BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy rövid, de figyelemre méltó és nagy jelentőségű törvényjavaslatot tartunk a kezünkben. Tartalma, mint az előterjesztő maga is jelezte, egy korábbi állapot visszaállítása. Azt állította, hogy egy alkotmánysértő helyzetet kíván megszüntetni, azt a szerinte alkotmánysértő helyzetet, hogy a jelenlegi helyzet korlátozza a kerületi önkormányzatok bizonyos alapjogát, nevezetesen, hogy maguk vessenek ki adót. Ugye, jól értettem az előterjesztő álláspontját. (Dr. Juharos Róbert igent int.) Nos, úgy tudom, hogy bizonyos adófajtákat a budapesti kerületek egy része kivet, másik része meg nem veti ki, tehát bizonyos adókivetési szabadsága a budapesti kerületeknek kétségtelenül van.

Az a javaslat, amelyet az előterjesztő, Juharos képviselő úr benyújtott, ezzel szemben egy olyan fordított állapotot idézne elő, amely megszünteti a Fővárosi Önkormányzat adókivetési jogát. Hogyne, hiszen a javaslat szerint a Fővárosi Önkormányzatnak nincs adókivetési joga, hanem ezt az adókivetési jogát a Fővárosi Önkormányzatnak áthelyezi a kerületek többségéhez. Jelenleg Magyarországon az Országgyűlés többsége megállapíthat adót, és ezt a jogot senki nem vonhatja el az Országgyűlés többségétől, ezzel szemben a Fővárosi Önkormányzat többsége, amennyiben az Országgyűlés elfogadja Juharos képviselő úr javaslatát, ezentúl nem vethet ki adót, hanem ez a döntés átkerül a kerületi önkormányzatok többségéhez. Ez van ide leírva. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem ez van!) Én elolvastam, és ezt olvastam ki belőle. Majd nyilván az előterjesztő el fogja mondani, hogy miért értem félre, amennyiben félreértem.

Az, hogy a kerületi önkormányzatok többségének egyetértésével, ez azt jelenti, hogy ha nincs meg a kerületi önkormányzatok többségének egyetértése, akkor nem teheti, a magyar nyelvben ez ezt jelenti. Ugyanúgy, mint ahogy a köztársasági elnököt ugyan a Kisgazdapárt jelölte, de ha a Fidesz egyetértését nem kapta volna meg, akkor nem jelölhetett volna az önök koalíciós megállapodása szerint. Az önök koalíciós megállapodása az önök belügye, ezzel szemben egy törvényszöveg nem az önök belügye.

Azt gondolom tehát, hogy ez a javaslat - amely azzal érvel, hogy a hatályos állapot a kerületi önkormányzatok önkormányzati alapjogait korlátozza - olyan megoldást keres a helyzetre, amely a Fővárosi Önkormányzat önkormányzati alapjogát kívánja korlátozni. Azt gondolom tehát, hogy ez a javaslat jogilag, jogalkotásilag legalábbis erősen problematikus.

Azt állította a Fidesz vezérszónoka, Fazekas képviselő úr, hogy jelenleg nincs helyre téve a helyzet, majd most helyre teszik. Szerintem nem helyre teszik, hanem megint kibillentik a helyéből a szabályozást, és egy új, abszurd helyzetet hoznak létre, amikor az ország legnagyobb önkormányzatától, a főváros önkormányzatától veszik el az egyik önkormányzati alapjogot.

Azt állítja Fazekas képviselő úr, hogy a jelenlegi szabályozás egyedülálló azzal, hogy a kerületek felett vannak a fővárosnak bizonyos jogai. Azt gondolom, hogy ez valóban egyedülálló szabályozás, amely abból az egyedülálló helyzetből adódik, hogy a főváros területén kétszintű önkormányzatiság működik. Ugyanazok a polgárok egyszerre polgárai a kerületi önkormányzatoknak és a Fővárosi Önkormányzatnak is. Igaz? Gondolom, ebben egyetértünk, hogy ez a sajátos helyzet van.

Ez a sajátos helyzet mindenféle bonyodalmakat von maga után. Itt a törvényhozásnak két lehetősége van. Az egyik, hogy tudomásul veszi ezt a helyzetet, amely a főváros meg a kerületek létezéséből adódik, és akkor, mint ahogy ez az elmúlt tíz évben történt, megosztja a hatásköröket a két szint között. A másik lehetőség nyilvánvalóan a kétszintűség megszüntetése volna. Ennek két útja lenne: vagy az, hogy megszüntetjük a fővárost, mint olyat, és azt mondjuk, hogy itt 23, egymástól független városka létezik. Ez az egyik lehetőség, ha valaki úgy gondolja, hogy racionális út, tegyen rá javaslatot, majd meglátjuk, hogy ezt elfogadják-e. A másik lehetőség a kerületek megszüntetése. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez a racionális út, akkor először gondolja végig, hogy ki fogja megnyerni a következő fővárosi választást, mert, gondolom, ehhez igazítják majd döntésüket. Ha ezt jól eltalálta, akkor tehet egy ennek megfelelő javaslatot. Nyilván, ha úgy gondolják, hogy önök fogják megnyerni, javasolni fogják a kerületek megszüntetését, ha úgy gondolják, hogy nem biztos, akkor meg nem fogják javasolni.

A harmadik lehetőség, függetlenül attól, hogy milyen választási prognózisokkal él az ember, azt mondani, hogy bele kell törődni, hogy az 1,95 milliós Budapest helyzetéből adódóan ezt a kétszintű önkormányzatiságot tudomásul kell venni mint adottságot, ahogy ezt tíz éve tudomásul vettük, és senki sem merte eddig megkérdőjelezni, senkiben nem volt meg a politikai bátorság, hogy akár ebbe, akár abba az irányba ezt megkérdőjelezze. Ha viszont ez így van (Varga Mihály: De nincs így!), akkor nincs más út, mint hogy tudomásul kell venni azt, hogy annak a Fővárosi Önkormányzatnak, amelyet egy kétmilliós főváros választói választottak, az önkormányzati jogosultságait biztosítani kell és a maguk területén a kerületekét is biztosítani kell. Ez a helyzet.

Azt gondolom, hogy elvileg sem elfogadható egy olyan állapot, amikor annak a Fővárosi Önkormányzatnak, amely egy akkora költségvetéssel rendelkezik, amekkorával a Fővárosi Önkormányzat rendelkezik, meg legyen kötve a keze, minden lépése függővé legyen téve a fővárosi kerületek szándékaitól, döntéseitől. Nem lehet kizárni azt, hogy a Fővárosi Önkormányzat helyi adók kérdésében, kivetésében szuverén módon dönthessen.

Ezért azt gondolom, hogy most függetlenül politikumtól, függetlenül a kerületi, a Fővárosi Önkormányzat és a kormány pártszínétől, azt kell mondanunk, hogy nem véletlenül született ez a módosítás 1997-ben. Nem véletlen, és nem egyszerűen azért - teljesen téves ez az állítás -, mert elfogyott volna az Országgyűlésben az akkori koalíció kétharmados többsége. Nem fogyott el, 72 százalékról 71,5 százalékra mérséklődött az a többség annak idején, megvolt a kétharmados többség, természetesen az a koalíció sem működött teljesen harmonikusan, de a többség megvolt.

(20.30)

Azért született ez a döntés, mert ez szolgálta a főváros működőképességét.

Ezen a ponton meg is állhatnék, ha ez az előterjesztés, amit Juharos képviselő úrtól alkalmunk volt megismerni, egy minden előzmény nélküli javaslat lenne. Csakhogy nem erről van szó. Nem ez az első javaslata - a módosító javaslatokat is figyelembe véve - Juharos képviselő úrnak, és azt mondhatnám, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának, amely a főváros gazdálkodását, hogy úgy mondjam, körülhatárolja. Ellenkezőleg: ez a javaslat része egy sorozatnak. Emlékeztetnék a költségvetési módosító javaslatokra, és emlékeztetnék a Fidesz vezette kormánytöbbségnek a fővárossal kapcsolatos költségvetés- és adópolitikájára.

Amióta eldőlt, hogy nem Latorcai János, hanem Demszky Gábor nyerte meg a főpolgármester-választást, és amióta eldőlt, hogy a fővárosban a jelenlegi két ellenzéki párt kormányoz, azóta a Fidesz szisztematikus erőfeszítéseket tesz ennek a Fővárosi Önkormányzatnak, fővárosi többségnek a pénzügyi ellehetetlenítésére. Gondoljuk csak végig: ahogy a személyi jövedelemadó-megosztásnál korlátozták az önkormányzatot, és leginkább a Fővárosi Önkormányzat részesedését a személyi jövedelemadó-bevételéből, ahogy a fővárost következetesen kizárják a címzett és céltámogatásokból, ahogy a Pénzügyminisztérium - azt kell mondanom - szakmailag teljesen tarthatatlan indoklással elutasítja a fővárosban a BKV tarifaemelési javaslatait, ilyen értelemben felülről, a kormány oldalától igyekeznek pénzügyileg korlátozni, pénzügyileg behatárolni, pénzügyileg nyomorgatni a Fővárosi Önkormányzatot. A másik oldalon: a kerületek felől a forráselosztási csatában igyekeznek a szabad demokrata vezetésű Fővárosi Önkormányzatot ellehetetleníteni.

Ezek után mit tehet egy Fővárosi Önkormányzat ebben a helyzetben? A maga működőképességét, azoknak a tevékenységeknek a finanszírozását, amelyekért a Fővárosi Önkormányzat a választók bizalmából jelenleg felelős, a fővárosnak fenn kell tartani: a tömegközlekedést, a közműveket, az utakat, és ezek nagyon költséges mulatságok - ezt valamennyien tudjuk. Van neki oktatása, egészségügye, van neki mindene, egy hatalmas költségvetése van, az ország költségvetése után Magyarország legnagyobb önkormányzati költségvetése. Ugyanakkor a kormány minden oldalról igyekszik felülről és a kerületek oldaláról, alulról is - hogy úgy mondjam - harapófogóval is fogni. Ezek után mit próbál tenni? A legnépszerűtlenebb dologra szánja el magát: adókat próbál kivetni.

Itt a főváros vezetése egy nagyon népszerűtlen, azt kell mondanom, kockázatos akcióra szánja el magát, amikor adót vet ki. Megvívja ezt a politikai csatát a Fővárosi Közgyűlésben. Természetesen van neki egy többsége. Még az ottani kormánytöbbségen belül is kemény összeütközések vannak ebben az ügyben a főváros szabad demokrata pénzügyi vezetése és a szocialista frakció között, de végül is valamiben megegyeznek, és elfogadták a rendeletet arra, hogy kivetnek valamiféle adót, hogy működőképes maradjon a főváros. Akkor mit lehet csinálni? El kell venni a főváros helyiadó-kivetési jogát. Ez az, amit ez a törvényjavaslat szolgál. Hiszen benne van, hogy a már elfogadott fővárosi rendelet is megsemmisül, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot. Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez így egy nem tisztességes, elfogadhatatlan javaslat.

Szeretném megjegyezni: elég sokszor hallottuk az elmúlt két évben - a szocialisták is, a szabad demokraták is, főleg a szocialisták, mert ők a nagyobbak -, hogy mintha nem vették volna tudomásul, hogy nem mi nyertük meg a '98-as választásokat; mintha nem tudna beletörődni a jelenlegi két ellenzéki párt, hogy elvesztette a '98-as választásokat. Ránk ez nem vonatkozik. Tudomásul vettük, és ehhez alkalmazkodunk - ez bizonyos -, de úgy látom, hogy a szocialisták is az ellenzékiséget tanulták az elmúlt két évben.

Úgy látom azonban, hogy a Fidesz pedig azt nem akarja tudomásul venni, hogy a '98-as önkormányzati választást a fővárosban a szocialista-szabad demokrata koalíció együttesen megnyerte. Erre a négy évre ők kapták meg azt a lehetőséget, hogy vállalják azt a kockázatot, hogy maguk döntenek az adóról. Ezt a kockázatvállalási lehetőséget akarja Juharos képviselő úr javaslata elvenni a jelenlegi fővárosi többségtől. Ez pedig nem helyes dolog. A felelős fővárosi kormányzás lehetőségét akarja elvenni a fővárosi többségtől. Azért gondolom, hogy ez - hogy mondjam, tisztelt előterjesztő képviselő úr -, függetlenül attól, hogy ez rövid távon mit jelent, mit jelent az adott politikai helyzetben, hosszú távon elvileg a magyar politikai rendszer szempontjából: helytelen dolog megakadályozni ilyen módon egy városházi többséget abban, hogy a maga felelős módján ellássa azokat a feladatokat, amelyeket ott rájuk, és nem önökre ruháztak a választók. Ezért azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat - így, ahogy van - nem helyes, nem elfogadható.

Végül szeretnék még egy megjegyzést tenni a visszamenőlegesség kérdéséhez is, amit a bizottsági ülésen megfogalmaztak, és Juharos úr is és a bizottsági többségi előadó is meg talán a Fidesz szónoka, Fazekas képviselő úr is azt mondta, hogy nem helytálló. Nekem pedig úgy tűnik, hogy két értelemben is helytálló; egyrészt egy szűkebb, szorosabb értelemben. Mit is ír ebben a 2. cikkelyben az előterjesztő? Azt állítja, hogy a 2000. évben megalkotott rendeletekre is alkalmazni kell, a Fővárosi Közgyűlés által a 2000. évben bevezetett adó csak akkor vezethető be. Az az adó, amiről 2000-ben döntöttek, 2001. január 1-jén lép hatályba. Ami 2001. január 1-jén lép hatályba, azt nem 2000-ben vezetik be; 2000-ben döntöttek róla, és 2001-től hatályos. Ez a fogalmazás tehát mindenképpen rossz. Ez több, mint megengedi azt az értelmezést, hogy ez egy 2000-ben bevezetett, tehát 2000. január 1-je és 2000. december 31-e között hatályba lépő adóra is vonatkozik. Ilyen értelemben tehát mindenképpen visszamenőlegességet mond a szöveg.

A - hogy mondjam - tágabb értelemben vett visszamenőlegességet pedig az tartalmazza, hogy a feltehetően júniusban elfogadandó törvénnyel utólag helyeznek hatályon kívül egy olyan fővárosi rendeletet, amelyet hónapokkal korábban a főváros már elfogadott. Hogy mondjam, tágabb értelemben ez is egy visszamenőleges szabályozás, hiszen az önkormányzatok azok között a jogi keretek között hozzák a maguk döntéseit, amely jogi kereteket a mindenkori Országgyűlés számukra létrehozott, amikor a Fővárosi Önkormányzat ezt a rendeletét hosszú vajúdás és belső csaták után meghozta, akkor az akkori jogi szabályozással ez a rendelet összhangban volt.

Gondolom, egyetért velem Juharos képviselő úr, hogy a főváros helyesen járt el, amikor nem november 14-én alkotta meg ezt a rendeletét. Ez a legkésőbbi időpont, amikor az államháztartási törvény szerint még megalkothatta volna - november közepéig kell elfogadni adótörvényeket, gondolom, rendeletet is -, hanem ezt meghozta hónapokkal korábban, háromnegyed évvel korábban, hogy a polgárok felkészülhessenek erre a dologra. És akkor fogja magát a kormánytöbbség, és élve azzal a lehetőséggel, hogy van idő, gyorsan hoz egy olyan törvényt, amely utólag hatályon kívül helyezi a már meghozott törvényt. Azt hiszem, hogy a korrekt mód - ha egyáltalán korrektségről lehet beszélni - az volna, ha ez csak a jövőre és a még meg nem hozott rendeletekre vonatkozna, és a már meghozott rendeletre pedig nem vonatkozna, ha Juharos képviselő úrnak eszébe jutna, hogy minimális korrektséggel járjon el. Ebben az értelemben a visszamenőlegesség vádja szerintem megalapozott. Ez is indokolja azt, hogy az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot ne fogadja el.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu