NÉMETH ZSOLT, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pénz- és tőkepiac, a pénzpiaci közvetítőrendszer egyik fontos eleme a biztosítási szektor. A biztosítási rendszer és szabályozásának fejlődése alapvetően hasonló vonásokat mutat másik két jelentős terület, a pénzügyi szolgáltatások, a bankszektor, illetve a befektetési szolgáltatások fejlődésével.

A biztosítótársaságok szerepét és jelentőségét alapvetően meghatározza az a tény, hogy a biztosítótársaságok az általuk későbbi időszakra vállalt fizetési kötelezettségük teljesítése érdekében előírt tartalékképzésük révén igen jelentős tőkefelhalmozók. A tőkefelhalmozás révén a biztosítótársaságok mint nagy intézményi befektetők kiemelkedő szerepet játszanak a gazdaság finanszírozásában.

(10.20)

A biztosítótársaságok befektetései között meghatározó az állampapírpiacon történő részvétel, így a biztosítótársaságok közvetlenül és közvetve fontos szerepet töltenek be az állami feladatok finanszírozásában. A biztosítók befektetésállományában az állam által kibocsátott értékpapírok dominálnak.

A biztosítási rendszer 1987 előtt a költségvetéssel gyakorlatilag közvetlen elszámolási kapcsolatban állt. A kétszintű bankrendszer megteremtését követően indulhatott meg e téren is a piaci viszonyok megteremtése. Ennek ugyan fontos állomása volt az Állami Biztosítóból kiváló Hungária Biztosító létrejötte, valódi piaci viszonyt e helyzet nem jelenthetett, hiszen a fejlődés e szakaszában még a pontosan elhatárolt piacmegosztás elve érvényesült.

A két nagy állami biztosító 1992-re befejeződő privatizációját követően több biztosítóintézet alapítására került sor. E fejlődés eredményeként ma már több mint 20 biztosító-részvénytársaság, illetve közel 40 biztosítóegyesület működik; a '90-es évek közepétől a szektor jövedelmezősége nemzetközi összehasonlításban is igen kedvező képet mutat. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy míg a bankszektorban az eszközarányos profit folyamatos csökkenése figyelhető meg, addig a biztosítási szektorban - bár némi csökkenés itt is tapasztalható - gyakorlatilag magas szinten stabilizálódott a mutató.

A biztosítási szektor fejlődésében is jelentős az utóbbi években a tőke-, illetve piaci koncentráció. A három legnagyobb biztosító díjbevételből való részesedése közel 66 százalék. Ugyancsak fontos, hogy az egyes, eddig elkülönültebb szektorok termékei és tevékenysége egyre inkább közeledik egymáshoz. A termékek egyre komplexebbé válása, illetve az egyes szektorok közötti tulajdonosi összefonódás figyelhető meg. A biztosítási szektor jelentősebb átalakulásának jele például az utóbbi időben a befektetési szolgáltatásokkal vegyes életbiztosítások terjedése.

A biztosítási szektor átfogó törvényi szabályozására az 1995. évi XCVI. törvénnyel került sor. A biztosítási törvény már megalkotásakor viszonylag stabil, kialakult piacra vonatkozó szabályozást jelentett, ezért a szervezeti és felügyeleti kérdések tekintetében viszonylag jelentősebb változásra hosszabb ideig nem volt alapvető szükség. 1998. január 1-jén lépett hatályba a biztosítási törvény módosítása, amely a fióktelepekre vonatkozó szabályozás kialakítását jelentette, illetve megszüntette a biztosítóintézetek külföldi részvételének speciális, a kormány hatáskörébe tartozó engedélyezési rendszerét.

A biztosítási törvény előttünk fekvő eddigi legnagyobb arányú módosításának jellemzése során alapvető szempontként kell jelezni, hogy a biztosítási törvény jellegéből következően a módosítás is lényegében közjogi jellegű, a szervezeti és működési szabályok módosítására terjed ki. A törvényjavaslat tehát alapvetően nem érinti a mögöttes, illetve kapcsolódó jogterületeket, így többek között a biztosításügy magánjogi szabályait.

A törvényjavaslat alapvetően négy, de egymástól csak az elvek szintjén elhatárolható cél köré csoportosítható: a biztosítási szektor eddigi működési tapasztalatai alapján a piaci és a szabályozási környezet változásából eredően szükséges korrekciók, korszerűsítések, ideértve a biztosítók, biztosításközvetítők, biztosítási szaktanácsadók biztonságos működésének, további szabályainak, feltételeinek biztosítása; az Európai Közösségi jogi szabályozáshoz történő felzárkózás; a biztosítottak és a biztosítóval kapcsolatba kerülő károsultak érdekei védelmének újabb erősítése; a felügyeleti rendszer változásából, valamint az előbb említett célkitűzésekből eredő változtatások végrehajtása.

Ha a biztosítási törvény jelenlegi módosítását egy szóval kívánnánk leegyszerűsítve jellemezni, akkor elsősorban a biztosítók működési szabályainak szigorodását emelhetnénk ki. Természetesen számos szabály tekintetében e szigorítás differenciáltan értelmezhető. Ugyanakkor a szabályozás több jelentős változása liberalizációs lépés megvalósítását jelenti.

A törvény hatálybalépésével ténylegesen megszűnik az úgynevezett termékengedélyezési rendszer. A változtatás ugyanakkor szükségessé teszi az úgynevezett termékregiszter rendszerére történő átállást, azaz a termék terjesztésének megkezdéséig történő bejelentési kötelezettség előírását.

Bár mint minden, a biztosítókra, illetve a biztosítottakra kiható jelentős szabályváltozás során kiemelt jelentőségű a jogbiztonság elvének lehetséges maximális érvényesítése, és erre a szabályozás is megfelelően törekszik, talán továbberősíthető lett volna a jogbiztonság érvényesítése, ha termékfelfüggesztés esetén a törvény meghatározta volna a felügyelet számára azt a maximális időtartamot, amelyre a termék terjesztése felfüggeszthető. Ilyen szabály felvétele talán mind a biztosítókat, mind a felügyeletet körültekintőbb magatartás tanúsítására ösztönözhette volna.

Megszüntetésre kerül az úgynevezett minimális díj elve. A hatályos szabályozás a biztosító biztonságos működése érdekében előírja, hogy a biztosítónak legalább olyan díjat kell kalkulálnia, amely előreláthatóan fedezetet nyújt az adott termék kockázati közösségének szintjén a vállalt összes kötelezettségre, valamint az egyéb összes költségre és ráfordításra. E szabály hatályon kívül helyezése természetesen nagyobb mozgásteret biztosít a biztosítók díjkalkulációja során, ugyanakkor a felügyelet pénzügyi ellenőrzésével kapcsolatos szabályok, illetve ezek erősítése, ideértve a díjkalkulációra vonatkozó szabályokat is, továbbra is biztosítják a biztonságos működés érvényesítésének elvét.

A biztosítók működése biztonságának egyik eleme az úgynevezett szavatoló tőke, illetve ennek számítására, biztosítására vonatkozó szabályok. A szavatoló tőke számítása során figyelembe vehető eszközök köre kibővül az úgynevezett kölcsöntőkével, ugyanakkor gazdasági értelemben garanciális szabály, hogy ezen új elem maximálisan a szavatoló tőke szükségletének legfeljebb 50 százalékát képviselheti.

A javaslat új ügyfélvédelmi szabályt tartalmaz, amely szerint ezentúl a biztosítók kötelesek napi tájékozódási lehetőséget biztosítani a termék befektetésének elhelyezéséről és értékéről.

Igen jelentősen módosulnak a biztosításközvetítőkre, alkuszokra és ügynökökre vonatkozó szabályok. Egyértelmű szabályok kerülnek meghatározásra az egyes, illetve többes biztosításközvetítőkre, ezen kör pontos törvényi elhatárolása mellett. A szabályozás kiterjed az úgynevezett alügynök szabályozására is. A biztosításközvetítőkre vonatkozó szabályok szigorítása megfelelően szolgálhatja az utóbbi időben e téren kialakult egyes negatív jelenségek megelőzését, megakadályozását.

Ugyancsak a működési feltételek és az ügyfelek érdekei védelme összefüggésére példa, hogy a tervezet pontosítja és kiegészíti, de legfőképpen kiterjeszti az eddig csak alkuszokra irányadó szabályt. E kiegészítés valamennyi biztosítási termék terjesztésében részt vevő személy tevékenységével kapcsolatban meghatározza, hogy mely, az ügyfelek érdekét veszélyeztető módszer alkalmazása tilos a termékek terjesztése során.

Az ügymenet biztonságát, illetve a biztosítottak érdekeinek közvetett védelmét szolgálja a törvényjavaslat számos eleme, amely a személyi feltételek szigorítását jelenti. A biztosításközvetítés szabályainak változása többnyire ilyen rendelkezéseket tartalmaz. De hasonlóan igaz ez a biztosítási szaktanácsadó, illetve az ilyen tevékenységet irányító személyekkel szemben támasztott követelmények szigorítása tekintetében is.

Igen fontos a törvényjavaslat számos pontján megjelenő azon változtatás, amely az eddigi jó üzleti hírnév általános és a jogalkalmazás szempontjából nehezen kezelhető kategóriája helyett bevezeti és következetesen alkalmazza a szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság kategóriáját. A szakmai alkalmasság és az üzleti megbízhatóság kritériuma nemcsak a biztosítási piac szolgáltatói oldalán számos ponton személyi feltétel, hanem a tulajdonosi kontroll egyik fő eleme is. A törvényjavaslat a biztosítóban történő tulajdonszerzés engedélyezése során is rögzíti e szempont vizsgálatát.

Vitathatatlanul a biztosítási piac szereplőinek működését egyik legjelentősebben és legközvetlenebbül érintő szabályozási elem a tőkekövetelmények meghatározása.

(10.30)

E tekintetben a törvényjavaslat számos pontja hoz új és szigorúbb, magasabb szintű tőkekövetelményt előíró szabályt. A tőkekövetelmények emelése, illetve pontosabb és részletesebb meghatározása elsősorban a biztosítóegyesületek tekintetében érvényesül. Az átmeneti szabályok fokozatos, 2002 végéig történő tőkeemelést határoznak meg az egyesületek részére. Feltehetően a biztosítóegyesületek számára mind a tőkeemelés, mind az egyéb szigorodó szabályok alkalmazása jelentős kihívást jelent, és azt, hogy az e kihívásoknak történő megfelelés a biztosítóegyesületek esetében is a koncentráció erősödését jelentheti. Néhány, az egyesületeket érintő, elsősorban személyi feltételekkel kapcsolatos szabálynál a jelenleg 100 millió forintos díjbevételt el nem érő egyesületek élvezhettek kedvezőbb elbírálást. Ezen egyesületek köre most 150 milliós díjbevételnél kerülne megállapításra.

Ugyancsak a biztosítóegyesületeket érintő jelentősebb szabályváltozás, hogy a jövőben gyakorlatilag nem lesz mód az úgynevezett szakosított biztosító egyesületek alapítására. E változtatást a Magyar Demokrata Fórum aggályosnak tartja és nem támogatja. E rendelkezés széles körben ellehetetleníti a mezőgazdasági termelés biztonságát. Ennek részletesebb indoklását az általános vita további szakaszaiban fogjuk megadni.

A biztosítók működésének alapvető gazdaságpolitikai jelentőségeként említett tőkefelhalmozási, illetve tőkebefektetési funkcióra tekintettel értelemszerű, hogy mind a gazdaság, mind a biztosítók működése szempontjából alapvetően meghatározóak a biztosítástechnikai tartalékokra s azok befektetésére vonatkozó szabályok. Ezért a törvényjavaslat számos eleme között e szabályok módosításának kiemelt jelentősége van.

Összegezve: a törvényjavaslatban szereplő szabályozás a biztosítási szektor jelenlegi helyzetéből eredő lehetőségek szintjén határozza meg a már jelzett főbb jogpolitikai és a célzott gazdaságpolitikai célok érvényesítése érdekében a szükséges szabályokat. Ennek során a jogharmonizációs feladatok végrehajtásának is fontos, de nem utolsó állomása a törvényjavaslat.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja a javaslat elfogadását, de szükségesnek tart szakmai, jogbiztonsági és jogértelmezési szempontokat kielégítő pontosításokat. Így többek között a tervezet több feladat- és hatáskört megfogalmazott rendelkezése során a normatívabb, jogértelmezést és jogalkalmazást még egyértelműbben megvalósító szabályozás is elképzelhető.

Különösen fontos mérlegelési szempont lehet az átmeneti rendelkezések megfelelő meghatározása. Ezek között említhető, hogy a törvényjavaslat július 1-jével lépne hatályba. Igen körültekintő mérlegelést igényel, hogy e szabályváltozások jelentőségére figyelemmel megfelelő és elegendő felkészülési idő áll-e rendelkezésre az érintettek számára. Bár az átmeneti rendelkezések alapvetően figyelemmel kívánnak lenni a fokozatosságra, mégis megfontolást érdemelhet, hogy különösen egyes szigorodó személyi feltételekkel kapcsolatosan a féléves átmeneti idő megfelelő és elegendő időt biztosít-e akár az érintett gazdálkodók számára helyzetük új szabályokhoz igazítására.

A jelzett módosításokkal a Magyar Demokrata Fórum támogatja a javaslatot, s elfogadásra javasolja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu