BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr, ez kellemes meglepetés, legalábbis nekem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is egy ügyrendi természetű megjegyzést szeretnék tenni. Szeretném nyomatékosan fölhívni valamennyiünk figyelmét arra, hogy azzal, hogy már a részletes vitába is bevezették a tízperces időkorlátot, ezzel újabb lépést tettek a Magyar Országgyűlés megsemmisítése felé, a magyar parlamentarizmus megsemmisítése felé. Majd más alkalommal erről bővebben. (Az elnök ingatja a fejét.) Így van ez, elnök úr!

Ami a módosító javaslatokat illeti, a következőkről kellene beszélnem. A módosító javaslatok egyik csomagja - nem a sajátjainké, hanem más képviselőtársainké - a válsághelyzet fogalmát próbálja megváltoztatni, és ezzel visszahozni a törvényjavaslatba azt a felfogást, amelyik definiálja a válsághelyzetet, és ezáltal más irányba indul el az alkotmánybírósági követelmény teljesítésében, mint amiben a törvényjavaslat elindult. Erre vonatkoznak a 21., 22., 24., 28., 30. számú pontok. A 22. Mécs képviselő úré, a többi Csáky képviselő úré és másoké.

Azután vannak a 3 nappal és az ellenjegyzéssel kapcsolatos módosító indítványok, ezek a sajátjaink, a 35., a 38., illetve 43., 44., 47. pont. Ez a módosító javaslatok második fejezete, amelyekkel foglalkozni szeretnék. Egy külön fejezet a 27., 28. pontban a külföldiek jogosultságával kapcsolatos módosító javaslatok. Ezzel is kellene foglalkoznom. Szívem szerint foglalkoznék Ivanics képviselő úrnak az 52. pontban a hálapénzzel kapcsolatban benyújtott módosító javaslatával, azután az 58., 59., valamint a 13., 14., 18., 20. pontban szerepelnek a támogatásokkal, illetve a térítéssel kapcsolatos módosító javaslatok, amelyekkel szintén foglalkoznom kellene, és végül a 61., 62. pontban szerepelnek a hatálybalépéssel kapcsolatos módosító javaslatok.

Nos, azt hiszem, valamennyiünk számára világos, ez egy tízperces felszólalásban nem megy, és ez mutatja, hogy mennyire komolytalan a részletes vita bonyolításának az ilyen módja. Ezért most azzal kezdem, hogy erről a válsághelyzetkérdésről szeretnék beszélni.

Itt többen is azok közül, akik nem értenek egyet ennek a törvényjavaslatnak, valamint az eredeti törvénynek a filozófiájával, gondolok itt Csáky, Szászfalvi képviselő urakra, gondolok itt Pap János képviselő úrra, gondolok itt Mécs Imre képviselő úrra, olyan módosító javaslatokat nyújtanak be különböző pontokon, amelyek megváltoztatnák a törvényjavaslat filozófiáját.

Szeretném elismételni: én értem az ő felfogásukat, és tiszteletben tartom ezt a felfogást. Tudom, hogy van Magyarországon sok-sok ember, aki másképp gondolkozik a terhességmegszakításról, mint például én, aki azt gondolja, hogy a magzat a fogantatás pillanatától számítva ember, emberként kell kezelnie őt a törvényalkotásnak. Csáky képviselő úr ezt az imént ki is mondta, más alkalommal Mécs Imre mondta ki, és mások is kimondják. Ha jól tudom, a Surján képviselő úr által itt képviselt Kereszténydemokrata Szövetség emiatt nem is szándékszik ezt a törvényjavaslatot megszavazni. Ha jól tudom, a Magyar Demokrata Fórum részéről is bejelentette Csáky képviselő úr, hogy nem fogják megszavazni ezt a törvényjavaslatot.

Szeretném világossá tenni az önök számára, hogy mi, szabad demokraták azt gondoljuk, hogy az államnak tudomásul kell vennie, hogy ebben az alapvető kérdésben a társadalomban sokféle felfogás létezik, kinek-kinek magának kell a saját lelkiismeretével elszámolni. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az alkotmányból nem vezethető le állásfoglalás ebben az alapvető kérdésben. Ezt az Alkotmánybíróság mondta! Ettől még azt is mondta az Alkotmánybíróság, hogy ha akarja az Országgyűlés, állást foglalhat ebben a kérdésben; és ha majd azok esetleg többségben lesznek az Országgyűlésben, mint ahogy az ír parlamentben vagy a lengyel parlamentben többségben vannak, az európai országok többségében nincsenek többségben, és Magyarországon sincsenek többségben.

Ha viszont így van, akkor nem helyes ráerőltetni a magyar társadalomra egyfajta morálfilozófiai - hogy Mécs Imre kifejezését használjam - felfogást ebben az alapvető kérdésben, akkor helyes tudomásul vennie az államnak, a törvényhozónak azt, hogy ebben a kérdésben sokféle felfogás van, és a törvényben, ha úgy tetszik, nyitva hagyni ezt a kérdést. És emiatt azokat a módosító javaslatokat, amelyek különböző formában arra irányulnak, hogy a törvénybe kerüljön bele, ha úgy tetszik, kerüljön becsempészésre annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ember-e a magzat, ezeket a módosító javaslatokat mi, szabad demokraták a magunk részéről nem fogjuk támogatni. Tehát ezt a dolgot szerettem volna elsőként leszögezni.

A második témakör, amellyel mindenképpen foglalkoznunk kell, az a kérdés, amellyel Béki Gabriella már érdemben foglalkozott. Mi úgy gondoljuk, és ebben csak utalok arra, amit ő már elmondott, hogy ezekben a kérdésekben a döntést meg kell hagyni a nőnek. Az államnak különböző eszközökkel kell ezt a döntést befolyásolnia. Ez a döntés elsősorban tájékoztatás. Mi elfogadjuk azt, hogy ez a tájékoztatás ne legyen semleges. Vannak olyan barátaink, akik azt mondják, hogy ennek a tájékoztatásnak semlegesnek kellene lennie. Mi elfogadjuk azt, támaszkodva az Alkotmánybíróság döntésére, hogy maga a tájékoztatás ne legyen semleges, de a tájékoztatás ne legyen presszió, ne legyen nyomásgyakorlás, ne teremtsen olyan helyzetet, amikor annak a nőnek, aki másképp dönt, mint ahogy azt adott esetben akár a gyermekvédő szolgálat illetékese helyesnek tartja, szégyenkeznie kelljen a döntése miatt.

(13.50)

Ilyen helyzetet a mi megítélésünk szerint nem szabad teremteni. Ezért indokolatlan, fölösleges, megterhelő felnőtt emberekkel szemben a pressziónak a kétszeri megjelenéssel való kifejtését törvénybe iktatni. Igaza van Béki Gabriellának. A kétszeri megjelenés sem pótolja egyfelől a széles körű felvilágosítást, másfelől a különböző támogatási eszközöket, amelyekről például Lamperth Mónika is beszélt. Ezért a kétszeri nem alkotmányosabb, mint az egyszeri, a korábbi állapothoz képest a lépést az alkotmányosság irányába nem az teszi meg, hogy egyszeri helyett kétszeri, hanem az teszi meg, hogyha egy széles eszközrendszert alkalmazunk, amiről itt sokan beszéltek, és még fogunk is beszélni.

Harmadik javaslatom, ami még ebbe a tízperces felszólalásba belefér, nagyon röviden szeretnék Ivanics képviselő úrnak az 52. pontban szereplő javaslatáról beszélni, amely 52. pontban azt mondja ki, azt javasolja Ivanics képviselőtársunk kimondani, hogy a terhességmegszakítást végző vagy abban részt vevő egészségügyi dolgozó a beavatkozásért semmilyen juttatást nem fogadhat el. Én értem a szándékot, értem - de nem értek vele egyet. Hát a "semmilyen juttatás" nyilván nem megy, mert a bérét, a jövedelmét ezért is kapja, és az is egyfajta juttatás. De Ivanics képviselő úr nyilván arra gondolt, hogy az egészségügyi dolgozó az abortuszért nem fogadhat el hálapénzt - míg a foghúzásért vagy bármilyen orvosi ellátásért meg igen.

De én azt gondolom, hogy a hálapénz általában rossz dolog, amivel a magyar egészségügy és egészségpolitika évtizedek óta nem tud mit kezdeni. Azt azonban nem lehet, nem szerencsés állítani, hogy az egyik orvosi tevékenységért, ami egyébként Magyarországon legális tevékenység, el lehet fogadni, a másikért meg nem. Ezt is az orvos végzi, tisztességesen, szakszerűen, odafigyelve az érintett személy problémáira, egészségére, helyzetére, meg a másik is ilyen tevékenység. A különbséget ezen a ponton szerintem nem helyes megtenni, és ezért a megoldás az, hogy se itt, se ott ne legyen hálapénz, ami persze nem tiltással megy, hanem az egész egészségügyi rendszer és egészségfinanszírozás reformjával arra kellene menni - kár, hogy ez a kormány ebben a ciklusban ebben nem fog semmit csinálni a jelek szerint. De egy ilyen megkülönböztetést, azt, hogy az orvosnak kelljen szégyellnie magát azért, hogy ilyen orvosi tevékenységet folytat - mert ebből ez fakad, ez következik! -, ezt én nem tartom helyesnek, és ezért ezt a módosító javaslatot sem fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen; majd folytatom egy másik fölszólalásban. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu