DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról - ami előttünk van - igen érdekes dolgok hangzottak el, mégis a vita, az értékelés vége felé, azt hiszem, jó volna, ha még egyszer emlékeztetnénk önmagunkat, hogy mi is az Országgyűlés feladata, és mi nem az Országgyűlés dolga. Nevezetesen, ha a biztonságot garantáló rendszer azt jelenti, hogy az intézmények biztonságáról gondolkozik az Országgyűlés, és azon belül a törvényességről, a jogbiztonságról, a stabilitásról, akkor a válaszom igen, az a mi dolgunk. De ha az Országgyűlés arra gondol, vagy ahogy a felszólalásokban időnként el-elhangzott, hogy majd az Országgyűlés, a kormányzat oldja meg a termelés részletkérdéseit, tehát azt, hogy mit termelni, hogyan termelni, milyen mennyiségben, milyen áron, ez nem a törvényhozó dolga.

Amikor a törvényhozó ezekbe a dolgokba belemegy, több hibát csinál, mint ha bele se nyúlna. A történelmi példák számosak erre. Mégis van a törvényhozónak és a kormányzatnak feladata, de figyeljünk, ha szabad ajánlanom, tisztelt Ház. Mire is? Az intézményrendszerre, ahogy már említettem, az intézményrendszer optimális működésére, és nem a feladatok lebonyolítására. Amikor erről van szó, az intézményi rendszer erősítéséről, akkor a válaszom az, hogy igen. De ez is, az intézményrendszer felülvizsgálása és alakítása, itt is mindig azt tanácsolom, hogy bizonyos időtávlatban legyen. Tehát nem úgy, hogy mindörökké és kőbe véssük.

Amikor módosítjuk az intézményt, akkor azt is mondjuk meg az országnak, azoknak, akiket ez érint, hogy ez most két évre lesz így vagy öt évre, vagy tíz évre, és akkor véget ér, akkor újragondolódik. Különösen azokra az intézményes megoldásokra gondolok, amelyek támogatást vonnak magukkal. Persze állandóak az olyan intézmények, amelyek a jogbiztonságot ígérik. De azokat az intézményeket, amelyek támogatnak, szubvencionálnak, előnybe helyeznek valakit azért, mert rosszak a viszonyok, mert a világ mostoha, azokat az intézményes megoldásokat jó - hogy mondjam - napkeltével, alkonyattal kimondani.

Most az ilyen intézményes megoldásokon kívül vagy azon túlmenően a piacelvű gazdálkodás felé haladás módjait megint nem kell kitalálni, a szövetkezeti rendszer ahol és amikor működik, az megoldás. A szövetkezeti rendszer, amikor azt megerőszakolják és másra használják, akkor kárt okoz. Az, hogy Magyarországon sajnos van egy olyan íze, hangzása a szövetkezetnek, ami rátapadt egy negyvenéves regimentált pártállami kormányzás során; hogy ezt kinőjük-e majd vagy mennyi ideig tart, erről érdemes gondolkozni.

Tehát ha a szövetkezet szó alatt más történt, az körülbelül olyasmi, mint hogy a Pravda szó alatt a Szovjetunió újságja milyen dolgokat írt le, pedig a pravda igazságot jelent. Vagy Magyarországon volt olyan újság, amelyik azt ígérte, hogy - mi volt? - "Szabad Nép", és hát nem az volt. Szóval, amikor a szavak jelentése eltorzul, és megerőszakolják a szavakat, fogalmakat, akkor hogyan fogunk ezen túljutni, ez egy fontos kérdés.

Azért említem ezt, mert a szövetkezeti intézmény most már több mint száz esztendőn át jól működött a világ több részén és Magyarországon is. Magam éppen amikor munkába álltam 1940-ben, a Futuránál, a magyar szövetkezeti központoknál dolgoztam, amely egy országos mezőgazdasági terményértékesítő intézmény volt elég jó megoldásokkal.

(12.20)

Nem volt hibátlan, de azért érdemes rá emlékeznünk, mert Magyarországon már voltak jó példák is. Még hozzátenném, igen tisztelt képviselőtársaim, azt a gondolatot is, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése akkor is kormányzati feladat, az erről való gondolkozás, ha azt nézzük, hogy mik azok a termékek. Mint ahogy Farkas képviselő úr mondta, és többen, ha olyasmiket termelünk, amiből már úgyis többlet van, akkor csak a problémáinkat, a gondjainkat sokszorozzuk. Azonban olyanokat, olyan termékeket is lehet előállítani, amire van piac, világpiac.

A világ népessége nő, a világ népességének a jövedelme nő, tehát képesek olyan termékeket megvenni, amiket ezelőtt tíz évvel, ötven évvel nem. S Magyarországon az az aranybánya, amire időnként emlékezünk, hogy a magyar tehetség, a magyar napsugár, a magyar talaj - itt is, ha listát kívánnánk felállítani, biztos vannak listák; de mit is írtam itt föl, nehogy túl hosszú legyen: a birstől a bodzáig, a selyemtől a borig száz meg száz olyan portékát lehetne termelni, ami Magyarországon valamikor már termelődött, aztán most nincsen. És erre van világpiac.

Hogy ennek van-e teteje, van-e értelme? Igen tisztelt Ház, tudjuk a statisztikából, idehozta a földművelési minisztérium hozzánk a jelentést néhány hónappal ezelőtt, hogy a magyar földterületnek, a termelőföldnek milyen nagy hányada nincs megmunkálva: 1 millió 270 ezer hektár körüli. A magyarázat mi rá? Azért, mert szétdarabolt, mert fragmentált, vagy sok minden más. Ezeknek az intézményeknek a dolgaival volna szükséges foglalkoznunk, és akkor kevesebb lenne a törvényhozónak az az elvárása, hogy a beszállítói biztonság részleteit oldjuk meg.

Befejezésül még azt szeretném hozzátenni, tisztelt Ház, hogy az eurokonform kérdése, az eurokonformról való gondolkozás nem fogja mindig megadni nekünk az optimális magyar megoldást. Európában se mennek olyan jól a mezőgazdaság dolgai: a kert, az ő többlettermelésük, és annak a racionalizálása; vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Ezek fontos, nagy problémák, és azokat utánozni nem lehet a mi egyetlen célunk. Oldjuk meg, én azt hiszem, van megoldás arra, lehetőségünk arra, hogy olyan megoldásokat találjunk, amikor még az Európai Unió is tanulhat tőlünk. Egyszerű lemásolása az ő metódusainak nem szükségképpen megoldás.

Tehát végül még egyszer azt említem, ami már mintegy refrénje volt a felszólalásomnak, hogy többet termelni abból, ami eladható, nem pedig feleslegeset, és akkor az Országgyűlés a következő évek során majd kevesebb törvényt kell hogy ebben a témában hozzon.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az FKGP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu