DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban ahhoz a módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, amelyet a kormánypárti képviselők nyújtottak be, de nyilvánvalóan reflektálni kell arra is, amit most Jauernik képviselő úrtól hallottunk, azért, mert néhány helyen logikus az ő érvelése.

Elsősorban akkor logikus az érvelése, amikor a költségvetési törvényre hivatkozik, és azt mondja: ha az adott költségvetési hely úgy teljesülne, ez az előirányzat módosítása nélkül is megtörténhet, nem kell ehhez előirányzatot módosítani, ez így igaz. De amikor a képviselő úr azt mondja: gyakorlatilag az lenne a legszerencsésebb, ha a Ház egyetlen módosító javaslatot sem fogadna el, mert így a Házszabály értelmében gyorsabban juthatnánk el a törvényhez és ő ezt tekintené üdvösnek, ezzel az okfejtésével már nem érthetünk egyet. Abból a nézőpontból igen, hogy kívánatos lenne az eseményeket gyorsítani, hisz itt döntően idős emberekről van szó, és ha lehet, akkor egy napot se mulasszunk a továbbiakban a törvény meghozatalával.

Igen ám, csak a képviselő úr elfelejti azt, amit az általános vita során már elmondtunk, hogy ha ezt a törvényjavaslatot úgy fogadjuk el, ahogy az beterjesztésre került, akkor túllépünk azokon a jogi kereteken, amelyeket az Alkotmánybíróság a számunkra penzumként meghatározott, amit mindenképp teljesítenünk kellett - ez történt meg '98 végén. Én helyeslem, hogy ezeken a kereteken túlléptünk, hisz amikor az általános vita során a túllépés mellett érveltem, akkor azt mondtam: lehet, hogy ez a jogszabály most már az Alkotmánybíróság elvárásainak is megfelel - azt gondolom, megfelel -, de morálisan nagyon sebezhető. Ha úgy fogadjuk el a törvényt, ahogy az elénk van terjesztve, továbbra is lesznek olyanok, az érintetteknek lesz egy olyan része, amely ugyancsak bombázni fogja indítványaival az országgyűlési képviselőket, mert jogosan fogalmazzák meg elvárásaikat, hogy ők is kerüljenek be a törvény hatálya alá - és majd az érveléseim során kitérek a hadigyámoltak problémájára, amit már az általános vita során is elmondtam.

Az általános vitában ketten is voltunk, Gyimesi képviselőtársammal, akik amellett érveltünk, hogy valószínű, még egy más törvényhelyet is meg kell nyitni a módosító indítványok során, ez pedig gyakorlatilag a törvény 10. § (1) bekezdése. Wekler alelnök úr a 10. § (4) bekezdését nyitja meg. Ha önök megnézik a törvényt, a 10. § (4) bekezdése semmi más, mint egy magyarázó szöveg. Ez a (4) bekezdés magyarázza meg azt, hogy a törvény értelmében kik azok, akik hadiárvának minősülnek, kik a hadigyámoltak, tehát a 10. § (4) bekezdése egyszerűen egy fogalommagyarázat: kiket kell ilyennek tekinteni. Ugyanakkor a 10. § (1) bekezdése az a szakasz, amely meghatározza, hogy ezek közül kik azok, akik jogosultak erre az egyösszegű kárpótlásra.

Ahhoz, hogy teljesüljön az a cél, amit a törvény beterjesztője elérni óhajtott a 10. § (4) bekezdésében... - ugyanis ő arra gondolt, hogy van az alanyoknak egy olyan köre, amelyre a törvényalkotó nem gondolt a 10. § (1) bekezdése során, amikor maga minősíti úgy, hogy itt valamikor politikailag determinált eljárások zajlottak -, és fogyatékosságként most a törvényalkotó deklarálja azt, hogy voltak olyanok, akiknek a kérelmét politikai indokok alapján megszüntették, szüneteltették; és van egy harmadik fordulat, amely nem jön azonnal a nyelvemre, de a képviselő úr úgyis tudja mire gondolok; de van egy negyedik alanyi kör is, amelyről mi beszéltünk, és Wekler képviselő úr ezekre is gondol. Sőt utaltam a kisebbségi biztos jelentésére, amit most a Ház elé hozott, amely erre a negyedik körre is utal, azokra - és ilyenek nem kevesen vannak -, akik az akkori szomorú körülmények között, politikai okok miatt lehetőséget sem kaptak arra, hogy az eljárási kérelmüket egyszerűen megfogalmazták volna, ezt aggályosnak tartották, tehát nem fordultak a hatóságokhoz, holott a törvény feltételeinek megfeleltek volna.

Tehát akkor, amikor ezeket a politikai fogyatékosságokat mérjük az eljárás során, akkor felfogásom szerint ezt a negyedik problémacsoportot, ezt a negyedik alanyi kört is meg kell fogalmazni, hogy konzekvens legyen - még egyszer mondom - a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazott törekvés, amely csak egy fogalommagyarázat, az (1) bekezdéssel, mert ma a kettő nincs beszélő viszonyban, és mi erre is kísérletet teszünk.

(18.00)

Hogy ez házszabályszerű-e? Felfogásunk szerint házszabályszerű. A Házszabályt most is megvizsgáltuk e tekintetben, a Házszabálynak van egy olyan rendelkezése, hogy a törvényjavaslaton egy módosító javaslat nem terjeszkedhet túl - mondja a Házszabály egy újabb fordulattal -, kivéve akkor, ha ez nyilvánvalóan szükséges, mert nem érnénk el azt a célt, amit a jogalkotó akar. A mi esetünkben, azt gondoljuk, ez a helyzet fennáll, tehát ha a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat el akarjuk érni, akkor az alapszakaszban, a 10. § (1) bekezdésében ezt az újabb fordulatot be kell venni a törvénybe, és ez a mondat így hangzana: "1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették, szüneteltették," - és az a harmadik fordulat, ami az előbb nem jutott az eszembe - "illetve az ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították," - ez az a három kategória, ami eddig is szerepelt, tennénk egy további fordulatot - "továbbá akik az ez irányú kérelmüket politikai okokból elő sem terjesztették." Tehát csak így érjük el azt, amit közösen akarunk mindkét oldalon. Ha ebben legalább egyetértünk, ez már indok arra, hogy nyilvánvalóan a beterjesztett törvényt módosítani szükség.

Más indok, és ez a hadigyámoltak ügye: a mi módosító indítványunk a 10. § (4) bekezdéséből kiveszi az alaptörvény mögöttes törvényre, az 1933. évi VII. törvényre való utalását. Ezt azért tesszük, mert az 1933. évi VII. törvény főleg a hadigyámoltak kapcsán nagyon szigorú szabályokat állapít meg, és a hadigyámoltak, akiket a köznyelv hadigyámoltnak tekint, egy részének kárpótlást ígér, más részének nem ígér kárpótlást, hogy idézzem megint azt, amit már az általános vitában mondtunk.

Az 1933. évi VII. törvény a következőket gondolja a hadigyámoltakról: az minősül hadigyámoltnak, akinek a háborús cselekményektől hadirokkanttá válik, mondjuk, az édesapja, két éven belül születik egy gyermeke - a két éven belül született gyermek hadigyámolt -, aki három év múlva születik, nem minősül hadigyámoltnak, holott az a plusz gyerek, aki - még egyszer mondom - esetleg a háborús sérüléstől számított három vagy további években születik, az is ezzel a fogyatékos sorsú édesapával éli le az életét. Esetleg visszautalhatok a törvény preambulumára: amikor az Országgyűlés 1994-ben megalkotta a törvényt, akkor azt mondta, hogy visszaemlékezve ezekre a háborús eseményekre, az ottani hősökre, legyenek ezek katonák vagy polgári áldozatok vagy azok családtagjai, a róluk való gondoskodás jegyében alkotja meg ezt a törvényt, akkor nekünk ezekre is gondolnunk kellene. Tehát amikor az eddigi jogi kereteken az Országgyűlés közös akarattal végre túllép, a törvény morális fogyatékosságait is helyre teszi, akkor újra hibákat hagy ebben a rendszerben; vagy nem szabad továbblépni, meg kell állni, ez elméletileg egy lehetséges megoldás lenne. Ezt én nem képviselem, szerintem tovább kell menni, de ha már továbblépünk, akkor egyszer és végérvényesen le kell zárni ezt a folyamatot.

Ha csak azt tesszük, ami be van terjesztve - még egyszer mondom -, újabb emberek érzik azt, hogy az ő problémáikat nem orvosoltuk. Mi azt gondoljuk, hogy a mi módosító indítványunk minden potenciálisan lehetséges alanyt bevesz ebbe a gondolkodási körbe, akik ennek az egyösszegű kárpótlásnak részesei lehetnek, de ehhez - még egyszer mondom - az kell, hogy az 1933. évi törvényre való utalást kivegyük, ezt eddig is megfogalmaztuk. Ahhoz, hogy a 10. § (4) bekezdése és a 10. § (1) bekezdése között megteremtsük azt az összhangot, amire a Házszabály lehetőséget ad, a 10. § (1) bekezdésében azt a már negyedik fordulatot is, amit az előbb idéztem, célszerű bevenni, mert azt gondolom, csak így lesz tökéletes ez a törvény, és remélhetőleg így az Országgyűlés egyszer és végérvényesen megcsinálja azt, amit a preambulumban ígért ezeknek a hadiárváknak, ez pedig az, hogy mindannyiukról az Országgyűlés gondoskodni akar mint egykori hősökről, ha ezt szerény anyagi eszközökkel is teszi.

Hadd érveljek amellett, hogy miért akarjuk január 1-jével életbe léptetni ezt a törvényt. Az a költséghely, amely rendelkezésre áll ezen a helyen, túl fog teljesülni - kaptuk az információt a Pénzügyminisztérium adminisztrációjától. Ez a túlteljesülés félmillió és egymilliárd forint között. Ha igaz az a felmérés, hogy azzal, hogy újabb alanyokat engedünk be a törvény hatálya alá, ehhez 850 millió vagy egymilliárd forint szükségeltetik, ez további összegeket igényelne.

A mi módosító indítványunk továbbtágítja ezt a kört, tehát ha a felmérés 850 milliója helyes, akkor amiben mi gondolkodunk, az legalább 1,3 milliárd, ha nem 1,5 milliárd, látva az idei túllépést, pluszt ezt az alanyi kört, ezért gondoltuk mi azt, hogy indokolt január 1-jével életbe léptetni.

Igaz az a jogi érv - mivel ez már egy jelentős túllépés, viszont egy költségvetési tervezésnek is van valamifajta logikája -, és ez ellen nem is kívánok szólni, amit Jauernik képviselő úr mondott, ha nem nyúlunk hozzá a költségvetési törvényhez, akkor is bármilyen túlteljesítést ezen a költséghelyen egyrészt jogilag elbír a költségvetés. Csak azt gondoljuk, nem szerencsés, ha ennyire pontatlanul tervezzük meg ezeket a költséghelyeket, és hogy az összhangot megteremtsük financiálisan a politikai szándékainkkal, ezért gondoljuk azt, hogy már nem okoz jelentős sérelmet az, ha január 1-jén léptetjük hatályba ezt a törvényt, de ezzel a teljes alanyi körrel, amit mi megcéloztunk.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz és az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu