BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Még délelőtt jelentkeztem, azért csak ilyen későn nyomtam meg a gombot, azt hittem, ez még érvényes.

Tekintettel az idő előrehaladtára, megpróbálok röviden hozzászólni a kérdéshez, már csak azért is, mert mint ezt Kovács Kálmán képviselő úr, az SZDSZ vezérszónokaként délelőtt már elmondta, nekünk az az elvünk, hogy a kormány szerkezetének alakítása a mindenkori kormánykoalíció, hogy úgy mondjam, magánügye. Ezért az erre vonatkozó előterjesztéseknél ellenzéki pártként korábban is tartózkodtunk, két évvel ezelőtt is és most is tartózkodni fogunk, és módosító javaslatot sem nyújtottunk, illetve nyújtunk be.

Egy-két megjegyzést tett már Kovács Kálmán is.

Én magam nem folytatnám ezt a sort, ha az előterjesztés indoklásában nem találtam volna egy nagyon fontos passzust. Emiatt azonban szólni fogok mindenekelőtt arról, amit a foglalkoztatással, munkaüggyel kapcsolatos szervezeti módosításról tartalmaz a kormány előterjesztése.

Elöljáróban még annyit jegyzek meg, hogy én, aki a tudományos előéletemet az egykori szocialista gazdaságok történetének szenteltem, azt tanultam meg azoknak az évtizedeknek a tanulmányozásából, hogy ha egy szocialista kormányzat vagy pártvezetés úgy érzi, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné, viszont valódi reformokra nem tudja magát elszánni, akkor átszervezni szokott; talán az idősebbek még emlékeznek erre. És bizony ez jut az ember eszébe, amikor két év után egy ilyen kormányzati átszervezést tapasztal, egy olyan kormánytól, amely a valódi reformoktól, amelyeket kormányprogramjában még előirányzott, tartózkodott az elmúlt két évben.

Nekem úgy tűnik, hogy itt egy ilyen kormányzati átszervezésről van szó, és én azt gondolom, hogy ezek a kormányzati átszervezések általában feleslegesek, több gondot okoznak, mint amennyi haszonnal járnak, ezt tapasztaltuk két évvel ezelőtt is, és nekem ez a benyomásom a mostani átszervezésről is. Arról, hogy helyes az informatikát a Miniszterelnöki Hivatalba vinni, én azt gondolom, hogy amit Kovács Kálmán erről elmondott, az helyes. Arról, hogy a külgazdasági politikának a Gazdasági Minisztériumban vagy a Külügyminisztériumban van a helye, azt gondolom, a kormánynak magának kell dönteni, és én ezzel nem is foglalkoznék.

Tulajdonképpen arról is sokat lehet morfondírozni, hogy vajon a foglalkoztatáspolitikát egy önálló munkaügyi minisztériumban, a Szociális és Családügyi Minisztériumban, vagy a Gazdasági Minisztériumban kell gyakorolni. Egy biztos, hogy amit két évvel ezelőtt csinált ez a kormány, hogy a munkaügyet kettéosztotta, és egy részét átvitte már akkor a Gazdasági Minisztériumba, egy részét pedig a Szociális és Családügyi Minisztériumba tette, biztos nem volt jó megoldás, ezt akkor az ellenzéki képviselők elmondták, a kormány nem hitte el, most rájött arra, hogy ez mégsem volt egy jó megoldás. Most azt a megoldást valósítja meg a Fidesz vezette kormány, amelyet a Fidesz számára készített előterjesztésében Sárközi Tamás professzor 1993-ban már javasolt a Fidesznek, nevezetesen, hogy az egész munkaügyi minisztériumot olvassza be egy gazdasági minisztériumba. Én azt gondolom, hogy ez is egy lehetséges megoldás, és, mondom, lehet ezt csinálni.

Ami miatt én szót kértem, az egyetlenegy kérdés; az előterjesztés 11. oldalán az általános indoklásban a következő olvasható: "Az eddigi szociális szempontú foglalkoztatási, munkanélküliségi politikát fel kell váltani a gazdasági növekedés által motivált, a rendelkezésre álló eszközrendszert alapvetően egy kézben összpontosító foglalkoztatáspolitikával." Nos, biztos, hogy ez az indok egy téves indoklás. Téves indoklás, tisztelt Országgyűlés, mert nem mondható, hogy a foglalkoztatáspolitikának nem kell szociális indokúnak is lenni. Nem mondható sehol a fejlett országokban, hacsak, tisztelt Országgyűlés, el nem hiszi valaki azt, hogy önhibáján kívül itt már soha senki nem lesz munkanélküli. Nem tudom, hallottak-e önök ilyen mondatot. Én ugyanis hallottam.

Azt hallottam Orbán Viktor miniszterelnök úrtól sokszor az elmúlt hónapokban, hogy néhány éven belül el fogjuk érni Magyarországon azt, hogy mindenki, aki dolgozni akar, talál magának állást. Nos, azt gondolom, hogy aki ezt mondja, az nem tudja, milyen egy piacgazdaság. Eddig olyan piacgazdaság nem volt, ahol ilyen értelemben a teljes foglalkoztatás megvalósult volna. Nem volt ilyen! Átmenetileg volt Svájcban és Japánban, aztán ott is megszűnt. Ma Nyugat-Európában 20 millió munkanélküli van. Ezek vajon mind olyan semmirekellők, akik nem akarnak dolgozni? Vagy Magyarország az a csodaország, amely el fogja érni azt, amit se az Egyesült Államokban, se Nyugat-Európában még nem tudtak elérni.

Azt mondta itt Sági József képviselő úr ma délelőtt, hozzászólva ehhez a vitához, hogy ő tudja, hogy a teljes foglalkoztatás mítosza letűnt. Nos, Sági képviselő úr lemaradt egy brosúrával, mert a miniszterelnök úr ma azt állítja, amit Nyugaton teljes foglalkoztatásnak neveznek, hogy mindenki, aki munkát akar találni, talál is magának néhány éven belül Magyarországon. Tehát ehhez a mítoszhoz a Fidesz mintha visszatért volna. Szerintem ez hiba.

Magyarországon a következő években, évtizedekben számolni kell azzal, hogy lesz nem önkéntes munkanélküliség. És azért a foglalkoztatáspolitika nem lehet csak gazdasági szempontú, sőt azt is hozzáteszem, nem lehet túlnyomórészt gazdasági szempontú. Ez még Amerikában is így van, és Nyugat-Európában is így van, de egy olyan kelet-közép-európai, illetve közép-európai volt szocialista országban, ahol a munkanélkülieknek több mint a fele még tíz évvel a rendszerváltás kezdete után is olyan tartós munkanélküli, akinek nagyon kevéssé van arra esélye, hogy még a nyugdíjas kor elérése előtt állást találjon magának, és Magyarország, hasonlóan Szlovákiához, Lengyelországhoz és Csehországhoz, ilyen ország, egy ilyen országban egy ilyen feltevést megfogalmazni és egy ilyen feltevéshez igazítani a gazdaságirányítás szerkezetét, ez nagyon-nagyon súlyos hiba - mondom, nem az átszervezés, az az önök belügye, hanem ez az indoklás, amelyet találok ebben az előterjesztésben. És még egyszer hangsúlyozom, ha csak ebben az előterjesztésben lenne, akkor nem lenne baj, de miután nemcsak ebben az előterjesztésben van, hanem rendszeresen elhangzó miniszterelnöki szózatokban is ezt találjuk, ez egy nagyon súlyos félreértés; persze, hadd tegyem hozzá, ez a félreértés szorosan összefügg azzal a jövedelempolitikával, az állami támogatások elosztásával kapcsolatos politikával, amely azt mondja, hogy az állam azokat támogatja, akik amúgy is egész jól megvannak maguk, és nem támogatja azokat, akik igazából rászorulnának állami támogatásra.

Tehát ezzel a két év óta a Fidesz-kormány által következetesen érvényesített támogatási politikával függ össze az a szemlélet, amely többek között ennek az előterjesztésnek az indoklásában is visszatér. Ez az, amely ellen, ha nem kormányátszervezésről lenne szó, ahol tartózkodni fogunk, hanem érdemi előterjesztésről, akkor hangos nem szavazatunkkal tiltakoznánk.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu