DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam is azzal kezdeném, hogy valóban példás és azt kell mondanom, igen hatékony együttműködés volt a pártok között akkor, amikor ennek a törvénynek az előkészítése megtörtént. Úgy gondolom, csak egyet lehet azzal érteni, hogy meglehet, ez a fajta tendencia több irányba is folytatható.

A törvény szövegével, illetve annak tartalmi részével magam sem kívánok már foglalkozni, hiszen ez itt két ízben is elhangzott, és azt gondolom, már csak ismételni lehetne azt, amit itt korábban az előadók elmondtak. Három kérdéskörrel szeretnék nagyon röviden foglalkozni: a juttatások mértékével, ezek belső arányával, továbbá azzal a kérdéssel, hogy sok vagy kevés a juttatás, illetve hogy hogyan minősül ez a közvélemény előtt.

Mindenekelőtt a juttatások mértéke és azok belső aránya. A magam részéről megértettem, és a pártok többségének a véleményét, ha nem is osztottam, de elfogadtam, hogy van egyfajta azonosság. Ez az egyfajta azonosság mindenekelőtt a havonkénti juttatásban jelentkezik, és a havonkénti juttatások összegszerűsége az, amely most tulajdonképpen összhangba kerül. Hozzá kell tennem, azzal nemcsak egyetértettem, de kifejezetten kezdeményezői is voltunk annak, hogy az a fajta aránytalanság, amelyről az Igazságügyi Minisztérium képviselője már szólt, szűnjön meg.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a funkciók jellegéből következően meggyőződésem szerint nem biztos, hogy ez a fajta azonosság végleges és fenntartható. Bármennyire is fontosak ezek a közjogi méltóságok, és a fontossági sorrendet felállítani nem könnyű, mégis azt gondolom, hogy a köztársasági elnök kötelezettségei, amelyek a szerepköréből fakadnak, és azt kell mondanom, az egész nemzetet nemcsak képviseli, de reprezentálja, és megjelenésében, küllemében és minden egyébben fokozottan fontos, hogy ez állandó jelleggel jelen legyen, ez indokolná azt, hogy legyen bizonyos belső eltérés.

Úgy gondolom, ezt a belső eltérést azért is szóvá kell tenni, mert szilárd meggyőződésem, és most nem akarom megjelölni az egyes közjogi méltóságokat, hogy vannak olyan közjogi méltóságok az itt felsoroltak között, amelyek kifejezetten hivatali jellegűek, és a hivatali jellegnek megfelelően hivatalhoz kötöttek; és egészen más az, amikor arról van szó, hogy a köztársasági elnök akár külföldön, akár belföldön a nemzetet reprezentálja, amikor más, és azt kell mondanom, az előbbieknél több és lényegesen nagyobb ráfordításokat igényel ez. Úgy vélem, hogy a későbbiek során ezen majd el kell gondolkodni, és az arányosság fenntartásával, de mégis a belső arányosságnak a köztársasági elnök javára történő módosítása indokolt lehetne.

A másik része, hogy a jelenlegi juttatás sok vagy kevés. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy természetszerűleg, ha a gondolkodásunk ott reked meg, hogy a minimálbérhez mérjük azt, amit itt az ország első embere vagy első emberei kapnak, akkor ez nyilván sok. Ha azonban ahhoz mérjük, ahogyan ezeket a tisztségeket meg kell jeleníteni, amit ez a tisztség jelent az egész ország, az egész nemzet számára, akkor finoman fogalmazva is legfeljebb megközelíti az alsó határt. Ugyanis az is szilárd meggyőződésem, hogy egy nemzet nem engedheti meg magának, hogy azok, akik reprezentálják, olyan módon tegyék ezt, amely bármiféle anyagi természetű gondot akár csak megjeleníthet. Azt lehet erre mondani, hogy ez a nagyságrend már nem jelent anyagi gondot, de nem is jelent igazi anyagi biztonságot. És ha összehasonlításokat teszünk, akkor helyes lenne, ha nem a minimálbérrel tennénk az összehasonlítást, hanem mondjuk, egy banki főtisztviselő jövedelmével, és ha ezzel tesszük ezt az összehasonlítást és azt, hogy melyik, milyen módon és miként kell hogy szolgálja ezt az országot, akkor azt gondolom, a kevés irányába tolódik el ez a gondolkodás.

Szeretném azonban megjegyezni, és ez itt nem a politikum helye, de mégis ki kell mondanom, személy szerint mélységesen egyetértek azzal, hogy nem ezeket a felsőbb határokat kell csökkenteni, a minimálbért kell oly módon emelni, hogy a torzulás minél kisebb legyen, és ez lehet egy társadalmi összcél, ezt kell elérnünk.

Végül a közvélemény. Azt gondolom, a közvélemény túlnyomó többsége egyetért azzal, hogyha azok, akik őt reprezentálják, méltó módon teszik ezt. Egyetért azzal, ha az a reprezentáció, amely - még egyszer mondom - az egész nemzetet jelenti, oly módon tud megjelenni, ahogyan itt ez a Ház megjelenik, amelyhez mi nem mindig vagyunk feltétlenül méltóak, de maga a Ház valamit sugároz, valamit jelent, ez összességében egy nemzetnek sugározza azt, hogy itt valami olyan dolog van, olyan dolog történik, amelyhez fel kell vagy fel kellene tudni emelkedni.

Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt támogatja a javaslatot. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu