben folyó képzéstől és kutatástól minőséget vár el. A felsőoktatás gyakorlatában részben kialakultak azok az eljárások, amelyek a minőséget garantálják. A javasolt törvénymódosítás a Magyar Akkreditációs Bizottság tapasztalatai alapján - az európai kihívásokra válaszolva - a felsőoktatás területén a minőségpolitika kialakítását a miniszter feladatává teszi. A felsőoktatási intézmények szervezeti és működési szabályzataikban határozzák meg saját minőségbiztosítási rendszerüket. A Magyar Akkreditációs Bizottságot a felsőoktatási törvény a felsőoktatás minősége felett őrködő intézményként határozza meg. Ezért a minőségbiztosítás rendszerének új feladatait, a bizottság néhány szervezeti, eljárási és hatásköri kérdésének módosítását is szükségessé teszi.

Az új szemléletű rendszerbe illeszkednek az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezési rendjében javasolt változások, amelyek a köztársasági elnök és a miniszterelnök által kinevezendő egyetemi és főiskolai tanárok kinevezésének feltételeit pontosítják és egyértelműsítik.

Az 1990-es évek elejétől a tudományos minősítés rendszerének változásával egyidejűleg megnőtt a tanári kinevezésekben az intézményi tanácsok felelőssége. Itt ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe, hogy 1995-ben a kinevezett egyetemi tanároknak csak - vagy mindössze - 45 százaléka rendelkezett akadémiai doktori címmel, és ez az arány 1999-re 30 százalékra esett vissza.

Azt a módosító javaslatot terjesztjük most a tisztelt Ház elé, hogy az intézményi autonómia elvének sérelme nélkül, a döntések megalapozottságát és a tanári cím minőségének védelmét elősegítve egy, a Magyar Akkreditációs Bizottság keretei között működő szakmai testület véleményezze a tanári kinevezéseket a döntések meghozatala előtt.

Javasoljuk a jelenlegi Széchenyi professzori ösztöndíjat felváltó Széchenyi István-ösztöndíj bevezetését. Ez az oktatói ösztöndíj egyike lesz azoknak, amelyek az oktatók kiemelkedő teljesítményét kívánják elismerni, ugyanakkor megszüntetik azt az egyetemi autonómiát sértő gyakorlatot, hogy az egyetemi tanács hozzájárulása vagy véleményének kikérése nélkül egy külső testület az adott egyetem professzorának minősít valakit, esetleg az adott egyetem adjunktusát.

A fejlesztési célokat szolgáló törvényi változások sorából kiemelendő a felvételi rendszer megújulását és az államilag finanszírozott hallgatói helyek új típusú elosztását segítő, e szakok meghatározott csoportját átfogó szakcsoportok meghatározása.

A felvételi rendszer változása nem növelheti tovább az érettségizők terhelését, és perspektivikusan lehetővé kell tennie, hogy az érettségi követelményei, valamint azok teljesítése is az egységes felvételi követelmények és eljárási rend részévé váljanak.

Részben a felvételi gyakorlatát is érinti és az egész életpályát átfogó tanulás rendszerén belül kap különös hangsúlyt a nagyobb létszámok fogadására képes távoktatás, amelynek az oktatási rendszerbe illesztésére vállalkozik a törvénymódosítás. A 2000. január 1-jével létrejött felsőoktatási központok térségi kötődését kívánjuk erősíteni az intézmények mellett működő társadalmi tanácsok létrehozásával.

A törvény fogalommeghatározásokat tartalmazó fejezetében olyan képzési formák meghatározására teszünk javaslatot, amelyek már ma is a felsőoktatás részét képezik. A távoktatás mellett ilyen a párhuzamos képzés, a közös képzés és a székhelyen kívüli képzés. E fogalmak törvényi megjelenítése meghatározza a képzési formákat, kijelöli helyüket a képzés és a finanszírozás rendszerében, egységes szemléleti alapot és eljárási rendet biztosít a további intézményi és országos szabályozáshoz.

Az előterjesztett törvényjavaslatban két olyan testület szabályozásának módosítására teszünk javaslatot, amelyeknek működését fontosnak ítéljük, és az elmúlt évek tapasztalatai igénylik a pontosításokat.

A Felsőoktatási Tudományos Tanács az oktatási miniszter tanácsadó testületeként működik. A tanács tagjai és szakmai bizottságai érdemi segítséget adnak fejlesztési feladataik megvalósításához. A tanács és a minisztérium közvetlenebb kapcsolatát kívánjuk erősíteni a miniszter által delegált tanácstaggal. A tanács minisztériumban működő titkársága vezetőjének kinevezése a tanács javaslata alapján kerül miniszteri hatáskörbe.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája mellett a doktori képzésben részt vevő hallgatók szervezete, a Doktorandusz Hallgatók Országos Szövetsége is a hallgatói önkormányzatokról rendelkező fejezetekben jelenik meg.

Két törvényi szakasz hatályon kívül helyezésére is javaslatot teszünk. Nem látjuk indokoltnak azt a megkülönböztetést, amely az alapítványi és magán felsőoktatási intézmények számára biztosít lehetőséget, hogy az államilag finanszírozott hallgatóktól a képzési követelményekben meghatározott oktatási szolgáltatások teljesítésének ellentételezéseként külön díjat szedjenek. Ez a kedvezmény sem az állami, sem az egyházi felsőoktatási intézményeket jelenleg nem illeti meg. A javasolt módosításra az azonos elbírálás alapján teszünk javaslatot.

Az alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen vallási, politikai vagy más vélemény szerinti különbségtétel nélkül". Az alkotmány nem tiltja az indokolt megkülönböztetést, csak az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetést tiltja.

A hatályon kívül helyezni javasolt 32. § (4) bekezdésének első mondata pontatlanul idézi az alkotmányban meghatározott diszkriminációs tilalmat, második mondata pedig a hitéleti képzésre szűkíti a megengedett megkülönböztetéseket.

Kérem a tisztelt Házat, hogy az önök elé terjesztett törvényjavaslatot fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu