DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, hogy a Magyar Szocialista Párt, miután a számokkal vitatkozni igen nehéz, kezdetben vala ugyanis azt vitatta, hogy helyesek-e azok a számadatok, amelyek szerepelnek a javaslatban, helyes-e az, hogy ennyi helyiséget használ, jól van-e megjelölve az előterjesztésben, majd miután ezek a számok nyilvánvalóan valósnak bizonyultak, az ultima ratio az alkotmányos kérdés.

Az én szerény meggyőződésem szerint azonban az adott esetben itt alkotmányos problémáról aligha lehet szó. Itt arról van szó, hogy 1990-ben - és érdemes majd külön-külön is egyes juttatásokat megvizsgálni, a telekkönyvi bejegyzés körülményeit megtekinteni - milyen módon jutottak abba a helyzetbe, hogy a korábbi teljes ingatlant, amely az MSZMP birtokában volt, de rendezetlen tulajdoni helyzettel, egyszerűen egy-egy részegységet, különböző használati jogokat átjegyeztek az MSZP javára. Ezek védhetetlen és nyilvánvalóan az akkori erőviszonyoknak megfelelő jogi aktusok voltak.

Ki volt-e terítve? Nem hiszem, hogy ez kardinális kérdés, de mégiscsak kellene rá válaszolni. Ki volt-e terítve ebben az időben az állampárt? Hát én nem tudom, hogy az állampárt feküdt-e már a földön, de hogy akkor még a szovjet birodalom nem feküdt a földön, az sajnos tény. Feküdhetett volna, de nem feküdt.

És a másik dolog az, amit én úgy gondolom, nyomatékkal kellene hangsúlyoznunk, hogy egy olyan történeti szituációban keletkezett előnyök megóvására történik kísérlet az MSZP részéről, amely azt gondolom, hogy egy olyan pártnak, amely magát szociáldemokratának vallja, amely magát olyan demokrata pártnak vallja, amely nemcsak egyenlő a többivel, hanem még demokratább is, mint bármelyik másik párt ebben a parlamentben, nem erre kellene törekedni, hanem arra a tisztességes megoldásra, amely az egyenlő erőviszonyoknak, az egyenlő lehetőségeknek a tudatában oldaná fel ezt a kérdést. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu