DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szabad demokraták szónoka többféleképpen elkeresztelte ezt a törvényjavaslatot. Bízom abban, hogy ez kevesek által válik majd ismertté, ezért ezeket a keresztneveket én nem is ismételném meg, és általában sem tartom ízlésesnek, ha súlyos bűncselekménnyel gyanúsított személyekkel hoznak összefüggésbe egy-egy törvénymódosítást.

A törvénymódosítás egyik lényege és véleményem szerint alapelve az, hogy nemcsak kinyilvánítja azt a szabadságjogot, amely alapján az elítéltek és fogva tartottak a sajtó útján véleményüket bizonyos korlátok mellett szabadon nyilváníthatják ki és az közzétehető, hanem ezt a jogot a törvényjavaslat minden elítélt számára egyformán biztosítja. Éppen a két nevezett és súlyos bűncselekménnyel gyanúsított személy esetében és mások esetében vetődik fel az, hogy milyen volt az eddigi gyakorlat, alkotmányos volt-e az, hogy mindenféle, bíróság előtt meg nem támadható egyedi engedélyekkel bizonyos elítélteket abba a helyzetbe juttatott a büntetés-végrehajtás, hogy véleményét a sajtón keresztül bárkihez eljuttathatta, míg mások hallgatásra voltak ítélve, mert hiszen dönteni sem kellett arról a kérelemről, amelyben ő kinyilvánította azt a szándékát, hogy véleményt akar formálni az adott esetben. Megtagadó határozatot sem kellett hoznia az intézetnek, és a bírói út különösen a nemleges döntés esetén nem volt biztosított.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Hack Péter aggályaival kapcsolatosan hadd hivatkozzak arra - és méltán kapta ez a törvényjavaslat a lex-Pokol elnevezést -, hogy kisgazda jogtudós képviselőtársunk olyan indítványt terjesztett az Országgyűlés elé, amely szerint a sajtóban megjelent véleménnyel szemben is legyen helye helyreigazításnak, tehát az ellenvélemény is hangot kaphasson. Ez a törvényjavaslat sajnos az Országgyűlés elé nem került, pedig pontosan a büntetés-végrehajtási törvény módosítása veti fel ezt az igényt. Ugyanis, kérdezem én: ha az elítélt és a fogva tartott - amely egy nagyobb kategória - bizonyos korlátozások mellett szabadon véleményt nyilváníthat, amely vélemény másokra vonatkozóan is közléseket tartalmaz, akkor a média érdeklődését annak a másik személynek a véleménye mikor fogja felkelteni? Hiszen az adott ügyben mindig az lesz az érdeklődés középpontjában, akit súlyos bűncselekménnyel gyanúsítanak, és nem az az áldozat, aki ennek a nyilatkozatnak a következtében további lelki terhet kell hogy magára vegyen. Mikor lesz törvényes joga a véleménnyel érintett sértettnek, sértetti körnek, tanúknak vagy hatóságoknak ahhoz, hogy bírói úton a véleménnyel szemben ellenvéleményük közzétételét igényeljék? Tehát ennek kapcsán kénytelen vagyok ezt felvetni, jóllehet az ellenvélemény közzétételének joga nem a büntetés-végrehajtás körébe tartozó kérdés, de nyilván a másik oldal érdekeinek a felvetését és képviseletét is indokolja e törvényjavaslat.

Nyilvánvaló, hogy sok minden kérdés vetődik fel a törvényjavaslat kapcsán, amelynek rendezése nem törvényi szintű szabályozást igényel. Mindenekelőtt ugyancsak a szabad demokrata szónok által felvetett kérdésre utalnék, hogy a büntetés-végrehajtás parancsnoka tehet-e különbséget az egyes médiák között, megteheti-e azt, hogy a nyilatkozattételt biztosítja valamely televíziós társaság számára, míg a másiknak nem.

A törvény rendelkezése egyértelműen fogalmaz, a sajtó kérelmére és indítványára is ez az úgynevezett - mondhatjuk így - engedélyezési eljárás megindul. Itt nem teheti meg, alapvető jogelveinkkel lenne ellentétes, hogy a büntetés-végrehajtás parancsnoka válogat az egyes médiák között. Nyilvánvaló, hogy amelyik érdeklődést tanúsít, és ezt megfelelő formában kifejezésre juttatja, azon sajtó képviselője számára fog a nyilatkozat megszületni. Nem az elítéltek között fog válogatni ekként a büntetés-végrehajtás parancsnoka, különösen nem a médiák között, hanem a vélemények között, hogy az a vélemény leközölhető vagy nem közölhető le, mert sért más alkotmányos érdeket és jogot, amelyet ugyancsak utalásszerűen tartalmaz a törvényjavaslat. Tehát nyilvánvaló, hogy ennek az egyenlőségnek ebben az esetben érvényesülnie kell.

Ritka nagy egyetértés van az ellenzéki pártok között - mind a három ellenzéki párt között - e törvényjavaslat vitájában. Én elsősorban a legélesebben fogalmazó ellenzéki párt képviselőinek felszólalására utalnék, de nem érthető a kisebbik ellenzéki párt részéről sem az, amikor a szabadságjogok egyfajta korlátozásáról beszél a törvényjavaslat kapcsán. Sajnos, már a köztudatban kezd ez így el is terjedni, hiszen napok óta újságírók és volt ügyvéd kollégáim keresnek meg, hogy szigorításra kerül-e a véleménynyilvánítás szabadsága. Tehát ez a törvényjavaslat a köztudatban már ekként jelenik meg, holott éppen nem ezt kellene mondani felelősen, hanem azt, hogy végre, a diktatúra ötven éve után abba a helyzetbe hozza a törvény a fogva tartottakat, hogy a véleményüket szabadon, egyenlően, csak a véleményt mérlegelve - és nem az elítélteket, nem az ügyvédeket és nem a médiákat mérlegelve -, tehát egyenlően és szabadon biztosítja a véleménynyilvánítást azokkal az alkotmányos korlátokkal, amelyeknek egyébként a törvénybe foglalására, vállalására ugyancsak nemzetközi egyezmény kötelez bennünket, miután ez a nemzetközi egyezmény a belső jogunk részévé vált; hozzátenném, már akkor - ha nem csalódom az időpontban -, amikor a most ellenzékben lévő két nagyobbik párt kormányzati pozícióban volt - vagy ez az adat akkor téves a törvényjavaslat indoklásában.

De ez akkor sem menti álláspontom szerint az egyébként 1950. november 4-én megkötött római egyezmény belső joggá alakításával kapcsolatos alkotmányos mulasztását a korábbi kormányoknak. Tehát én csak üdvözölni tudom azt, hogy végre egy szabadságjog megfelelően és a nemzetközi egyezménnyel összhangban, törvényi szinten kerül szabályozásra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu