DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megszállottak, átutazók, reménykedők, nővérhiány a fővárosban, osztálybezárás nővérhiány miatt, egyre kevesebb az ápolónő a kórházakban, krónikus nővérhiány fenyegeti a betegellátást - néhány cím az elmúlt napok sajtójából. 1999-ben az egészségügyben dolgozó nővérek és fizikai szakdolgozók 11 százaléka fordított hátat munkahelyének. Egészségügyi intézményeinkben a szükségesnél több ezer nővérrel kevesebb dolgozik, és a 36-50 év közötti, szakmai rutinnal rendelkező korosztály jóformán teljesen hiányzik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, amelyet a tisztelt Ház ezen a héten tárgyal, szintén kritikusnak minősíti a helyzetet. A beszámoló 569. oldalán, A betegek jogai az egészségügyi ellátó intézményekben és azon kívül című fejezetben ezt olvashatjuk: "Az egy-egy területen kialakuló súlyos forráshiány azonban már közvetlenül is érinti a szolgáltatásokra rászorulók, valamint az egészségügyben dolgozók emberi jogait. A finanszírozás hiányosságai közvetlenül veszélyeztetik az ellátást". Súlyos megállapítás!

Miközben büszkén hirdetjük, hogy a gazdaság talpraállt, teljesítménye elérte, sőt bizonyos területeken meghaladta a rendszerváltozás előtti szintet, az egészségügy finanszírozása a felére csökkent. Eddig a hivatástudat, a nagyfokú munkanélküliség miatti kiszolgáltatottság a pályán tartotta a nővéreket. Ma azonban - hála a gazdasági növekedésnek - egyre csökken az utóbbi kényszer. Jóval több pénzért jóval könnyebb munkát találnak maguknak. Az vesse rájuk az első követ, aki helyükben nem így cselekedne! Annyira azonban mégsem gazdag ez az ország, hogy több ezer, jól képzett szakember munkájáról könnyedén lemondjon. A hiány pótlása igen sokba fog kerülni.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy nagyon beteg. Ha diagnózist kellene felállítanom, azt mondanám, hogy a kivérzéses sokk állapotában szenved. Életveszélyes helyzet, mely sürgős és szakszerű ellátást igényel. Hangsúlyozom, hogy szakszerűt, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyógyítást imitáló szakemberek megfelelő kezelést alkalmaznak. Szakembereket mondok, és azt is idézőjelben, mert már hatodik esztendeje nem egészségügyiek irányítják az egészségügyet. A rendszeres érvágás és piócák alkalmazása ellenjavalt ebben a betegségben. Erre még hbcs-pontok sem járnak. Először stabilizálni kell az állapotot, és csak azt követően lehet a gyógykezeléshez fogni. Így igen nagy a kockázat, és a gyógykezelést végzők felelőssége is; bár sokan úgy gondolják, a felelősség nem csupán az egészségügyi tárcáé, legalább annyira felelős a kormány és az Országgyűlés is.

A Magyar Demokrata Fórum mindig tiltakozott az ellen, hogy az egészségügy finanszírozásában kizárólag fiskális szempontok érvényesüljenek; immár hatodik esztendeje hiába tesszük. Az idei év költségvetésének tárgyalása során olyan javaslatot raktunk le a tisztelt Ház asztalára, amely forrásbővítést tett volna lehetővé az ágazat számára.

(14.40)

A reklámadó és az évi 5 millió forint fölötti keresettel rendelkezők számára átmenetileg megállapítandó új személyi jövedelemadó-sáv a szolidaritás elvén alapul, és a közvélemény túlnyomó többségénél helyesléssel találkozott. De még szavazni sem tudtunk a módosítókról, mert a bizottsági üléseken az ellenzéki pártok sem támogatták a javaslatot. Ezért mondom, hogy a kialakult helyzetért egyetemleges a felelősségünk.

De most ne azt firtassuk, hogy mi történt korábban, hanem tegyünk meg mindent a helyzet stabilizálása érdekében. A gyógyszerszekrény kulcsa azonban nem a mi kezünkben van. Mi most már csak reménykedhetünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu