DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden értékelném azokat a módosító indítványokat, amelyeket Géczi József képviselőtársammal együtt nyújtottunk be. Ezekre az értékelésekre részben már a kétpercesek során természetesen sor került, ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy nem felesleges egy összegző, átfogó gondolatmenetet az önök, illetőleg a rádióhallgatók számára ismertetni. Ezt megelőzően azonban lehetetlen megkerülni egy-két elvi kérdést, még akkor is, ha most az általános vita helyett már a részletes vita szakaszában vagyunk. Ennek az az oka, hogy a mai vita jórészt az általános vita szintjén mozgott, nem véletlenül, hiszen ha az alapkérdésekben nincs semmiféle megegyezésre lehetőség, akkor az kizárt a részletkérdésekben is.

Önök azt mondták, és Répássy képviselőtársam ezt kifejezetten hangoztatta is az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy egy rendszerváltó, konfrontatív törvényt kívánnak elfogadni. Megjegyezném azt, hogy a rendszerváltás nem konfrontációval ment végbe, hanem egy kerekasztal-tárgyalás eredményeként, amelynek a végeredménye önöket, nagyon jól tudom, egyáltalán nem elégíti ki, hiszen azt hitték, hogy egykori politikai ellenfelük eltűnik a süllyesztőben, de kiderült, hogy változatlanul az erős pártok egyike, sőt a közvélemény-kutatások szerint jelenleg a legtámogatottabb magyarországi politikai erő.

Meg kell azonban azt is jegyeznem, hogy ilyen helyzetben ezen nem lehet alkotmányos körülmények között változtatni. Az az elképzelés, hogy a rendszerváltásban egy rendszerváltást hajtunk végre - miként ezt valamikor Mitterrand későbbi tanácsadója, Régis Debray mondta, hogy a forradalomban hajtunk forradalmat -, az lehetetlen alkotmányos jogállami keretek között, abban az esetben szükséges az alkotmányos alapok gyökeres felülvizsgálata. Ebben az esetben azonban dönteni kell: kiegyensúlyozott, növekedő évtizedet akarunk-e, ahogy ezt a miniszterelnök úr mondta, vagy pedig folytatni kívánjuk a rendszerváltást, egy újabb szakaszt akarunk egészen más alkotmányos alapokon elindítani, abban az esetben azonban nincs szó felemelkedő évtizedről, hanem folynak tovább az ádáz, kérlelhetetlen politikai küzdelmek.

A Szocialista Párt célja az, hogy ilyen második szakaszra ne kerüljön sor, még akkor sem, ha egyes politikai erők ezt támogatnák. Éppen ezért a benyújtott módosító indítványok meghatározott alapelveket követnek. Az első alapelv az, hogy valóban teremtsünk azonos feltételeket. Ezt célozza a Géczi Józseffel benyújtott módosító indítványaim túlnyomó többsége, ezek felsorolásától most eltekintenék.

Hogy egy koherens rendszert alakítsunk ki, ezért a törvényjavaslat címét és preambulumát is meg kívánjuk változtatni, az az elképzelésünk, hogy a parlament egy olyan törvényjavaslatot fogadjon el, amely garantálja a tényleges esélyegyenlőség biztosítását. A 2. számú módosító indítványban ezt a következőképpen határoztuk meg: "Az állam, illetőleg a helyi önkormányzatok tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok használatának rendezése, a pártok közötti jogegyenlőség biztosítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja." Ez a gondolat határozza meg a benyújtott módosító indítványok túlnyomó többségét, kivéve persze azokat, amelyek jogtechnikai kérdéseket kívánnak rendezni, s ennek a szellemében született egy módosító csomag, amely a beterjesztett törvényjavaslat szinte valamennyi paragrafusát és azon belül törvényi helyét érinti.

Ennek a gondolatnak, a tényleges esélyegyenlőség biztosításának felel meg az általam már idézett 7. számú módosító indítványunk, amely valóban minden pártnak pártonként azonos számú és azonos négyzetméterszámú ingatlant kíván garantálni, beleértve a Magyar Igazság és Élet Pártját is. Nagyon sajnálom, hogy Fenyvessy Zoltán képviselőtársam kérdésemre érdemi választ nem adott, hiszen kifejtettem, hogy ez a 7. számú pont, szemben a 6. számú módosító indítvánnyal, valóban a teljes egyenlőség, legalábbis a formális egyenlőség alapján kívánja a helyzetet rendezni.

(18.10)

Ez az alapelv tehát végigfut valamennyi érdemi módosító javaslatunkon, ahogy már jeleztem. Amikor pedig az önkormányzati és az állami tulajdonban lévő ingatlanok együttes rendezését kívánjuk, akkor azonos szintre hoztuk a jogi feltételeket a 4., illetőleg az 5. számú módosító indítványban, miként erre a Répássy Róbert képviselőtársammal folytatott rövid polémiában már utaltam. A 4. számú módosító indítvány ugyanis nemcsak azt mondja ki, hogy a törvény hatálya alá tartoznak az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok is, hanem a névleges bérletet egyben használati jognak kívánja a jövőre nézve tekinteni, s ha ilyen használati jogot elvonnak akár például a Fidesztől is, a fiatal demokraták számára ugyanarra az alkotmánybírósági döntés alapján garantált kártalanításra van lehetőség, amire a szocialisták számára is. És ha a fiatal demokraták, akárcsak a szocialisták, azt kívánnák, hogy meghatározott társadalmi, szociális célokra fordítják ezt az összeget, ezt nagyon nagy mértékben tudnánk támogatni, és ebben az esetben feltehetően a Fideszről kialakuló kép is valamelyest még a mi köreinkben is javulna, ami most - legalábbis a baloldali szavazótáborban - nem igazán előnyös.

Ami a további módosító indítványokat illeti, ezek az alapelv gyakorlati kivitelezését szolgálják, de egy másik elvvel, mégpedig a gyors, hatékony megoldás a célunk. Répássy Róbert képviselőtársam, de mások is azt hangoztatták, hogy időhúzásra törekszünk. Nos, nem törekszünk időhúzásra, hanem két koncepcióban gondolkodunk: vagy folytassunk hatpárti tárgyalásokat, miként erre Kiss Péter képviselőtársam több alkalommal utalt, vagy pedig, ha elfogadjuk ezeket a módosító indítványokat, akkor ennek alapján a kiegyenlítés értelmében gyorsan, hatékonyan bonyolítsuk le az ingatlanok rendezését.

Ezt a célt szolgálják elsősorban a 8. számú módosító indítványunkban foglaltak, amelyek nemcsak azt mondják ki, hogy a KVI mellett az illetékes helyi önkormányzat részére is szükséges jegyzékeket készíteni, hanem azt is kimondják, hogy a KVI, illetőleg a helyi önkormányzatok a pártok számára rendelkezésre álló határidő lejártát követő nyolc napon belül - rendkívül gyorsan - megküldjék ezeket a jegyzékeket az Állami Számvevőszéknek, és a jegyzékekben lévő adatokat végül is az Állami Számvevőszék összesítse. Azért a Számvevőszék, hogy lehetőség nyíljon arra, hogy az első közelítésben különnemű ingatlanokat valahol legmagasabb szinten összesítsék, lehetőség nyíljon arra, hogy a különbségeket közös nevezőre hozzák; és azért az Állami Számvevőszék alkalmas erre, mert a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény felhatalmazása alapján ennek a szervnek feladata az, hogy a pártok gazdálkodását ellenőrizze.

Ebben az esetben ennek a pártok ellenőrzését végző szervnek lenne az a feladata, hogy állandóan figyelemmel kísérje azt, hogy nehogy valamely párt az ingyenes használat terén túllépje a számára törvényben garantált kvótát. Ennek a feladatnak az ellátását a Számvevőszék akkor tudja ellátni, ha összesíti a használati jogokat, megállapítja a hiányokat és a többleteket, most már az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokat is figyelembe véve, és ezt követően a gazdasági ellenőrző tevékenysége során folyamatosan érvényesítse a módosítás nyomán elfogadott törvényben foglaltakat.

Ugyanez a célja tulajdonképpen a 10. számú módosító indítványnak is, mely azt mondja ki, hogy a kijelöléseket végül is az Állami Számvevőszék tegye meg, az egyetértési jogot az Állami Számvevőszék gyakorolja. Ez azért nem okoz problémát, mert a Kincstári Vagyoni Igazgatóság számára garantált egyetértési jog formális, tudniillik nem tagadhatja meg az egyetértést, ha és amennyiben a törvényi feltételek valójában fennállnak.

Végezetül a 13. számú módosító indítványunkban feltételezzük azt, hogy nemcsak a KVI és a pártok, hanem - ha kiterjesztően értelmeznénk a törvényjavaslat hatályát - a helyi önkormányzatok és a pártok között is sor kerülhet jogvitára. Ennek következtében a helyi önkormányzat és a párt közötti jogvita esetén is a polgári eljárás általános szabályait kell alkalmazni.

Ha mindezeket a módosító indítványokat együttesen olvassuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem időt akarunk húzni, nem igazságtalanságokat akarunk, hanem az általunk egyébként igazán nem pártfogolt, formális egyenlőséget érvényesíteni; tudniillik eltekintenénk attól - különösen a 7. számú módosító indítványban -, hogy a pártok között jelentős különbség található társadalmi támogatottságuk terén, másrészt pedig eltekintenénk attól, hogy a költségvetési finanszírozásnál 75 százalékban ezt a különbséget veszik figyelembe.

Semmiféle előjogra nem tartunk tehát igényt, és azt tudom mondani, amit valamikor a panamai elnök mondott, amikor harcolt azért, hogy a csatornahasználatot visszaszerezhesse az Egyesült Államoktól: sem könyöradományokat, sem milliókat nem kívánunk - amit kívánunk, az az igazság. Az más kérdés, hogy ezt a panamai elnököt ezt követően, tizenhárom nappal később lelőtték, de azért ma Magyarországon remélhetőleg a viszonyok ennél jóval konszolidáltabbak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu