DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyetlen módosító indítványt nyújtottak be Sasvári Szilárd módosító indítványához. Ezt az egyetlen módosító indítványt én nyújtottam be. A nyilvánosság előtt már többször elhangzott, legalábbis az SZDSZ nevében többször elmondtuk, hogy Sasvári Szilárd javaslatát annyiban kompromisszumos javaslatnak tekintjük, tekintettük, hogy lehet úgy értékelni jószándékúan a médiatörvényt módosító javaslatot, hogy ez a javaslat az úgynevezett kuratóriumi elnökség ügyében bizonyos vitapontokat megpróbál fölszámolni. Nevezetesen azt, hogy ne legyen vita arról, hogy hány delegátus kerül a kuratóriumi elnökségbe és milyen alapon, hanem ez ügyben normatív szabályt kíván megfogalmazni Sasvári Szilárd, nevezetesen azt, hogy minden parlamenti frakció egy kuratóriumi elnökségi tagot delegáljon.

Az én javaslatom annyiban kívánja módosítani Sasvári Szilárd javaslatát, hogy egy követelménnyel többnek szeretne megfelelni, és egy ügyben tovább kíván lépni, nevezetesen abban, hogy tegyen eleget a rendszer annak a követelménynek is, hogy politikai értelemben kiegyensúlyozottak legyenek a kuratóriumi elnökségek. Az én módosító indítványom abból indul ki, amit Sasvári Szilárd is tudomásul vesz, hogy a kuratóriumi elnökség ebben a pillanatban az érvényes médiatörvény szerint is politikai alapon delegált, parlamenti frakciók által javasolt kuratóriumi tagokból áll. A médiaügyekben, a különösen közszolgálati médiumoknál - az Alkotmánybíróság ezt normaként is megfogalmazta, de ettől függetlenül is feltehetően minden, modern demokráciákat ismerő politikus tudja - létezik ilyen követelmény, hogy semmilyen politikai befolyás alá egyoldalúan nem kerülhet. Ezt sokszor megfogalmazzák Magyarország európai uniós csatlakozási normáinak kapcsán is, de a parlamentben is sokszor elhangzott.

Sasvári Szilárd javaslata annyiban nem tesz eleget ennek a követelménynek, hogy gyakorlatilag egyszerűsíti a kuratóriumi delegálás ügyét, de legalábbis a jelen parlamenti felállásnál meghagyja azt a lehetőséget, hogy valamilyen politikai irányultság a véletlenek vagy a véletlenek összjátéka folytán túlnyomó befolyást szerezzen a kuratóriumi elnökségben, amit mi elfogadhatatlannak tartunk, és mint jól ismert, a vita, túl az eljárási kérdések körül folyó részeken, ebből a tényből is kiindul.

Az a javaslat, amit én fogalmaztam meg, illetve én jegyzek, olyan megoldást kíván javasolni, ami további viták nélkül automatikusan biztosítja azt, hogy bármilyen felállás is létezik a parlamentben, a kuratórium politikai értelemben viszonylag, tehát elfogadható mértékben, nem egy az egyben követve a politikai felállást, kiegyensúlyozott legyen. Ha az előző parlament fölállását nézzük, ahol a kormánypártoknak több mint kétharmados többsége volt, az általam javasolt megoldás ott is politikai értelemben kiegyensúlyozott szituációt teremtett volna, hiszen az ellenzék birtokolja a kuratóriumi elnökségi szavazatok felét, a másik felét pedig a kormánypártok. Jelen esetben is, amikor politikai értelemben kiegyensúlyozottabb a parlament, az ellenzék birtokolná a kuratóriumi szavazatok felét, a kormánypártok a másik felét. Így az a vita, illetve az abból származó követelmény is kiküszöbölhető lenne, ami a mostani parlamenti szituáció egyik sajátossága, hogy az ellenzéken belül van egy párt, amely bizonyos politikai ügyekben, például a média politikai ügyeiben sokkal közelebb áll a kormánypártokhoz, mint a másik két ellenzéki párthoz, és ezzel, hogy ez éppen a legkisebb parlamenti frakció - mármint az általuk képviselt álláspont -, nagy aránytalanság mutatkozna a kuratóriumi delegálások következtében.

Ismerem a kormánypárti képviselők ellenérveit, hiszen bizottsági üléseken megvitattuk a javaslatomat, és - végighallgatva, illetve többé-kevésbé megismerve a parlamentben zajló úgynevezett abortuszvitát - azt kell mondanom, hogy van egy jelentős különbség az abortuszügyben kibontakozott vita és az ebben az ügyben hallott vélemények között.

(15.40)

Nevezetesen az, hogy míg abortusz ügyben valóban hiteles meggyőződések közötti vitáról van szó, amelyek legmélyebb emberi meggyőződésből erednek az esetek többségében, itt, ebben az esetben azt kell mondanom - és ezzel nem kívánok senkit megsérteni, de tapasztalati alapon mondom -, hogy feltehetően azok sem veszik komolyan a maguk álláspontját, akik képviselik velem szemben. Az volt a fő érv az én javaslatommal szemben, hogy attól, hogy máshogy oszlik meg a hat - jelen esetben hat - lehetséges kuratóriumi elnökségi tag szavazati aránya, mint Sasvári Szilárd javaslatában, attól nő a politikai befolyás a kuratóriumi elnökségen keresztül. Természetesen a hat tag az hat tag akkor is, ha közöttük a szavazat máshogy oszlik meg. A teljes elnökségen belül is a hat tag hat tag, tehát azt komolytalannak kell neveznem, ha valaki azt mondja, hogy a hat tag közötti szavazatmegoszlás módosulásától a politikai befolyás nő.

Mint említettem, a médiatörvény abból indul ki, Sasvári Szilárd javaslata is abból indul ki, ebben nem kezdeményez változást, hogy a kuratóriumi elnökségeket politikai alapon, tehát a parlamenti pártok frakciói jelöljék. Azt mondani tehát, hogy az én javaslatom vinné be úgymond a politikát a kuratóriumi elnökségekbe, azt gondolom, nem komolyan vehető érv.

A másik érv az én javaslatommal szemben az volt, mármint kormánypárti oldalon, hogy én fölmelegítettem Csurka István 1990-ben megfogalmazott álláspontját, miszerint a választási eredményeknek a tömegkommunikáció tevékenységében is tükröződni kell. Ezt sem lehet, azt gondolom, komolyan venni, én legalábbis nem tudom ezt az ellenérvet komolyan venni, hiszen a kuratóriumi elnökség - ezt egyetlen ellenzéki párt sem állította, hogy másképp lenne - nem közvetlenül befolyásolja a műsorpolitikát. Az, hogy a kuratóriumi elnökségen belül hogyan oszlanak meg a szavazatok, az egy más típusú ügy, mint Csurka István egykori javaslata. Tehát nem hiszem, hogy ez politikai érvként, vagy akár praktikus érvként is komolyan vehető.

Összefoglalva mondandómat: Sasvári Szilárd javaslatát jó kiindulásnak tekintem egy lehetséges kompromisszumhoz. Megismerve a bizottságban elhangzott kormánypárti véleményeket az én módosító indítványommal szemben, megismerve az azóta elhangzott egyéb nyilatkozatokat, nem tudom azonban Sasvári Szilárd javaslatát komolyan venni, ha nincs további kompromisszumra lehetőség. Nem hiszem, hogy nekünk az Európai Unió normái miatt kellene kuratóriumi ügyben vagy más fontos ügyekben közös véleményt találni, tehát kompromisszumot találni, de nem árt tudnunk, a véletlen hozta így - és talán még a legelszántabb kormánypárti politikus sem gondolja azt, hogy ez másképp lenne, szóval, a véletlen hozta így -, hogy a jelenlegi európai ügyekben legilletékesebb kormányfő magyarországi képviselője, a magyarországi portugál követ éppen tegnap mondta el azt, és jelentette ki azt, hogy Magyarország európai uniós csatlakozásánál az egyoldalú kormánypárti befolyás bizony komoly problémát jelenthet.

Nem hiszem, hogy komolyan gondolják azok a kormánypárti képviselők, akik azt állítják, hogy az ellenzéki pártok, az MSZP, illetve az SZDSZ, csak azért, hogy kitoljon a kormánnyal és az ország jó hírét rontsa, nem delegálnak a jelen körülmények között a kuratóriumi elnökségekbe kurátorokat. Nem rajtunk múlik, hogy a kuratóriumi elnökségek nem teljesek. Mi benne lennénk egy kompromisszumos megoldásban. Nem az SZDSZ magánérdeke, hogy az a kompromisszumos megoldás, amit én javaslok Sasvári Szilárd javaslatát kiegészítve, érvényesüljön, hiszen mi nem járunk jobban így. Az ellenzék általában nem jár jobban így, és nem hinném, hogy a kormánypártok rosszabbul járnának egy ilyen megoldást elfogadva. Azt kell mondanom, hogy mindannyian jobban járnánk, ha ezt a módosító indítványt elfogadnánk. Senkit nem érne sérelem, s legalább föl lehetne mutatni azt, hogy nem minden ügyben kell feltétlenül a konfrontációknak sikertelenséghez - mármint az ügy érdemi részét megoldani nem képes eredményhez - vezetni. (Szórványos taps.)

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu