BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Asszony! Tisztelt volt Általános Helyettes Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor Gábor képviselő úr már leszögezte, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója milyen fontosnak és eredményesnek tartja az országgyűlési biztosok tevékenységét. Ezt csak megismételni tudom; és csak megismételni tudom azt is, ahogy Fodor Gábor külön is méltattatta Polt Péter általános helyettesi tevékenységét.

Tulajdonképpen örülünk annak, hogy ilyen, viszonylag széles konszenzus uralkodik az Országgyűlésben abban, hogy valamennyien méltatjuk a biztosok tevékenységét, és ez várhatóan többé-kevésbé - most már inkább többé, mint kevésbé - a következő két napirendi pontnál is folytatódni fog, amennyire ez a bizottsági tárgyalások alapján megítélhető.

Nagyon bízom abban, hogy ha mindazok a pártok, amelyek akár kormányon vannak, akár ellenzékben évek óta, ilyen szellemben nyilatkoznak az országgyűlési biztosok tevékenységéről, mindezek a pártok, amikor a biztosok mandátuma lejár, az újraválasztásukat is támogatni fogják, amennyiben ők készek ezt a munkát folytatni - ez nagyon fontos stabilizáló eleme lenne a magyar politikai rendszernek és a működésnek.

(12.40)

Tennék még egy apró megjegyzést. Úgy emlékszem, hogy amikor az előző ciklusban először tárgyalt ilyen beszámolót az Országgyűlés, akkor még nemcsak az Igazságügyi Minisztérium államtitkára - pontosabban akkor az igazságügy-miniszter - volt jelen, hanem a legfontosabb érintett tárcák képviselői, államtitkára is itt voltak. Különösen, ha valaki a kormány részéről áttanulmányozza ezt a vaskos beszámolót, gondolom, szólnia kellett volna, mondjuk, a Szociális és Családügyi Minisztérium vagy a Belügyminisztérium vagy az Oktatási Minisztérium illetékeseinek, talán legalább az államtitkár eljöhetne erre a vitára - ebben a ciklusban ez még sohasem fordult elő. Hiszen a panaszok is és a panaszok kivizsgálása is kiváltképpen érinti ennek a három minisztériumnak a területét, és tanulságos lenne, ha legalább államtitkári szinten ezek a minisztériumok is képviseltetnék magukat.

Ami már a beszámolót illeti - és azt hiszem, a megjegyzésem mindhárom beszámolóra vonatkozik, amit most tenni fogok -, nagyon fontos sajátossága ennek a beszámolónak - és persze ismétlem azt, amit egy éve és két éve elmondtam - az elfogulatlansága. Azok, akik állampolgári panaszokkal foglalkoznak, nincsenek könnyű helyzetben, mert hiszen nekik a hatályos jog alapján kell megítélni ezeket a panaszokat, és ezek mögött a panaszok mögött mindig érdek-összeütközések állnak, ahol a legtöbb esetben az ütközés mindkét oldalán van valamennyi igazság.

Ezen kívül a jog is ad egy kis igazságot rendszerint mindként oldalnak, és az ombudsmannak az a feladata, hogy a hatályos jog alapján megkeresse azt, amit a hatályos jog az adott konfliktusról mond, és nagy bátorság kell ahhoz is, hogy adott esetben a hatósággal szemben képviselje a panaszos érdekét, de nem kisebb emberi bátorság kell ahhoz is, hogy adott esetben elutasítson egy panaszt, még akkor is, ha lélekben érzi a panaszos igazát is, de tudja azt, hogy jogunk alapján neki ezt a panaszt el kell utasítani. Ezt az elfogulatlanságot és korrektséget szeretném külön méltatni ennek a vaskos beszámolónak az elemeiben.

Fontos sajátossága minden ombudsmani tevékenységnek, hogy persze jogsérelem mindenkit érhet, de azért a tömeges jogsérelmek mindig a társadalom gyengéinél fordulnak elő. Az ombudsmannak hatásköréből fakadó funkciója az, hogy ő a gyengék, a kirekesztettek, a megvetettek oldalán álljon, és ez különösen fontos egy olyan társadalomban, amikor azokban, akik választott funkciókat viselnek - akiknek legalább négyévenként kampányolniuk kell, hogy ismét megszerezzék a választók bizalmát -, azokban bizony erős a hajlam, hogy elsősorban az erősek szempontjaira, érdekeire figyeljenek, és mellőzzék az erősekkel konfliktusba kerülő gyengék szempontjait.

Az ombudsman ebből a szempontból könnyebb helyzetben van, mert hál' istennek neki nem kell négyévenként kampányolnia - legalábbis nem a választópolgárok millióinál, legfeljebb az országgyűlési képviselők kétharmados többségénél. Ez azonban elvezet egy nagyon fontos kérdéshez: hogy ebből a helyzetből a politikai tényezőknek olykor olyan benyomásuk keletkezik, hogy ha már van ombudsman, ha már van állampolgári jogok biztosa, akkor csak az ő dolga, hogy odafigyeljen a gyengék, a jogaikban sűrűn sértettek helyzetére, és az ő jogaik mellett is kiálljon.

Nos, nem így van, tisztelt Országgyűlés. Egy demokráciában mindenkinek, aki közjogi szerepet vállal, közjogi pozíciót visel, feladata, hogy a maga funkciójában, legyen köztársasági elnök, miniszterelnök, országgyűlési képviselő, egy kicsit maga is ombudsman legyen minden héten és minden hónapban. Jó lenne, ha erről nem feledkeznénk meg.

Végül még egy dolgot szeretnék általános érvénnyel fölvetni. Az állampolgári jogok biztos asszonya a beszámolójában említette - volt egy fél mondata -, hogy erősödött az a jogi környezet, amelyben a tevékenységüket folytatják, és aztán felhozott néhány példát. Nos, igyekeztem figyelni, de ha jól figyeltem, ezek olyan törvények voltak, amelyek 1998 nyara előtt születtek. Gondoljunk csak az egészségügyi törvény módosítására, gondoljunk csak a büntetés-végrehajtási törvény módosítására, és így tovább.

Hát igen! Elmondhatjuk, hogy 1989-től 1998-ig - matematikai kifejezéssel - egy monoton erősödést tapasztaltunk a magyar jogrendszerben: a magyar jogrendszer lépésről lépésre erősítette az emberi jogok törvényi védelmét. Ebből a szempontból - tegyük hozzá - a Németh-kormány, az Antall-kormány és a Horn-kormány időszaka összefüggött és folyamatosan épült egymásra.

Sajnos azt kell mondanunk, hogy 1998 nyarán ez a monoton folyamat megállt. 1998 nyara óta a magyar jogrendszerben megállt az emberi jogi törvényalkotás. Nem erősödött tovább, sőt számos törvényhozási aktussal gyengült az emberi jogok törvényi védelme az állammal, a hatalommal szemben, és számos olyan törvényhozási aktus történt ebben az Országgyűlésben - gondoljunk az úgynevezett szervezett bűnözéssel összefüggő törvénycsomagra; gondoljunk a büntetés-végrehajtási törvény korábbi módosítására meg arra a módosítására is, amelyik éppen most van napirenden; gondoljunk arra, hogy az Országgyűlés elhalasztotta a büntetőeljárási törvény nagyon fontos rendelkezéseinek hatálybalépését; de gondolhatnánk a közoktatásitörvény-módosítás bizonyos elemeire; már említették a mai vitában a kilakoltatási törvényt, amit éppen tegnap szavazott meg az Országgyűlés -, szóval azt kell mondanunk, hogy ezt a ciklust, ezt a két évet az jellemzi, hogy gyengül az emberi jogok pozíciója a magyar törvénytárban, és ez nagyon sajnálatos.

Az államtitkár úr vitatkozott az antidiszkriminációs törvénnyel kapcsolatos ombudsmani állásponttal, és azt fejtegette, hogy miért nem tartja ezt jogalkotási szempontból indokoltnak. Azt gondolom, hogy ez az álláspontja akkor lenne hiteles, ha a törvényalkotás rengeteg pontján viszont erősödtek volna az emberijog-védő rendelkezések - a tapasztalat azonban ezzel ellentétes.

Ha ez a kormány valamit fontosnak tart, akkor legalább egy országgyűlési határozatot hoz arról, hogy milyen törvényeket kell alkotnia; erre számos példa volt az elmúlt két évben. Ilyesmi sem történik az emberi jogok védelmének vonatkozásában, antidiszkriminációs vonatkozásban, ezért meg kell állapítanunk, hogy az emberi jogok helyzete törvényalkotási szinten ebben a két évben gyengült, az ombudsmanok pozíciója ilyen tekintetben nehezedett ebben a két évben, és ezt a magunk részéről, szabad demokrata részről nagyon sajnálatosnak, szomorúnak tartjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu