VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Ígérem, nem élek vissza a türelmükkel, és nem fogom a rendelkezésemre álló időt teljes mértékben kihasználni, hiszen Bauer Tamással azt a vitát folytatjuk, amit 1990-ben már elkezdtünk. Még nagyon jól emlékszem, hogy 1990-ben a Beszélő talán július 4-i számában Bauer Tamás megírta azt a híres cikkét, miszerint az SZDSZ a Fidesz miatt vesztette el a '90-es választásokat. (Bauer Tamás: Nem erről szólt a cikk.) Kedves Tamás, majd el fogom neked akkor postán küldeni azt a cikket, megvan, gondolom, neked is megvan. Azóta datálódik a Fidesz mint ördögi, sötét erők ügynökének szerepe, és ezt még akkor is hozzá kell tennem, ha volt olyan időszak, amikor úgy éreztük, hogy talán a pártjaink egy kicsit azonosabban gondolkodnak bizonyos kérdésekről. Bauer Tamás ekkor sem esett ki azért teljesen a szerepéből, hiszen még emlékszem arra, hogy '93-94-ben is a Fideszről milyen különvéleménye volt.

De azt gondolom, ez nem tartozik most az ön hozzászólásához, hiszen többé-kevésbé nyakunkba borította azt a szemetesládát, amit az ellenzéki pártok közül, elsősorban az SZDSZ részéről a sajtón keresztül ez a kormány az elmúlt két évben megkapott. Van ebben minden, van ebben jogállam féltése, van demokráciával való visszaélés, a demokrácia jogosítványainak csorbítása (Bauer Tamás: Így van.), szerepel ebben az autópálya-építés; minden, ami csak az elmúlt két évben valószínűleg elhangzott a parlamentben interpellációként vagy a sajtóban "botrányként", most megkaptuk. Erre nem tudok válaszolni, csak engedjen meg néhány megjegyzést, tisztelt képviselő úr.

A jogállami keretekről: hányszor is emelt kifogást az Alkotmánybíróság '94 és '98 között a Horn-Kuncze-kormány működésével szemben? (Dr. Hende Csaba: '96-ig.) '94-től '96-ig. Nézzünk egy arányos időszakot, a két esztendőt! Tizenhárom alkalommal! Hány alkalommal tette meg ezt az Alkotmánybíróság '98 és 2000 között? Kettő, összesen kettő alkalommal, tisztelt képviselő úr. Azt gondolom tehát, hogy ha valaki szólhatna annak érdekében, hogy a jogállamnak milyen lehetőségei voltak, és hogy a demokráciát vajon melyik kormány veszélyeztette jobban, akkor, azt gondolom, nem a polgári kormányról kellene itt beszélni, hanem inkább az előző kormányról, de ezzel nyilván ön is tisztában van.

Azt gondolom, hogy a parlament működésével kapcsolatban is nyilván másképpen látunk különböző dolgokat. Még emlékszem arra az időszakra, amikor a Tocsik-ügyet vizsgáló bizottság jelentése elkészült, valószínűleg ön is emlékszik, tisztelt képviselő úr, az egy olyan kilúgozott jelentés lett, amely szinte semmit nem tartalmazott. Emlékezzünk vissza arra, hogy milyen vita előzte meg ennek a jelentésnek az útjára bocsátását, és még olyan ügyekre is emlékszem, tisztelt képviselő úr, amikor pont a kormánytöbbség, az akkori kormánytöbbség, az SZDSZ-es, MSZP-s kormánytöbbség akadályozott meg személyt abban, hogy bizottsági taggá váljon. Gondolom, Szabó Tamás ügyére még emlékszik (Bauer Tamás: Az kisgazda kezdeményezés volt.), amihez lelkesen csatlakozott, a többi ellenzéki párt ellenében.

Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy ebben a tekintetben nincs mit egymás szemére vetnünk. Lehetne tovább folytatni a sort; autópályaügy: ön is teljesen tisztában van azzal, hogy nyilvánvalóan lehetőséget ad a közbeszerzési törvény arra, hogy nem kell tendereztetni ebben az ügyben. Elmagyaráztam már önnek, hogy hányas paragrafus, hányas bekezdés, hányas pontja, elmagyaráztam, hogy milyen jogosítványai vannak ebben az ügyben a kormánynak, több interpellációra és kérdésre adott válaszban.

Még egyszer azt tudom mondani, amit tegnap is mondtam, tisztelt képviselő úr, az ön már-már klasszikusnak számító, napirend utáni felszólalásának a címét mondva önnek: forduljon meg! Ne álljon háttal Európának, mert ön ezekkel a kérdéseivel, úgy érzem, sok esetben valóban azt a magatartást honosítja meg, amely hátat fordít a tényeknek, hátat fordít a konstruktív ellenzéki politizálásnak, magyarán: háttal van Európának. Nagyon kérem még egyszer, forduljon meg!

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu