CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A létező szocializmus szóösszetétele akkor kezdett használatba jönni, amikor a rendszer megindult kifelé a létezésből. Akármilyen magas párthelyen hivatkoztak is a létező szocializmus gyönyöreire, a dolgozó mindig meghallhatta benne a kényszeredettséget és az "ez van"-t.

Ma lassanként forgalomba jön a létező globalizmus fogalma. Ez is kényszeredett. Vezető politikusok - miután a globalizmus gyarmatosító szétterülését megakadályozni nem tudják, és jövedelmeik is a szétterülő globalizmusból származnak - most már létezőnek állítják a globalizmust, és nyilvánvaló hátrányainak elismerése mellett elkezdik úgy dicsérni, mint Kádár a létezőt: kikacsintva. Pedig a létező globalizmusban éppen úgy nincs semmi jó számunkra, mint ahogy a létező szocializmusban sem volt.

A globalizmus fogalma és lényege körül egyelőre minden zavaros. Sokan összetévesztik az informatika hirtelen fejlődésével és lehetőségeivel, a világ közlekedésének felgyorsulásával, olyan új emberi lehetőségekkel, amelyek évszázadok közös munkája nyomán teremtődtek meg, amelyeket a globális pénztőke egyszerűen kisajátított. A globalizmus éppúgy egy hatalmi törekvés megtestesülése, mint ahogy a szocializmus is az volt.

Nekünk, magyaroknak éppen úgy nincs meg a valós lehetőségünk a globalizmus megdöntésére, mint ahogy hiába vívtunk forradalmat a szovjet rendszer szocializmusa és kommunizmusa ellen. De ahogy a szovjet rendszert túléltük, ugyanúgy túl kellene élnünk a globalizmust is! De vajon túléljük-e és túlélhetjük-e, ha csak a beilleszkedésre készítünk kormányprogramokat és ha behódolunk. A magyarságnak a globális világrendben nincs esélye a megmaradásra. A globalizmus természetesen nem a magyarság ellen irányul, hanem csak úgy mellékesen megemészti, ellakja tőle a hazáját, és feloldja a nemzetét. Ezért a magyarságnak idejében meg kell alkotnia megmaradási stratégiáját.

A szocializmust végül is nem pártunk és kormányunk bölcs vezetésével, hanem éppen azzal szemben, népünk beilleszkedő, csendes szabotázsával, kibújásaival, háztájijaival, az egymás zsebébe csúsztatott százasokkal, a gmk-kkal és a kalákában felépített családi házakkal, mindent összevetve: rettenetes áldozatokkal és önpusztítással sikerült túlélni. A magyarság a két keze munkájával, saját - már a török időkben megtanult - túlélési technikáival élte túl a létező szocializmust.

A globalizmus lazább szövetű elnyomás és gyarmatosítás, mint amilyen a Brezsnyev-szocializmus volt. Vele szemben a mindenkori magyar kormánynak is több lehetősége van. A globalizmus kikerülését - majdnem mondtam: szabotázsát - a kormánynak kell megszerveznie. A kormány nem lehet a globalizmus támogatója, nem engedheti meg, hogy az embereket becsapják a globális vállalatok! Képtelenség, hogy ne fizessék ki a nekik leadott disznók árát, a tejet; hogy belépőt szedjenek az áruházláncok beszállítóiktól; hogy ne fizessenek adót, és hogy a pénzügyi rendszer ilyen gyalázatos legyen, amilyen!

A globalizmust törvényes renddel lehet túlélni! A globalizmus alaphelyzete a hazugság, éppen úgy, mint ahogy a szocializmusé is az volt. Hazugság a kultúrában, az oktatásban, a tévében és az árammérők leolvasásában!

(14.50)

A globalizmus embertelen. Nagyon jó, ha növekedéspárti gazdasági miniszterünk van és ha a gazdaság növekszik, de hagyjuk a növekedési fecsegést: amíg a családi vagyon nem növekszik, nincs növekedés! Előbb a kispolgárt kell szerény vagyonhoz, munkához, megélhetéshez segíteni - a szocializmusban is ő volt a legjobb szabotőr.

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu