DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Igen tisztelt Országgyűlés! A J/2259. jelentés, amely a vonatkozó jogszabály szerint az Országgyűlés elé terjesztetett mint az országgyűlési biztos ez éves jelentése, több mint az 1999. évi tevékenység összefoglalása. Én egy szakkönyvnek tekinteném, amely magába foglalja az emberi és polgári jogok legfontosabb kérdésköreit, taglalja ezeket, sőt még egy teljesen új törvényjavaslatot is előterjeszt; tehát összességében foglalkozik az egész kérdéskörrel. Még egy jogtörténeti kitekintést is tesz, melynek során felsorolja azokat az e század második felében született emberi és polgári jogi kérdésekkel foglalkozó legfontosabb nemzetközi egyezményeket, szerződéseket és konkrétan felsorolja azokat a paragrafusokat is, amelyek a kisebbségek diszkriminációjának tilalmával foglalkoznak.

Ha már ez így van, nekem is engedjenek meg néhány idézetet, amelyek így hangzanak: "A nemzet politikai egységénél fogva, Magyarország államnyelve a magyar lévén, az Országgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve a magyar, a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzet nyelvén is hiteles formában kiadandók. A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek, de vitethetnek emellett mindazon nyelven is, amelyet a törvényhatósági képviselő-testület vagy bizottmány tagjainak legalább egyötöd része jegyzőkönyvi nyelvül óhajt. A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságuk területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezésben a lehetőségekig ezek nyelvét használják." Ez a rendkívül modern megfogalmazás nem azokból való idézet, amelyek e szakkönyvben szerepelnek, tehát nem a modern európai jogszabályokból vagy egyezményekből, hanem a corpus jurisból ez az 1868. évi 44. törvénycikk. Tehát a kiegyezés után már egy ilyen rendkívül modern jogszabályt alkotott a Magyar Országgyűlés a kisebbségek helyzetéről.

De ezek a kérdések azóta is rendezve vannak, jogszabályaink megfelelőek. Mint ahogy arra az igazságügyi államtitkár úr hivatkozott, a magyar jogrendszerben, bár különböző helyen, de a kisebbségek diszkriminációjának tilalma rögzítést nyert: a polgári jogban, a munkajogban és magában az alkotmányban is, tehát szégyenkeznivalónk egyáltalán nincs. Sőt, ahogy hallottuk a felszólalásban, az európai államok megítélése szerint e kérdések rendezésében az európai államokban Svájc után közvetlenül mi következünk, Magyarország. Ezért megalapozatlannak tekintem azt a bajkeverés célzatával szervezett tüntetést is, amely ma a Parlament előtt fog zajlani.

Az azonban kétségtelen és biztos, hogy egy, a gyakorlatban hét éve érvényesülő jogszabályról van szó, amelynek a gyakorlati tapasztalatait a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a saját munkája során természetszerűen kritika alá kell vegye - ezt is teszi, nagyon szellemesen, mint ahogy az már többször elhangzott. Olyan módszert alkalmazva, hogy felveti a problémát, mégpedig úgy, hogy egy konkrét, adott panaszt ismertet, amelynek a megoldását megkísérli, és ha ez valamilyen jogszabályra visszavezethető hiba miatt nem oldható meg, akkor még javaslatot is tesz a konkrét megoldásra, törvénymódosítás formájában.

Így aztán valóban foglalkozik az alkotmányban rögzített valamennyi alapvető kisebbségi joggal; foglalkozik a kisebbségi önkormányzatok választásával is, ami valóban nem a legszerencsésebb; kinyilvánítja, hogy feltétlenül külön kell választani az aktív és a passzív választójog ügyét, mert egyébként kezelhetetlen a kérdés. Foglalkozik a kisebbségi képviselők bejuttatásával az Országgyűlésbe. Erről a Kisgazdapártnak mindig is az volt a véleménye, hogy igen, ez feltétlenül szükséges, egy kétkamarás parlamentben, ahol az egyházak, az autonóm egyetemek, az önkormányzatok mellett mindenképpen helye van a kisebbségeknek is. Azt hiszem, ma nem időszerű erről beszélni, bár az ajánlott megoldás szellemes, már csak az egyszerűségénél fogva is.

Az országgyűlési biztos a jelentésében, a IX. fejezetben külön foglalkozik azzal, hogy legnagyobb kisebbségünk oktatása miként történik, főleg a kisegítő iskolákban. Ez a kérdés rendkívül jelentős, hiszen a statisztikákból azt is ismerjük, hogy legnagyobb kisebbségünk létszáma az egész népességhez viszonyítva jelenleg 5 százalék, ám az élve született gyerekek aránya 11,9 százalék, tehát növekvő tendenciát mutat - rendkívül fontos az oktatással foglalkozni.

Egészen más ügy ennek a kisebbségnek a kérdésköre, mint egyébként a nemzeti kisebbségeké, amelyeknél az autonómiáról van szó, az autonómia megőrzéséről, bár az önigazolásról is - ez a legnagyobb kisebbségünknél is így van -, ennél viszont integrációról beszélünk, ezt pedig már az óvodában, iskolában el kell kezdeni. Ha eleve zsákutcába tereljük ezt a kérdést - mint ahogy a vizsgálat bizonysága szerint úgy tűnik, hogy ez így van -, akkor eleve nem tudjuk megoldani azt a rendkívül jelentős társadalmi problémát, amely már ma is fennáll, de az ismert számok alapján még inkább fenn fog állni a jövőben.

Külön szeretnék foglalkozni - pontosan azért, mert holnap tárgyalja az Országgyűlés - a hadigondozotti törvény módosításával. Erre is külön kitér a jelentés, amely arról szól, nagyon röviden, hogy a bizonyítási teher az igénylőket terheli; tehát az igénylőknek kell igazolni, hogy hadiárva-e, a férje elesett a háborúban, hadigondozási eljárás alá vonták, és ezt politikai okok miatt megvonták - ez röviden így van. Ma is rengeteg elbírálatlan kérdés van, mert az igénylők ezt nem tudják bizonyítani. Egyébként mindössze 30 ezer forintról van szó; kérem, 30 ezer forint egy apáért, egy férjért, egy apa nélküli gyerekkorért, az elveszett ifjúságért - civilizáció, humanizmus, XXI. század... Értelmét veszti, hogy erről egyáltalán vitatkozzunk. Remélem, ez a holnapi napon meg fog oldódni, és az Országgyűlés akkor e törvény módosításával eleget tesz az országgyűlési biztos úr javaslatának is.

A jelentés, mint említettem, lényegében két részre bontható: magára a '99. évi tevékenységre, és emellett egy nagy jogszabály-módosítási tervre, amely magába foglalja az egész törvénynek egy új törvény alakjában való megjelenését, amely 186 paragrafusból áll. Nem hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy e napirendi pontnak ez nem lehet a témája, tehát erről érdekességképpen lehet beszélni, de értékelni igazán nem.

(14.10)

A jelentést magát, ami tehát a törvény szerint az országgyűlési biztos feladata, mindenképpen rendkívül precíznek tartjuk - ez már tavaly is így volt -, és elfogadásra javasoljuk. Bár személy szerint kicsit furcsának találtam, hogy az egész jelentésben egyetlenegy tény van pozitívumként megemlítve: nevezetesen, hogy a hivatal munkáját egy külföldi konferencián megdicsérték.

Nem a dicséret ellen szólok természetesen, mert az biztos megalapozott volt, csak ennek a megjelenési formája ellen.

Ezt tehát elfogadásra javasoljuk, magát pedig az egész törvényjavaslatot, beleértve az országgyűlési képviseletet és az önkormányzati képviselet aktív és passzív választójogra való elkülönítését, további műhelymunkára és minden fórumon való további tárgyalásra javasoljuk.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu