DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék néhány elhangzott kérdésre reflektálni. Felmerült több ellenzéki felszólalónál is, hogy miért nem az új büntetés-végrehajtási törvény előterjesztésével kopogtatunk a parlament kapuján. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy ennek az átfogó kodifikációs munkának az előkészületei folynak, sőt, maga a munka is folyik. Ennek eredményeként 2002 folyamán gondoljuk előterjeszthetőnek az új büntetés-végrehajtási törvényt, hiszen a '79. évi 11. számú törvényerejű rendelet bizony-bizony valóban megérett már a hatályon kívül helyezésre, és arra, hogy egy vadonatúj, korszerű, a harmadik évezred követelményeinek megfelelő komplett új törvény váltsa fel.

A Szocialista Párt Avarkeszi képviselő úr által elmondott álláspontjával kapcsolatban valóban úgy gondolom, hogy szorul bizonyos módosításra a törvényjavaslat. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a parancsnok számára is határidőt kell szabni a kérelem elbírálására. Úgy gondoltuk, hogy a rendeleti szintű szabályozás erre megfelelő lesz. Gondolom, a képviselő úrnál is csak inkább szónoki fordulat volt annak a feltételezése, hogy netán majd az igazságügy-miniszter egy olyan rendeletet fog közzététetni a Magyar Közlönyben, amely a bv-parancsnokot adott esetben arra is feljogosítja, hogy majd sohanapján hozza meg a döntését, az elkövető szabadlábra helyezését követő időben. De el tudom fogadni azt, ha ez a kétely akár csak a leghalványabb formában is felmerül, úgy ennek rendezési módja - garanciális megfontolásokból is -, helyesen, a törvényben való rögzítés. A magam részéről egyetértek azzal is, hogy az előzetes letartóztatásban lévőknél, amennyiben ügyészi döntésre kerül sor, úgy a bírói jogorvoslatra valóban meg kellene nyitni az utat.

A Hack képviselő úr által elmondottakat itt-ott elhűlve hallgattam. Tisztelettel utalnék arra, hogy a törvényjavaslat nem a sajtóhoz való fordulás jogát szünteti meg, nem ettől a jogtól fosztja meg az elkövetőket, illetve az elítélteket és az előzetes letartóztatásban lévőket. Viszont azok az emberi jogi bírósági esetek, amelyekre a képviselő úr hivatkozott, ilyenfajta indokolatlan jogfosztásokat és korlátozásokat tartalmazó esetekben születtek. Őszintén sajnálom, hogy sem Hack képviselő úr, sem pedig Avarkeszi képviselő úr nem nyilatkozott abban a vonatkozásban, amely pedig a nemzetközi kitekintés kapcsán mind általam, mind pedig talán még részletesebben Varga István MDF-es képviselő úr által felemlítésre került - több európai jogállam gyakorlatát ismertettük; ezek közül részletesen Hollandiáét is, amely modellként szolgált. A különbség az, hogy az általunk javasolt megoldás több ponton enyhébb, kisebb jogkorlátozást tartalmaz, mint Hollandia jogrendszere.

Azt a kérdést kell feltennem, hogy vajon a felszólaló képviselők ne tudnák, hogy Hollandia ugyanazoknak a nemzetközi jogi kötelezettségeknek a kötelezettje, mint a Magyar Köztársaság. Ugyanazokat az emberi jogi egyezményeket és ENSZ-alapelveket fogadta el, mint Magyarország. Nem oldották fel a felszólaló ellenzéki képviselők azt az ellentmondást, amely ebből a vitathatatlan tényből fakad, mert az általuk elmondott heves ellenvélemények egyben azt is jelentik, hogy Hollandia vonatkozó törvényes rendjét ugyancsak az emberi jogokat sértőnek és nemzetközi kötelezettségeket sértőnek tekintenék. Nem gondolom, hogy Hollandiát ilyen szempontból - mint valóban az egyik legliberálisabb európai államot, különösen, ami a büntetés-végrehajtási rendszerét illeti - bárki is elmarasztalással illethetné.

Hack képviselő úr egy sor költői kérdést tett fel. Én próbálnék e költői kérdésekre röviden válaszolni. Természetesen a nyilatkozattételhez való hozzájárulás megtagadása esetén úgy az írott, mint az elektronikus sajtónak - a kérdésben említett televíziós társaságnak is - joga van a bírósághoz fordulni; teljesen egyértelműen kiderül a törvényjavaslatból, hiszen kétlépcsős megoldást tartalmaz a törvényjavaslat, mint már említettem. Először születik egy döntés arról, hogy egyáltalán sor kerül-e az interjú engedélyezésére, majd döntés születik arról, hogy az így elkészült interjú közzététele lehetséges-e. Mindennek keretet ad a sajtószerv és a büntetés-végrehajtási parancsnok között létrejövő szerződés.

Feltette a költői kérdést Hack képviselő úr abban a tekintetben is, hogy vajon van-e kártérítési kötelezettsége a sajtóval szemben a büntetés-végrehajtásnak. Természetesen, képviselő úr, jól tudja, hogy Magyarországon minden természetes és jogi személynek van kártérítési kötelezettsége, amennyiben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt konjunktív törvényi feltételek megvalósítása esetén másnak jogellenesen kárt okoz.

Végezetül Hack képviselő úr egy szofisztikus kérdéssel utalt arra a beszéde elején, hogy vajon a jelenlegi gyakorlat, amely ugyancsak tartalmaz engedélyezési elemet, törvényes-e, mert ha igen, akkor minek van szükség e törvény megalkotására; ha pedig nem, akkor ugyebár törvénysértést követ el a büntetés-végrehajtás parancsnoka. Amennyiben Hack képviselő úr figyelmesen hallgatta volna az expozét, már abból is tudni lehetne - ha egyébként ez nem volna ismert -, hogy egyfelől a büntetés-végrehajtási tvr. nyújt lehetőséget a nyilatkozattételi jog korlátozására, másfelől pedig a 6/1986. számú igazságügy-miniszteri rendelet, amikor kimondja, hogy az elítéltek jogaikat - így a véleménynyilvánítási jogokat is - csak mások jogainak és törvényes érdekeinek sérelme nélkül gyakorolhatják.

Azt mondhatnánk tehát, hogy valóban nincs szükség e törvényjavaslatra, törvényre, hiszen jogszabályokban rögzített lehetőséggel él a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, amikor egyes nyilvánvaló esetekben jogsértő sajtónyilatkozatok megtételét, illetve közzétételét nem engedélyezi, és így arra nem nyújt lehetőséget.

(12.00)

Azonban azt is elmondtam az expozéban, hogy éppen az általunk vállalt nemzetközi kötelezettségek teszik elengedhetetlenné, hogy a szabályozás szintjét is megfelelően határozzuk meg, hiszen ha van bírálat alá vonható eleme a jelenlegi jogi helyzetnek, az éppen az, hogy egy igazságügy-miniszteri rendelet és nem törvényi szintű szabályozás adja meg ezt a jogot a büntetés-végrehajtási parancsnoknak. Tehát kérem, hogy e tekintetben is szíveskedjék a válaszomat elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu