BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Háttal Európának, mondom huszonharmadszor az Országgyűlésben, mert az, amit a kormány a Nemzeti Bank elnökével újra csinál - már nem is tudom, harmadszor vagy negyedszer játssza ezt a játékot -, bizony nem európai eljárás. Mi is történt?

A Magyar Nemzeti Bank tulajdonában lévő bécsi leánybanknál, az úgynevezett CW Banknál az 1990-es évek első felében súlyos veszteségek keletkeztek, részben a keleti piacokon létrejött rossz kihelyezések, részben a felelőtlen gazdálkodás miatt. Tudjuk, hogy ez történt, és azt is tudjuk, hogy ehhez, ami ott történt, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi vezetésének semmi köze. A Magyar Nemzeti Bank jelenlegi vezetésére a kármentés maradt, tulajdonképpen ugyanaz, mint amit a jelenlegi kormány a Postabanknál csinál. Semmi olyasmi nem derült ki az elmúlt két év alatt, ami miatt a jelenlegi bankvezetés felelőssége joggal felvethető lenne. Az a 70 milliárd, amelyről beszélnek, tulajdonképpen a kormányváltás időpontjában már ismert volt. Az, hogy ez a 70 milliárd körüli összeg pontosan mennyi, nyilvánvalóan csak a rossz követelések értékesítése után derül ki, új veszteségek egy nem működő banknál nyilvánvalóan nem keletkezhetnek. Mindig politikai oka van annak, amikor hol a miniszterelnök, hol a pénzügyminiszter, hol más ezt a dolgot újra meg újra bedobja.

Mit csinált ebben az ügyben a kormány? Időről időre újra felvetik ezt a kérdést, de nem állnak meg a retorikánál, hanem a miniszterelnök nem nevez ki alelnököket a jegybankba, amivel egy, a maga módján lehetetlen helyzetet idéz elő, túl azon, hogy megalázza a jegybank vezetőjét. Létrehoztak egy vizsgálóbizottságot, ami helyes, de ennek a vizsgálóbizottságnak a tevékenysége, nem függetlenül a háromhetes ülésezéstől, több mint egy fél éve húzódik, és nem jutott eredményhez, hiszen nem akarják, hogy eredménye legyen, mert az az eredmény minden bizonnyal megnyugtató lenne, legalábbis a mai jegybankvezetés felelősségét illetően.

A Magyar Fejlesztési Bank, amely a kormány kézivezérelt bankja, nem vette át a tulajdonát a CW Banknak, és ezáltal olyan helyzetet hozott létre, hogy megint a Nemzeti Banknak lehessen szemrehányást tenni, hogy állítólag ők nem hajtják végre a kormány határozatát. Végül pedig, ez a legújabb trükk, a legújabb játék, a pénzügyminiszter a bank közgyűlésén felelősségre vonja a bankvezetést, és ugyanakkor, ha jól értesültünk róla, megvonja a jegybank vezetőinek a jutalmát. (Varga Mihály felé fordulva:) Szégyenletes játék ez, államtitkár úr, ahogy most látom, hogy bólogat. Azért, hogy nem lett adóreform, a pénzügyminisztertől és az államtitkártól megvonták-e a jutalmat? Azért, hogy nincs egészségügyi reform, megvonták-e a jutalmat az egészségügyi és a pénzügyminisztertől? És folytathatnám a sort.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bank elnöke csak tiszteletet és megbecsülést érdemel a jelenlegi kormánytól, hiszen az, hogy önöknek ma mindarra módjuk van, minimálbér-emeléstől családi támogatások emeléséig, annak a stabilizációnak köszönhető, amelynek az egyik társszerzője Surányi György. Enélkül önök nem folytathatnák azt a politikát, amelyet az elmúlt két évben folytattak. De az, ahogy állandóan bizonytalanságot keltenek a jegybankelnök helyzete körül, nem neki árt elsősorban, hiszen az ő nemzetközi megbecsülését és hazai megbecsülését önök nem tudják megkérdőjelezni, ez a forintnak, a BUX-indexnek, a magyar gazdaság hazai és nemzetközi megítélésének árt, és önök itt súlyos gazdasági károkat okoznak ennek az országnak.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu