TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Viszonylag könnyű helyzetben vagyok, hiszen a Magyar Szocialista Párt részéről két képviselőtársam, Kiss Gábor és az előzőekben Wiener György képviselő úr elég részletesen szólt az adatvédelmi ombudsman beszámolójáról.

Ebből kiindulva és erre támaszkodva három kérdéssel kívánok foglalkozni: egyrészt '99 hangsúlyainak a változásával, másrészt a '99-ben érzékelhető bizonyos hajlamok erősödésével, harmadrészt pedig az adatvédelmi biztos ajánlásának hasznosulásával, a hasznosulás kérdéskörével.

Elöljáróban a tárgyalással összefüggésben azért egy megjegyzést tennék, mégpedig a kormányzat képviseletével kapcsolatosan. Hende Csaba úr velünk van reggel 9 óra óta, mint egyetlen államtitkár, aki a kormányt képviseli. (Dr. Hende Csaba széttárja a karját.) Elfogadom és elismerem: ez a kötelező minimum. A kormány ezt teljesíti, de azért két megjegyzést hadd tegyek hozzá, épp az ombudsmani jelentés alapján. Azt gondolom, érdemibb lenne a vita, ha azon kormányzati tisztségviselők vagy a megbízottaik itt lennének, akiknek éles vitájuk volt 1999-ben éppen az adatvédelmi ombudsmannal, s a mai vitaszakaszban esetleg elmondták volna az ellenérveiket. Mert bizony sok tekintetben az ombudsman véleményére vagy álláspontjára nem igazán volt érdemi válasz.

Csak egyet hadd mondjak, épp a jelentés alapján: Majtényi Lászlónak volt egy négyoldalas véleménye, állásfoglalása, amelyet a titokügyi miniszterhez írt annak idején. A második fordulóban argumentáltan fejtette ki az álláspontját. Erre kapott egymondatos levelet Szabó Gábor úrtól, a hivatalvezetőtől. Ennek a lényege: "Ezúton tájékoztatom arról, hogy Kövér László miniszter úrhoz érkezett, 2000. január 10-én keltezett levele január 19-én megérkezett a tárca nélküli miniszter hivatalába, és ott az iratkezelésre vonatkozó szabályoknak megfelelően iktatásra került." Tudjuk: a stílus maga az ember. Ez is egy stílus, mutat valamit, és mutatja a kormány részvételét az egész kérdéskörhöz is. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

A hangsúlyváltásokról: azt gondolom, az a kifejezés, amelyet Majtényi László az I. fejezet egyik fejcímeként írt, hogy "A titok éve", valóban nem önkényes, nem túldramatizált és nem véletlenszerű. Azt gondolom, jellemző a cím - jellemző!

Sajnos, nincsenek itt azok a kormánypárti képviselőtársaim, akik megfogalmazták azt a tételüket, hogy egyfajta politikai alávetettség vagy egyfajta politikai csatározásokba való bekerülés is jellemzője az ombudsmani beszámolónak. Ezt nem így látom, megmondom őszintén. Vitatkozom Turi-Kovács Béla képviselőtársamnak azzal a tételével, hogy az ombudsman nem tartotta távol magát a politikai küzdelmektől - ezt fordítva látom. Azt látom, hogy a politika nem tartotta magát távol olyan megoldásoktól, amely megoldásokat egy önmagára valamit is adó ombudsman egyszerűen nem hagyhat szó nélkül. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!)

Tehát nem arról van szó, hogy az ombudsman besétált a politika mezejére, hanem a politika sétált olyan mezőbe, amely kapcsán ezt a kérdéskört szakmailag bizony nem lehet szó nélkül hagyni. Mert ahogy Wiener György kifejtette, a titokügy kérdésében bizony durva szabálysértéseket lehet fellelni, nemcsak a beszámoló alapján, hanem egyébként a folyamatokat ismerve és látva.

A hajlamok erősítése vonatkozásában azt is szeretném aláhúzni, hogy ez a fajta hajlam, hogy a politika bizonyos kényes területeken titkosítással, szolgálati titokkal, közérdekű adatok elzárásával próbál operálni, nem csak a kormány sajátja. Bizony az önkormányzatoknál is tetten érhető ez a magatartás. Bármilyen színezetű önkormányzatról van szó, ez azoknál sem fogadható el, és azoknál sem támogatható, hiszen azt gondolom, nagyon fontos szempont, hogy az információs jogok - legyen az önrendelkezési jog vagy a közérdekű információkhoz jutás joga - megfelelő módon és a szükséges korlátokat nem meghaladó módon érvényesülhessenek.

Azt is szeretném kiemelni az ombudsmani beszámoló alapján, hogy ez a beszámoló egyszerre, azonos súllyal tud olyan kérdésekkel foglalkozni, mint a nyilvánosság érvényesülése érdekében a fellépés, de ugyanazzal a súllyal és erővel tartalmazza a nyilvánosság jegyében elkövetett túlkapásokat, visszaéléseket. A kettő egyensúlya rendkívül fontos a számomra, hiszen azt gondolom, nem egyoldalúságról van szó - ebben vitatkozom Fenyvessy képviselőtársammal. Azt hiszem, a beszámolónak épp a kiegyensúlyozottság vagy az arra való törekvés a jellemzője. Lehet, hogy ez nem mindenütt sikerül, de a törekvés számomra egyértelműen tetten érhető.

Az egyéni vagy a személyes adatok védelme, illetve az ezekkel való visszaélés vonatkozásában egy dolgot szeretnék idézni. A múltkor, azt hiszem, valamelyik internetes lapon olvastam egy ismeretlen szerző mondatát, amely gondolat falfelirat formájában vált közkinccsé. Ez így szól: "Minél többet tudnak rólad az adatbankok, annál kevésbé létezel." Azt gondolom, hogy a mai privát és gazdasági szférában - pont a kiélezett verseny következtében -, a piaci érdekek, a konkurenciaharc okán, a magánadatokat kezelők bizony nagyon sokszor visszaélnek a személyi jogokkal; és az ezekkel a jogokkal való visszaélésnek egy kárvallottja van, az állampolgár.

(16.10)

A harmadik kérdéskör az adatvédelmi biztos ajánlásainak, meglátásainak érvényesülésével és hasznosulásával kapcsolatos megjegyzés. Elöljáróban szeretnék a saját portánkon söpörni, a Magyar Országgyűlés portáján. Bizony, joggal állapítja meg Majtényi László, hogy öt évvel a titokvédelmi törvény elfogadását követően a parlament azt a nem túl nagy feladatát nem tudta elvégezni, hogy a Házszabályban a titokvédelem szabályait, illetve a közérdekű adatokhoz való hozzáférés garanciális szabályait megfelelő módon rendezze.

Ebben sáros - elnézést kérek - az előző parlamenti ciklus is, meg a jelenlegi is. Azt gondolom tehát, hogy ha kicsit komolyan vesszük azokat a kérdéseket, amely kérdéseket a törvényalkotás során megfogalmazunk, akkor saját magunknak is tiszteletben kellene tartanunk ezeket a végrehajtás tekintetében. Erre tekintettel azt gondolom, hogy - megszívlelendő az adatvédelmi biztos felszólítását - bizony, az Országgyűlésnek ebben az évben ezt a - még egyszer hangsúlyozom, nem túl nagy léptékű - házszabály-módosítást el kellene végeznie, már csak saját becsületének védelme okán is. Szeretném jelezni, hogy az MSZP-n ez nem fog múlni. Remélem, ez nem lesz politikai vita tárgya.

A hasznosulással kapcsolatban a másik problémám az, hogy azok az országgyűlési határozati javaslatok, amelyek az ombudsmani beszámolókhoz - és most többes számot használok - kötődnek, azok egy mondatot tartalmaznak: az adott bizottság támogatja ezeknek a beszámolóknak az elfogadását. Ez eddig helyes és rendjén való.

Mi a gondom? A gondom az, hogy mind a három beszámolóban nagyon sok olyan észrevétel van, amelyek hasznosulását, azt gondolom, magának az Országgyűlésnek érdemben kéne minősíteni; akár az országgyűlési határozati javaslat keretében megvizsgálandó, napirendre tűzendő, tárgysorozatba veendő, programra tűzendő, sokfajta dolog lehet, éppen azért, hogy ennek a munkának a hatékonysága javuljon. Azt gondolom, hogy tényleg van olyan példa, hadd idézzem konkrétan az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló törvény módosítását: most foglalkozik a parlament a törvény módosításával, képviselői önálló indítvány alapján.

Majtényi Lászlónak van egy ajánlatsora, amely ajánlatsorral egyébként foglalkozik valaki valahol, de most az a helyzet fog bekövetkezni, hogy a parlament majd el fog fogadni egy törvénymódosítást, és két hónap múlva - vagy nem tudom, mennyi idő után, lehet hogy két év múlva - megint hozzányúlunk, mert gondolom, hogy érdemes lenne az adatvédelmi biztos megjegyzéseit jogi formába önteni. De mennyivel szerencsésebb lett volna, ha ezt egyben lehetett volna megtenni! De kérem szépen, ez azon múlik, hogy érdemben foglalkozunk az ajánlásokkal, vagy csak úgy, hogy tudomásul vesszük, aztán majd ha valamilyen, általam ismeretlen rendszer szerint szóba kerül, akkor fogjuk a kérdést napirendre tűzni.

Összességében: úgy vélem, hogy a Majtényi László által jegyzett beszámoló elfogadásra érdemes; a munka is, annak a csapatnak a munkája, amely az ő vezetésével fejti ki tevékenységét. Nagyon bízom benne, hogy egy év múlva egy hasonló beszámoló tárgyalásakor sokkal több eredményről tudunk beszámolni, és azok az anomáliák okafogyottá válnak, amelyek ma ezt a beszámolót eléggé jellemzik.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu