DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jaj!) Javaslom, hogy a tisztelt Ház utasítsa el Salamon László értelmezését, illetőleg az ügyrendi bizottság eseti állásfoglalását, és fogadja el a Magyar Szocialista Párt indítványát. Javaslatom alátámasztására a következő érveket hoznám fel.

Először is: Salamon László képviselőtársam téved akkor, amikor azt állítja, hogy olyan esettel állunk szemben, amelyre vonatkozóan a Házszabály eljárási rendszert nem ír elő, eljárási normákat nem állapít meg. A Házszabály 112. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a határozati javaslatok esetében meghatározott feltételek mellett a törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ennek következtében nem helytálló az az érv, hogy nem áll rendelkezésre egy olyan meghatározott, precíz eljárási rend, amely megállapítaná a követendő cselekményeket, a követendő eljárási szakaszokat.

A következő érvem Salamon Lászlóval szemben az, hogy téved akkor, amikor a vezető közjogi tisztségek betöltésére hivatkozik. Ebben az esetben ugyanis a Házszabály különleges rendelkezéseket állapít meg. Nem az általános szabályokra hivatkozik, sőt még csak nem is a Házszabály előírásait kell ilyen esetekben alkalmazni. A Házszabály 132. §-ának (2) bekezdése a következőt írja elő; idézem, mert nagyon fontosak az e szakaszban foglaltak: "Az Országgyűlés az alkotmányban, illetőleg külön törvényekben megállapított szabályok szerint választja meg a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt, az országgyűlési biztosokat, továbbá az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit. A választás titkos szavazással történik, kivéve a miniszterelnök megválasztását." Ebben az esetben tehát maga a Házszabály rendelkezik úgy, hogy nem a Házszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem az alkotmány, illetőleg külön törvények előírásait. Ennek következtében teljesen téves az arra való hivatkozás, hogy például a mai nap során a legfőbb ügyész megválasztása vita nélkül történt. A legfőbb ügyész megválasztására vonatkozó szabályt ugyanis az alkotmány tartalmazza, valamint az 1994. évi LXXX. törvény. Ennek következtében téves a mai esetet úgy beállítani, mint egy bizonyítékát annak, hogy helyes volt a médiakuratóriumok tagjainak megválasztásánál követett eljárásmód.

(23.00)

Ebben az esetben ugyanis tudniillik a médiakuratóriumok tagjainál nem a külön törvénynek vagy az alkotmánynak az előírásait, hanem a Házszabálynak a rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ezen túlmenően felhívnám arra Salamon László képviselőtársam figyelmét, hogy a Házszabály eléggé pontosan rögzíti azokat az indítványokat, illetőleg döntési formákat, amelyek kereteit az Országgyűlés betartja a saját döntéshozatala során. Ennek következtében amikor önálló indítványról van szó, vagy önálló indítványhoz kapcsolódó úgynevezett nem önálló indítványról, akkor kell alkalmazni azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Házszabály előír. Ebbe a körbe tartozik például a médiakuratóriumok tagjainak a megválasztása is. Ezen túlmenően, amennyiben vita nélkül határoz a Ház, az vagy ügyrendi kérdésben történik, vagy pedig olyan kérdésben, amikor a Ház működésével kapcsolatos egy személyi döntés, például az Országgyűlés elnökének, alelnökeinek megválasztása, vagy pedig a mandátumigazolás, ami ma is történt. Ezen túlmenően egy külön H/82. számú döntés alapján az Országgyűlés vita nélkül választja meg a bizottságok elnökeit, alelnökeit és tagjait. Minden egyéb esetben a vita előírása a Házszabály szerint kötelező. Ennek következtében ez a tartalmi kérdés nem volt házszabályszerűen rendezve.

Arra nem térnék ki még egyszer, csak nagyon röviden megemlíteném, hogy a Házszabály 47. §-ának (3) bekezdése értelmében 15 képviselő a tárgyalás módjára nem, csupán napirendi javaslatra terjeszthet elő indítványt. Mindezek alapján megismételném azt, amit Tóth András mondott, hogy a Ház utasítsa el az eseti állásfoglalást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu