DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja részéről Kapronczi Mihály képviselőtársam méltatta a mezőgazdasági bizottsági előterjesztés erényeit. A vitát követve én úgy látom, és maga a bizottsági indítvány is erről szól, hogy a piacszabályozásnak, az agrárpiaci rendtartásnak milyen formáját képzelik el képviselőtársaim.

A rendtartás, illetve a piacszabályozás mellett azonban én egy fontosabb dologra szeretnék utalni, a mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdasági termelés zuhanását kellene, tisztelt képviselőtársaim, megállítani! Az elmúlt években a mezőgazdaság mint nemzetgazdasági ágazat folyamatosan visszaszorult, folyamatosan csökkent az általa kibocsátott termékek volumene. Ez így volt az elmúlt évben is. Az előzetes adatok szerint a bruttó hozzáadott érték volumene 1,3 százalékkal kisebb lett a mezőgazdaság egészéhez képest, és a jövedelmezőség további romlását pedig a mezőgazdasági árak kedvezőtlen alakulása igen nagy fokban befolyásolja. Mind kevesebb embernek tud munkát adni a mezőgazdaság; csak egy év alatt 16 ezerrel csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. Az exportvolumen szintén drasztikusan visszaesett; csak egy év alatt 10 százalékkal csökkent a folyó dolláráron számolt mezőgazdasági kivitel volumene.

A termelést nézve, hiszen rendtartásról, piacszabályozásról beszélünk: ha visszazuhan a termelés... - márpedig visszazuhan, képviselőtársaim, hiszen a gabonatermesztés 1999-ben mindössze 11,3 millió tonna volt, vagyis 1,7 millió tonnával, 13 százalékkal kevesebb, mint 1998-ban; búzából a '98. évinél közel 40 százalékkal kisebb vetésterületről 46 százalékkal kevesebbet takarítottak be, ez mínusz 2,6 millió tonna búzát jelent. A búzatermés az előző évi raktárkészletekkel kiegészítve volt csak alkalmas arra, hogy a belső alapellátást biztosítani tudja. Ez súlyos problémákat fog előrevetíteni, mert ha a raktárkészletek elfogynak, akkor már a belső gabonaellátással is problémák lesznek. A búzából történő export szintén visszaesett, itt 13 százalékos búzaexport-visszaesés van; árpából 12 százalék - hogy ne mondják azt, hogy kiragadtam egy növényféleséget.

Az állattenyésztésben ugyanez a helyzet. Ott a szarvasmarha-állomány 8 százalékkal csökkent, a tehénállomány 5 százalékkal csökkent, a vágómarha-termelés, illetve -előállítás pedig 24 százalékkal zuhant vissza.

Képviselőtársaim, ezek statisztikai adatok, tényszámokon alapulnak.

A kialakult helyzetben az látható, hogy a magyar paraszt ma rosszabbul él, mint munkájához képest élnie kellene. A polgári kormányzás két éve után sincs érdemi áttörés a vidékfejlesztésben és a mezőgazdasági termelés felpezsdítésében, sőt, mint a számok mutatják, erős visszazuhanás van mind a termelésben, mind pedig az agrárexportban. Az elmúlt két év inflációs csökkenése a mezőgazdasági felvásárlási árak drasztikus csökkenése következtében állt elő, vagyis a mezőgazdasági termelést feláldozta a kormány a jegybank inflációellenes harcában, alacsonyan tartották a mezőgazdasági felvásárlásokat.

Azzal nyilván, gondolom, mind a hat párt egyetértene, legalábbis a mezőgazdasági szakértők, hogy ezen változtatni kell, ez így nem mehet tovább. Ezen törvényjavaslat, bizottsági indítvány, jóllehet, nemes célokat takar, jó szándékkal fogalmazódott meg, azonban azt látni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy szükséges, de még nem elégséges megoldási indítvány arra nézve, hogy a mezőgazdaságban változzanak az állapotok.

A Földművelésügyi Minisztérium nem képes a mezőgazdaságban a piaci zavarokat kezelni. Sorra jelentenek be az élelmiszer-feldolgozók fizetésképtelenséget, Mizo, Solami Rt., Tolnai Húsipar, amelynek a kárát az alapanyag-termelő parasztok szenvedik el, és ez a bizottsági indítvány sem lesz képes arra, még ha a kormány ebből törvényt is alkot, hogy az alapvetően külföldiek által privatizált élelmiszer-feldolgozókra hatást gyakoroljon.

Hanó Miklós képviselőtársam, aki közben elment, azt mondja, hogy a termelő bevitele a feldolgozásba elengedhetetlen. Ilyen fixa ideákról lehetne beszélni; magunk is azon az állásponton vagyunk, hogy a termelőt be kellene vinni a feldolgozóiparba - csak az a helyzet, hogy a feldolgozóipar, úgy, ahogy van, már privatizálva van. Most nem tudom, hová gondolta még a termelőket bevinni. Ennek egyébként egy megoldása van, az, hogyha az élelmiszeripar privatizációja felülvizsgálatra kerülne, és ebben a felülvizsgált állapotban a mezőgazdasági tulajdonlás, az alapanyag-termelők tulajdonlásának a lehetőségei is megteremtődnének. Itt új feldolgozókat, új alapanyag-feldolgozó üzemeket nem lehet létrehozni, hanem a meglévőket kellene kihasználni. Azokat a mezőgazdasági üzemeket, feldolgozóüzemeket, amelyeket folyamatosan zárnak be, lásd a cukorgyáraink közel 50 százaléka az elmúlt tíz év alatt bezárásra került, lásd a Szerencsi Csokoládégyárat, amelyet hét éve privatizáltak, és hét év alatt több mint kétezer embert elbocsátottak, és a meglévő négyszáz embernek is rövidesen ki fogják adni a munkakönyvét, nem lesz munkájuk. De mondhatnám még a Kecskeméti Konzervgyárat is, ahol igen nagy fokú leépítések voltak, és a gyár bezárása is megtörtént - raktárként használják a nagy múltú Kecskeméti Konzervgyárat.

Ilyen élelmiszer-feldolgozói háttérrel hogyan akarja vagy milyen technikai eszközökkel próbálná meg ez a bizottsági indítvány a mezőgazdaságban lévő áldatlan állapotokat orvosolni?

Tehát azon az állásponton vagyunk, hogy igenis, akik most a kormánypárti oldalról azt mondják, hogy vigyük be az alapanyag-termelőt a feldolgozóba, tisztelt képviselőtársaim, önök vannak éppen kormányon, ha ezt mondják, akkor szíveskedjenek e felé az állapot felé lépéseket tenni, és ne ilyen felszínes indítványokat fogalmazzanak meg!

A törvényjavaslat kapcsán tehát el kell mondani azt, hogy a felszíni kezelések, a látszatintézkedések, a félmegoldások és a szemfényvesztések ideje lejárt - a földművelésügyben is egyébként. Tartós létalapot kell teremteni a parasztságnak, és ez, mondom még egyszer, csak úgy lehetséges, hogyha az alapanyag-termelőt bevisszük tulajdonosnak a feldolgozóiparba. Emellett természetesen további fontos lépések is kellenének a kormányzat részéről, hiszen a mezőgazdaság hitelezése nem megoldott, a földjelzáloghitel-bank a mezőgazdaságnak nem ad hitelt, abszolút nincsenek mezőgazdasági hitelkihelyezések.

(12.10)

A külföldiek által privatizált kereskedelmi bankok, amelyek elviekben a mezőgazdaságnak is adhatnának hitelt, nem adnak hitelt a mezőgazdaságnak, nincsenek mezőgazdasági hitelkonstrukciók. A Magyar Nemzeti Bank mint a bankok bankja, elveikben a jegybank - megoszlanak a vélemények, de a kormány bankjának is hívja a szakirodalom, de ezt talán önök tudják jobban, hogy a Nemzeti Bank a kormány bankja-e vagy sem -, ez a Nemzeti Bank nem ad hitelt a mezőgazdaságnak, nem ad refinanszírozási hitelt a mezőgazdasági létesítményekre, évek óta nem ad tartós forgóalap-feltöltő hiteleket, nem ad zöldhitelt a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez, nem biztosít viszontleszámítolási váltókeretet a felvásárlási, mezőgazdasági felvásárlási váltók részére. Tehát összességében a mezőgazdaság hitellehetőségei beszűkültek.

Beszűkültek az állami támogatások is, hiszen - nagy igyekezete ellenére - a Kisgazdapártnak a 413 milliárdos költségvetési javaslatát nem sikerült keresztülvinni. Mindezek mellett egyedüli megoldásnak kínálkozhatna, ha a csődöt jelentő, felszámolási stádiumba kerülő feldolgozóüzemeknél egy hatékony kormányzati reorganizációs munka indulna el, esetlegesen a tulajdont rosszul működtető tulajdonosoktól visszavásárolnák a mezőgazdasági feldolgozóüzemeket és oda valódi tulajdonosokat, magyar belföldi termelő tulajdonosokat vinnének be. Tehát ezek a stratégiai kérdések.

Ez az indítvány szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság súlyos válságát megoldja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban. Dr. Kis Zoltán tapsol.)

Forrás: parlament.hu