DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt hittem, hogy a címnek megfelelő vitát folytatja le a parlament, és talán az egész közlekedési infrastruktúra-fejlesztés logikáját megértve kiindul abból a bölcs mondásból, hogy diófát az ember az unokájának épít. (Közbeszólás az FKGP soraiból: Ültet!) Következésképpen átkozottul téved az, aki azt hiszi, hogy egy-két év alatt lehet autópályát építeni, vagy pedig abba a hibába esik, amely jellemző volt az elmúlt évtizedekben a magyar közlekedésfejlesztést, a közlekedési infrastruktúra fejlesztését illetően; nevezetesen itt hozott döntő áttörést, úgy gondolom, "A nemzeti megújhodás programja", amely először leírta azt, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlesztése nem szűk közlekedésszakmai érdek, hanem a nemzet felemelésének, az ország felemelésének a meghatározó eszköze, a területfejlesztési politika integráns része.

Kérem, részletekben nem lehet emelkedni; ha a peremek letörnek, nagy baj van. Ez tulajdonképpen az országépítés logikája, a nemzet felemelésének a logikája, és ehhez az szükséges, hogy biztosítsa a közlekedési infrastruktúrát, azon belül az úthálózatot. Azt hiszem, hogy ennek a vitának az elmúlt tíz évről kellene szólnia, és vagy nem ért hozzá, vagy egészen primitív kis pártpolitikai szempontok vezetik azt, aki megpróbálja ezt a nemzetfelemelési programot évekre vagy hónapokra lebontani.

Akkor, amikor az első, az Antall-Boross-kormány idejében építettünk mi mindannyian közösen autópályát, 0-s körgyűrűt, hidat vagy bármi mást, abból indultunk ki, hogy az ország teherbíró képessége rendkívül alacsony, ugyanakkor az ország felemelésének - ahogy az imént már elmondtam - szükségszerű eszköze a közlekedési infrastruktúra, az úthálózat kiépítése, és egy megoldást választottunk. Hogy annak idején az a megoldás jó vagy rossz volt, azt a későbbiek során el lehet dönteni, hiszen a puding próbája az evés. Egy dolog viszont tény, és ezt így kell elfogadni: szükségszerű volt, más eszköz és lehetőség nem állt rendelkezésre, mint hogy azzal a technikával építsünk utakat. Pontosan ezért most ezen a mamutcsonton rágódni, ilyen fontos kérdésekben öt-tíz perceket azzal eltölteni, hogy mit csinált az egyik kormány, mit csinált a másik kormány, nem tudom, hogy mennyire méltó ehhez a vitához. Ezzel mindenki saját magát minősíti természetesen; főleg az minősít mindenkit, hogy benn ülnek-e egy párt képviselői vagy nem ülnek bent. Ezek primitív kis érvek, kérem, ezekre én nem is vagyok hajlandó válaszolni.

Egy dolog tény: a mostani álláspontunk szerint is nagy valószínűséggel megállapítható, szinte tudományos igénnyel is kidolgozottan, hogy a koncessziós megoldás nem volt jó, többe került a leves, mint a hús. Ezt nem vitatom most már, és nem is vitatjuk mi, magyar demokraták.

Egy dolog biztos: autópályát gyorsan, olcsón, szépen megépíteni nem lehet - autópályát esetleg gyorsabban, esetleg olcsóbban meg lehet építeni. De ez nem olyan, mint a fű, fa, virág, bimbó, pázsit, hogy megrázom a fát, és leesik az autópálya. Rendkívül hosszú előkészítő munkát igényel, rendkívül alapos előkészítő munkát igényel, az ország, a nemzet teherbíró képességének a felmérését teszi feltétlenül szükségessé, és ezért én ezt a késedelmet - amely nem vitás, hogy megvan - nem látom tragikusnak. Ez egy szinte szükségszerű késedelem abban az esetben, ha reális a kormány prognózisa abban a vonatkozásban, hogy állami költségvetési támogatásból, állami erőből, tehát nem koncessziós technikával beindítható az autópálya-program.

Pontosan ezért idő előttinek tartom azt a vitát, hogy a kormány által most választott technika, illetve a kormányzópártok által támogatott, most kialakulófélben lévő technika helyes vagy helytelen. Az eddig rendelkezésünkre bocsátott adatok azt bizonyítják, hogy valószínűleg eredménnyel jár - meg fogjuk látni.

Amit én hiányolok, azt a nagyon konzekvens szemléletváltást - vagy ebben az esetben paradigmaváltást -, amit az első időkben, a kormány megalakulását követően Katona és Manninger uraktól láttam és hallottam, nevezetesen azt, hogy a közlekedési infrastruktúra kiépítését kifejezetten területfejlesztési eszközként fogják fel, és nem tűzoltó munkaként, ahol sok a baleset, oda gyorsan építünk egy utat. Ha ez a koncepció- vagy paradigmaváltás konzekvensen megmarad, akkor én és a Magyar Demokrata Fórum ezt a kormányprogramot támogatjuk.

Két dologra felhívnám az államtitkár úr figyelmét, hogy néhány részletre is kitérjek. A volt KHVM és egyáltalán a kormány érdekérvényesítési képessége a nemzetközi kapcsolatokban a közúti infrastruktúra fejlesztését illetően kifejezetten gyenge vagy elhibázott. Erre mondanék néhány konkrét példát. Ausztriában a Gratz-Bécs autópálya Rábafüzesre történő rákötő szakaszát be akarják vinni a TEN-hálózatba. Ennek egyetlenegy akadálya van, hogy ezt a magyar kormány - itt egy minisztériumi főosztályvezető levele van előttem - nem támogatja. Aki nekem meg tudja magyarázni azt, hogy ezt miért nem támogatja a magyar kormány, amikor indukálná a 8-as út szükségszerű fejlesztését - kár, hogy Balsay képviselő úr kiment - és a dunaújvárosi híd megépítését, és ennek következtében az országban az első új, úgymond, vízszintes tengely megépítését, amely viszont szervesen ráépülhet az 5-ös korridorra, ez számomra nehezen megmagyarázható.

Kiindulva abból, és befejezve az általam elmondandókat azzal, hogy az autópálya-építés és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése a nemzet és az ország felemelésének a szükségszerű eszköze, a technika megválasztása rendkívül nehéz, a kivitelezés technikájának a megválasztása rendkívül nehéz. Azonban a mostani technika, az állam, a költségvetés központi szerepe, úgy tűnik a mi példánkból is okulva, helyes. Én a magam részéről és a frakció részéről ezt a kormányprogramot, a 2117-es értelemszerű módosításával - nem akarok részletekbe menni - támogatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu