KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! Magam is azért kértem szót, hogy egyrészt elmondjam, minden olyan kezdeményezéssel csak azonosulni lehet, amely elősegíti az otthonteremtés lehetőségét.

Ugyanakkor én úgy vélem, hogy maga az előterjesztés ismertetése és az indokolás elszakadt egy kicsit a realitásoktól. Ami olyan szempontból érthető, hogy bizottsági elnök úr kormánypárti képviselő, és megpróbálta egy kicsit ezt a törvényjavaslatot, a gazdasági bizottságnak a törvényjavaslatát arra is felhasználni, hogy erősítse a kormány otthonteremtési támogatási politikáját. Tehát ezt én megértem, csak az a gond, hogy miközben Kovács Kálmán képviselőtársam is és mások is arról beszéltek, hogy itt a kormány otthonteremtési támogatási csomagjának egy része a gazdasági bizottságnak ez a javaslata, én úgy ítélem meg, az elmúlt immáron két év során a kormány nem tárt a parlament elé egy egységes otthonteremtési támogatási csomagot. Beszél róla, az kétségtelen. Két éven keresztül mást sem hallunk, csak azt, hogy a kormány otthonteremtési támogatási csomagot dolgozott ki, de meg kell mondjam őszintén, hogy ezzel mai napig nem találkoztam; és ha lenne ilyen, akkor a gazdasági bizottság valószínűleg nem kényszerült volna arra, hogy önálló törvénymódosító javaslatot dolgozzon ki. Mert a január-februári kormányintézkedés egyáltalán nem tekinthető egy konzekvens, tulajdonképpen csomagként kezelhető intézkedési elgondolásnak. Le kell tehát szögezni, hogy ez egy jó kezdeményezése a gazdasági bizottságnak, de semmi köze ahhoz, hogy milyen átfogó elgondolással rendelkezik a kérdéskörről a kormányzat.

Többen, főleg kormánypárti képviselők - a törvényjavaslatot kihasználva - egy kicsit átfogóbban beszéltek az eddig megtett intézkedésekről, amelyek elősegítik véleményük szerint a lakásépítést Magyarországon. Ugye, két példát hoztak; azért nem többet, mert nem hozhattak többet, mert nem volt több olyan intézkedés. Ugye, '98 végén egy adókedvezményről, -visszatérítésről döntött az Országgyűlés, nem kormánykezdeményezésre, hanem kormánypárti képviselők módosító indítványára döntött így az Országgyűlés; és ez nem áfa-visszatérítés, hanem ahogy Latorcai elnök úr mondta, adó-visszatérítés, adókedvezmény, de Dancsó képviselőtársunk már áfa-visszaigénylést hozott itt szóba. És a másik az illetékkedvezmény.

(13.40)

Nézzük meg, hogy e két intézkedésnek, amely '98 végén született, milyen hatása volt a lakásépítésre. Számokat is mondott Kovács Kálmán képviselőtársam; én egy picit másképp közelíteném meg. 1998 a lakásépítés szempontjából még kedvező volt. De ha megbontjuk a '98-as esztendőt két félévre, akkor érzékelhető, hogy '98 második félévében megtorpant a lakásépítés.

Miért torpant meg? Azért, mert a polgárok - miután a Fidesz a választási kampányban egy nagyon jelentős koncepcióról beszélt, amely elősegíti a lakásépítést - azt gondolták, hogy itt valóban létezik egy koncepció, és ezért, bízva abban, hogy kedvezőbb feltételek között tudnak majd '99-ben építeni, elhalasztották a '98-as építési szándékukat. Ezért '98-ban megtorpant a lakásépítés - ezt a számok visszaigazolják. A '98-as második féléves vagy decemberi döntések ellenére '99-ben radikálisan visszaesett a lakásépítés Magyarországon. Ez sem vitatható, és ezért különös felelősség terheli a kormányzatot azért, mert hamis illúziókat keltett az emberekben. Az embereket arra biztatta, hogy még várjanak, mert itt olyan komoly építési támogatásokhoz fognak jutni, amelyek révén jelentősen nagyobb számú lakás fog megépülni. 1999 végén azt láthattuk, hogy a '99-es évi költségvetési támogatás jelentős része nem került felhasználásra.

És persze most örömmel mondják el, ahogy az államtitkár úr a hozzászólásában utalt rá, hogy 42 százalékkal több lakás fog épülni - persze. Ahhoz képest, ahogy '99-ben visszaesett a lakásépítés, lehet bővíteni a lakásépítések számát. Nyilvánvalóan egy nagyon alacsony bázishoz viszonyítanak akkor is, amikor a támogatások növekedését mutatják be PR-fogásként, és akkor is, amikor a lakásépítések számát bővítik.

Visszatérve a gazdasági bizottság törvényjavaslatára, miközben azt gondolom, hogy a hatása nem mérhető, hiszen ezt a gazdasági bizottság nem tette meg, úgy első ránézésre természetesen azt gondoljuk, hogy ez pozitív hatású lesz - de hát nem látjuk, hogy más területen mit gondol a kormányzat. Mit gondol például a kormányzat a bérlakásfronton? Hogyan próbálja elősegíteni a kormányzat azt, hogy vállalkozók tömegesen kezdjenek lakásépítésbe, és annak révén bővüljön a lakásszektor, vagy egyáltalán mit gondol a szociális támogatási rendszerről? Herényi képviselőtársam szóba hozta, hogy még az előző ciklusban egy általa is viszonylag jónak minősíthető szociális támogatási rendszer lett bevezetve, de tulajdonképpen a kormány január-februári döntése megerősítette ezt a konstrukciót úgy, hogy az értékállóságáról nem gondoskodott. Tehát többek között ez is mutatja azt, hogy szó sem volt csomagról, mert a régóta cipelt elemet sem volt idő újragondolni és esetleg másképpen megfogalmazni. Tehát igenis annak ellenére, hogy a gazdasági bizottság előrelép az ügyben, az látszik, hogy számos megoldatlan probléma továbbra is fennáll, aminek a megoldásán nyilvánvalóan nemcsak bizottsági szinten, hanem kormányzati szinten is sokkal erőteljesebben kellene dolgozni.

A gazdasági bizottság javaslataival kapcsolatban két dolgot mindenképpen szeretnék még megemlíteni. Az egyik a jelzálogintézmény erősítése. Ha ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja, akkor valóban lehet azt mondani, hogy ez az intézmény, mint olyan, erősödni fog. Csakhogy én nem tudom elfelejteni például a keddi ülésnapot, amikor a kormánynak egy meghatározó tagja egy más aspektusban éppen a jelzálogintézményt vagy a zálogjog intézményét támadta erősen, és kifogásolta, hogy az Igazságügyi Minisztérium ellenáll a zálogjogintézmény gyengítésének - éppen a csődtörvény kapcsán került sor erre. Nem ide tartozik, csak felhívom a gazdasági bizottság figyelmét arra, hogy e tekintetben, ha egy nagyon fontos intézményt erősíteni szeretnénk, akkor egy másik kormányzati szándéknak ne adjunk majd teret akkor, amikor meg fog jelenni a parlament előtt ennek a másik kormányzati szándéknak a konkrét törvényjavaslatba foglalt formája, hiszen akkor nagyon nehezen lesz kiszámítható a zálogjog intézményének erősítése.

A másik, amit még feltétlenül szükségesnek tartok a vita során, illetve addig, ameddig erről a törvényjavaslatról nem dönt az Országgyűlés, hogy banki oldalról is nézzük meg, milyen hatás várható. Megítélésem szerint ezt a vizsgálatot nem végezte el a gazdasági bizottság, nem tudta elvégezni. Azt javasolnám az elnök úrnak, hogy érdemes lenne megkérdezni a bankokat is arról, hogy mi valószínűsíthető banki oldalról akkor, hogy ha az előtakarékosság idejét, úgymond, lerövidítjük, és előbb tesszük lehetővé a hitelhez jutást.

Összességében: én is felhasználtam a gazdasági bizottság törvényjavaslatát arra, hogy egy picit többet beszéljek arról - ezért elnézést kérek, de a sort nem én nyitottam -, hogy én hogyan látom a kormányzat lakásépítési politikáját; nem úgy, ahogy a kormánypárti képviselők. Erre is jó volt egyébként a törvényjavaslat, hogy mi is elmondhattuk a véleményünket. Miközben támogatom a törvénymódosítójavaslat-csomagot, elvárom a kormánytól, hogy a lehető leggyorsabban hozza elénk a komplex, valódi otthonteremtési támogatási csomagját.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu