VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy egyetértve mindazzal, amit ön elmondott, néhány egyházi, illetve állami részről megtett eddigi lépésről tájékoztassam a tisztelt Házat.

A történet 2000. február 13-án kezdődött. Az egyik horvát napilapban helyszíni riportban közölték a dubrovniki Domonkos-rendi szerzetes azon nyilatkozatát, hogy a Domonkos-rend dubrovniki kolostorának múzeuma kész visszaadni Magyarországnak Szent István király koponyadarabját, amelyet évszázadok óta ott őriznek. Állítása szerint a Domonkos-rend nem támasztana semmiféle akadályt az ereklye visszaadása elé. Mint mondta, ahhoz csak az kellene, hogy a magyar állami és egyházi vezetés felvesse a kérdést, horvát részről készek az együttműködésre.

Február 17-én a Domonkos-rend horvátországi tartományfőnöke fogadta Csóti György zágrábi magyar nagykövetet. A beszélgetés során a tartományfőnök elmondta, hogy Martinic
atya kijelentése magánvéleménynek számít, és nem tekinthető a horvátországi Domonkos-rend hivatalos álláspontjának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rend elzárkózik az ereklye visszaadása elől, sőt megkeresés esetén elvben kész egy ilyen magyar kérés teljesítésére. Seregély István egri érsek úr, a Magyar Püspöki Konferencia elnöke telefonon megbeszélést folytatott Bozanic
érsekkel, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében levélben kérte a horvát Domonkos-rend tartományfőnökét, hogy az előzmények alapján támogassa az ereklye hazatérését.

Ezt követően a nagykövet úr, Csóti György többször tárgyalásokat folytatott a legkülönbözőbb szinten. Mindenféle nyilatkozatok napvilágot láttak, majd a horvát Domonkos-rend tartományi tanácsa 2000. április 14-én megvitatta a Szent István-ereklye ügyét, és a testület többségi szavazattal annak visszaadása mellett döntött. A tartományi tanács ülését követően a horvát Domonkos-rend tartományfőnöke április 16-án a horvát televízió vallási műsorában megerősítette: a Domonkos-rend horvátországi tartománya részéről fennáll az elvi nyitottság a relikvia visszaadását célzó hivatalos tárgyalások beindításához, tiszteletben tartva az államközi, az egyházak közötti, valamint a belső Domonkos-rendi eljárási szabályokat.

Április 17-én a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumából Semjén Zsolt helyettes államtitkár tájékoztatta a nagykövetséget, hogy Rockenbauer Zoltán miniszter úr levelet ír Goran Granic
első miniszterelnök-helyettesnek, aki többek között a külkapcsolatok és az egyházi ügyek felügyeletét gyakorolja a kormányban, valamint Anton Vujic
kulturális miniszternek, amelyben a magyar kormány nevében kéri a horvát kormány támogatását és együttműködését Szent István Dubrovnikban őrzött ereklyéjének hazatéréséhez.

A Katolikus Püspöki Kar részéről természetesen kijelölésre került - mint ahogy a kormány részéről a miniszter úr - a szombathelyi, illetve a veszprémi megyés püspök úr az egyházi vonatkozású tárgyalások lefolytatására. Ilyen módon tehát nincsen más dolgunk, mint a természetes igényből fakadó gyorsítás mellett olyan megállapodást kötni mind egyházi, mind állami részről, amely garantálhatja nemcsak a hazatérését ennek az ereklyének, hanem természetes módon az itthon maradását is, nem rövid, nem hosszabb, hanem végleges időtartamra. Ebben kérem a tisztelt Országgyűlés és valamennyi politikai párt segítségét is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu