DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az én felszólalásomnak az a szándéka, hogy a biztosítási tevékenységről egy kicsit szélesítsem a képet. Ez azért látszik kívánatosnak, mert ahogy a levelekben ezt olvasom, és újságcikkekben is szó esik erről, nem mindig mindenki érti ebben az országban, hogy mi is a biztosítás és miért. Megfelelő, számottevő gyanakvással nézik a polgárok szerte az országban a biztosítást, amit Karakas képviselő úr és mások is említettek, hogy a biztosítóvállalatok meggazdagszanak, ráadásul nem is magyarok, és mit is jelent ez az országnak. Aztán vannak olyan fogalmak, amelyekben nyilván van valami valóságelem, de ugyanakkor jelentős mértékben babona vagy félreértés. Lássuk tisztán azt, és gondolom, jót teszünk magunknak, a törvényhozóknak és azoknak, akik figyelik a munkánkat, és azoknak, akik majd a törvényeket végrehajtják, ha néhány fogalmat kicsit jobban megvilágítunk.

Kezdem azzal, hogy a törvényhozó dolga ebben a témában, ha egy szóval ki lehet fejezni, a fogyasztóvédelem. Azért hozunk törvényt, hogy a fogyasztó, tehát az ország népe meg legyen védve olyan túlkapásoktól vagy olyan hatalmi beavatkozásoktól a biztosítóvállalatok részéről, ami méltatlan.

Már ma is szó esett a monopóliumokról. Persze, hogy a monopólium a gazdasági életben igen káros intézmény, nemcsak azért, mert magasabb árat szab, de azért is, mert hatalma van a gazdasági szférán túlmenően a politikai szférában is. A régi monopolista helyzetről itt hallottunk, és hogy ezen túljutottunk, ez üdvös és kívánatos; nagyon jó kérdés persze, eljutottunk-e odáig, ahol szeretnénk lenni. A válasz erre úgy adódik meg - gondolom és javasolom -, hogy a versenyen alapuló piacgazdaság szerepe mennyiben van jelen.

(11.30)

Ugyanis ha a versenyszellemű piacgazdaság ebben az iparágban is működik, akkor a biztosítótársaságok, egyesületek versenyeznek majd azért, hogy szolgálják a népet, a biztosítót, tehát a fogyasztóvédelem maga megvalósul, legalábbis jelentős mértékben előrehaladunk a versenyszellemű piac révén. Ez nem jelenti azt, hogy az államnak nincs szerepe, ne lenne valamiféle állami szerep.

Megint csak visszatérnék arra a témára, amivel kezdtem: a fogyasztóvédelemre. Ugyanis amikor a szabadpiac olyan hézagot vagy rést hagy, amikor valaki hatalmas - például monopólium - visszaélhet a helyzettel, akkor van szükség a kormányzati, törvényhozási beavatkozásra. Hogy ez aztán hogyan történik, a biztosítási piac konszolidációja vagy más megoldás révén, ezek mind életrevaló és bölcs meggondolások.

Jelenthetem azt, tisztelt Országgyűlés, tanúja voltam annak, hogy a Fidesz képviselőcsoportjában képviselőtársaim és behívott szakemberek többen ezt a témát alaposan meghányták-vetették, meghánytuk-vetettük, és sok olyan szempont merült fel, ami ezt a törvényt javítja, és mintegy irányt mutat a jövőre, hogy a fejlődésnek milyen további alakulása várható.

A felügyelet mire vonatkozik, mit ölel föl? Persze, hogy sok mindent. Elsősorban a biztosítási terméket a biztosítási ágazat különböző vetületeiben, hogy mi is az a termék, és az úgy szállítódik-e le, olyan áron ajánlódik-e a fogyasztónak, ami megfelel - megint ezt a kifejezést használom - a piacgazdaság követelményeinek.

Az állami beavatkozásnak, jelen esetben a pénzügyi szolgáltatások állami felügyeletének - ahogy ez a törvény megnevezi - nem az a dolga, hogy a biztosítóvállalatoknak megmondja, hogy mit csináljanak és hogyan csinálják, hanem az, hogy észrevegye vagy hallgasson azokra, akik észreveszik, ha a biztosítótársaság nem az elvárt szabályok és piacgazdaság normái szerint működik. Ilyen előfordul. Nem ritkaság. Hallunk róla, és a pénzügyi szolgáltatások állami felügyeletének dolga van ebben. Gondolom, javaslom, hogy a Versenyhivatalnak is legyen kompetenciája, vagy mintegy hívom a Versenyhivatalt, hogy keressen szerepet ebben a szférában. Ugyanis a különböző szereplői ennek az iparágnak elképzelhetően - tudatlanság vagy rossz szándék révén - kárt okoznak. Ilyen lehet a biztosítási ügynök, a biztosítási alkusz. Nem szükségképpen - mint ahogy már korábban is említettem - a biztosítási vállalatok vezetői, akik kezében hatalom van.

Lényeges az, hogy szemmel tartassék a reklám a biztosítási iparágban. Magyarországon látom, látjuk a médiában, az elektronikus meg a nyomtatott médiában, hogy milyen gyakran reklámoznak a biztosítóvállalatok, és milyen kedvesen, üdvösen teszik ezt - mosolygó gyermekek, szép tájék, csónakház és mi minden -, és a végén ott van, hogy valamelyik biztosítóvállalat így látja a magyar jövőt. Jól van, hadd csinálják, de azért jó volna, ha a társadalom tudná, hogy ez mennyiben a biztosítótársaságoknak, -társulatoknak, -vállalatoknak lesz a teljesítménye, és ők mennyiben csupán részei annak a társadalomnak, ahol az ő munkájuk is, szolgáltatásuk is hasznos.

Igen sok visszaélésről tud a világ a biztosítóvállalatok részéről, és nemcsak a termékek árusításánál és az árak megszabásánál, hanem a gazdaságpolitika területén is. A biztosítóvállalatok, szeretném remélni, hogy Magyarországon nem erre haladunk, de figyelmeztetnünk kell magunkat arra, hogy a nagy hatalomra, pénzügyi hatalomra szert tevő biztosítóvállalatok részesei lehetnek más gazdasági vállalatok igazgatóságának, az igazgatóságokban jelen lehetnek, és ott a gazdaságpolitikát irányíthatják. Sok országban - jó volt, hogy említettük az OECD-példákat és az európai uniós példákat -, igen sok országban ezekre éberen vigyáz a szabályozó. Ajánlom, hogy ezt tartsuk szem előtt.

Röviden még annyit, hogy a viszontbiztosításról többet kellene tudnunk és bátorítani ezt. A viszontbiztosítás majdnem azt teszi lehetővé, hogy igen alacsony tőkével, de jó menedzsmentképességgel majdnem mindent biztosíthat a vállalat vagy a társulat, mert hiszen tovább-biztosítja, és a kockázat ilyenféle megosztása versenyképes áron fogyasztóvédelmet is jelent végső soron. Nagyon üdvös tapasztalatok vannak erre, évszázadokon át a London Lloyd meg mások, akik a viszontbiztosítások terén érdekes szolgálatokat tettek annak az országnak és globálisan is.

Végül is még azt említeném meg, hogy van egy olyan fogalom, hogy kötelező biztosítás. Talán jó lenne ezzel valamikor részletesebben foglalkozni, hogy például az automobil-biztosítás kötelező legyen, és talán az egészségügyi szférában is.

Az időm letelt. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu