MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Akkor, amikor erről a kérdésről a költségvetési és a gazdasági bizottságban is hosszas vitát folytattunk, az ellenzéki képviselők számos észrevételt tettek, így különösen fájlalom, hogy ezt a kérdést a kormánykoalíció pártjai csak egymás között tudják jelen pillanatban megvitatni, de mindenképpen számítok arra, hogy észrevételek és hasznos vélemények megfogalmazódnak majd az ellenzéki pártok soraiban is. Hiszen ez egy olyan kérdés, olyan probléma, amely évek óta elhúzódóan, eddig megbújva, nem annyira felszínre kerülve, de azt gondolom, olyan örökségként fogalmazódik meg, olyan problémaként, amit valamikor a közeljövőben és reményeim szerint ennek az indítványnak a keretében is meg tudunk oldani, illetve tudunk olyan lépéseket tenni ezen probléma megoldása kapcsán, amelyek mindenképpen előremutatóak.

Milyen problémáról van szó? Arról a problémáról, hogy az államnak részben vállalkozói, részben pedig kincstári vagyon tekintetében vannak vagyontárgyai, vagyonelemei, amelyeknek a kockázatkezelését - a köznapi nyelven ez leginkább a biztosítások kapcsán válik világossá -, tehát a különböző káreseményeket, a különböző váratlan nagyobb értékcsökkenéseket, kockázatokat kezelni szervezetről szervezetre máshogy kezelték, és ezek igazán integrálva, összkormányzati szinten nincsenek kellő módon végiggondolva, és erre nincs is igazán integrált, egységes megoldás.

Látjuk most is, többek között akkor, amikor nemcsak az állami vagyon tekintetében, hanem az állampolgárok egyéni vagyontárgyai tekintetében is milyen katasztrófahelyzetek alakulnak ki, gondolok itt a havazásokra és elsősorban az árvíz, belvíz témakörre vagy gondolok az elég nagy vihart felkavart Budapest Sportcsarnok leégésére, lenne itt teendő, és nem biztos, hogy a jelenlegi megoldás a legoptimálisabb és legolcsóbb, leghatékonyabb megoldása az állami vagyon kockázatkezelésének.

A kérdés a rendszerváltás óta húzódik. Minden egyes tárcánál vagy minden vagyonkezelőnél, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál és az ÁPV Rt.-nél is valamilyen szintű megoldások léteznek, de ezek a technikák nagyon különböző módon működnek, a felelősök is nagyon különböző felelősséggel és különböző eljárási móddal rendelkeznek, és aki ismeri például a kockázatkezelések, biztosítások szakmai kérdését, nagyon jól tudja, hogy nem mindegy, mekkora az a kockázatközösség, amelyet egységesen szemlélek, hiszen minél nagyobb rész van állami vagyon tekintetében átfogóan megvizsgálva és ezen kérdésekben bevonva a megoldási javaslatok közé, annál nagyobb esély van arra, hogy olcsóbb, hatékonyabb megoldásra jutok. Tehát minél több állami vagyontárgy tekintetében kötök például biztosítást egy piaci biztosítóval, annál nagyobb eséllyel tudom ezt olcsóbban megtenni, hiszen megoszlanak a kockázatok, és annál nagyobb eséllyel tudom javítani a biztosítottságot, tehát nagyobb lefedettséget adni a vagyontárgyaknak, kedvezőbb konstrukciót találni, nem könyv szerinti értéken, hanem új értéken biztosítani, mondjuk, vagyontárgyakat.

Ilyen szempontból végig kell azt is gondolni, hogy a különböző kockázatkezelési megoldások közül milyen esetben mit választok, mert előfordulhat az az eset, nem is kis számban, hogy egyáltalán nem szabad semmilyen biztosítási konstrukcióban gondolkodni, hanem a költségvetési finanszírozás, utólagos finanszírozás a legegyértelműbb, legolcsóbb és legésszerűbb megoldás. Előfordulhat, hogy bizonyos prevenciós lépéseket kell tenni, előfordulhat, hogy önbiztosításban kell gondolkodni, előfordulhat - felmerült bizottsági ülésen is -, hogy valamilyen kockázati alapban kell gondolkodni, és előfordulhat nem kis számban az, hogy üzleti biztosítókkal kell különböző tárgyalásokat folytatni, versenyeztetni, és abban megtalálni azokat a kockázatkezelési megoldásokat, amelyek vonzónak tűnnek.

Más területeket is felölel az országgyűlési határozati javaslatom. Felveti annak igényét, hogy bár tulajdonosként az önkormányzati vagyonok tekintetében nincsenek jogosítványaink, törvényalkotóként lehetnek, de az önkormányzati vagyonbiztosítás sem tűnik ma Magyarországon a biztosítás, kockázatkezelés oldaláról a legoptimálisabban kezeltnek. Itt is az integráltabb, átfogóbb, a háromezer-egynéhányszáz önkormányzat vagyontárgyait egységesen felölelő biztosítási vagy kockázatkezelési megoldások sokkal olcsóbbak és kedvezőbbek lehetnének. Ebben nyilvánvalóan nem tudunk itt direkt lehetőséget megfogalmazni, hiszen az önkormányzati testületek döntenek erről a kérdésről, de egy olyan konstrukciót el tudok képzelni, amely az önkormányzatok számára is vonzó lehet, az önkormányzati testületek számára is elfogadható és felvállalható, így önkéntesen társulhatnak, illetve részt vehetnek bizonyos konstrukciókban.

Tudom nagyon jól, hogy azok a kérdések, amelyek ebben az országgyűlési határozati javaslatban szerepelnek, eléggé átfogó, nagy igényekkel fogalmazódnak meg, és nem biztos, hogy ilyen tág horizonton és ilyen mélységben mi rövid időn belül tudunk változásokat létrehozni. Én már akkor is elégedett leszek, ha történnek konkrét lépések, és elindul egy közös gondolkodás, és ennek a közös gondolkodásnak lesznek részleges eredményei, hiszen azt gondolom, hogy mint országgyűlési képviselő a magyar gazdaság, gazdaságpolitika és a magyar nemzeti vagyon tekintetében is felelős személy vagyok és képviselőtársaim is felelős személyek, így még ha ez alapvetően egy hosszú távú probléma és általában nem máról holnapra jelentkezik ennek az indokoltsága, akkor is egy hosszú távú megoldásban el kell kezdeni erről a felelős gondolkodást és meg kell találni a megfelelő megoldásokat.

(14.20)

Még egy témakör van, amit felvet az országgyűlési határozati javaslatom. Ez a közszféra javadalmazásának vagy a közszféra vonzóvá tételének egyfajta lehetősége, ez pedig egy életbiztosítási konstrukció. Ha arra gondolunk, hogy mintegy 126 ezer köztisztviselő van ebben az országban, és ilyen nagy körre, ilyen nagy csoport esetében - munkáltatói segítséggel is - jóval kedvezőbb életbiztosítási szerződési lehetőségeket lehet megfogalmazni az üzleti biztosítók által jelenleg kínált életbiztosítási megoldásoknál. Ennek a kérdésnek a lehetőségét és indokoltságát is mindenképp felvetném, még akkor is, ha ez látszólag egy kicsit kilóg abból az elsősorban az állami vagyonra vonatkozó témakörből, amely a többi pontban az én indítványomban szerepel.

Mindenképp fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az eredeti indítvány két hónappal ezelőtt született, így például a határidő tekintetében magam is indokoltnak látom, hogy módosítsunk a beterjesztésen, hiszen ott még június 30-ai határidő van. Ezt célszerűbb lenne egy október végi határidőre változtatni. Nyitott vagyok a tekintetben is, hogy a módosítások kapcsán az egyes pontokon finomítsunk, esetleg időben is ütemezzük a feladatainkat. Ám az meggyőződésem - és örülök, hogy összességében azért a kormány is megfelelőnek tartja a szándékot és az irányt -, hogy ezeket a kérdésköröket alaposan át kell vizsgálni, s ezekben a kérdéskörökben lehet és kell is tenni előrelépéseket.

Azt, hogy konkrétan minek kell történnie, részben ennek a vitának a függvényében is, közös felelősségünk alapján át kell gondolni. Erre a magam és a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében is nyitott vagyok; bízom benne, hogy ebben a kérdéskörben még ebben a választási ciklusban tudunk eredményeket felmutatni, miközben meg kell jegyezzem, sajnos az elmúlt tíz évben ezen a téren elég kevés dolog, elég kevés fejlemény történt.

Ehhez kérem képviselőtársaim észrevételeit és indítványait. Bízom benne, hogy az előterjesztéshez képest is tudunk még szerencsésebb és még jobb határozati javaslatot hozni, amelyet majd később konkrét lépések követnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu