KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagy reményekkel jöttünk a mai vitanapra, azt reméltük, hogy a sok-sok kormányzati titkolódzás után végre hallunk valamit az autópálya-építés jövőjéről. Nos, 40 percig beszélt három államtitkár, ebből 30 percet azzal töltöttek el, hogy szidták és kritizálták az Antall-kormány autópálya-építési politikáját. Annak a kormánynak a kritikáját fogalmazták meg, amelynek vezető pártjában ott volt két itt ülő államtitkár is, Manninger államtitkár, Bogár László államtitkár is, és ahelyett, hogy érdemi jövőképet vázoltak volna fel itt a plenáris ülésen, május 1-jéhez illő jelszavakat hangoztattak.

(9.20)

Pedig már azt gondoltuk, hogy a kormány, kormányzásának második évében végre felismerte a közúthálózat, az autópályák, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének a fontosságát.

A kormányzat 2000 márciusában a költségvetési bizottságnak eljuttatott egy tájékoztató anyagot, amely így fogalmaz: "A kormány érzékelve ezen igény - mármint az útfejlesztési igény - kiemelt jelentőségét, a 2000-2002 közötti időszakra kialakítandó nemzeti fejlesztési tervében szereplő hét program közül első helyen szerepelteti az autópálya-építést." Két esztendő kellett a felismerésig, tisztelt képviselőtársak! A kormány ezzel gyakorlatilag elismerte: a kiemelt felelősséggel kezelendő kérdést húsz hónapon keresztül kiemelten felelőtlenül kezelte.

Azt nem vitatjuk, hogy a kormányprogram összeállításakor tudatában voltak az infrastruktúra-fejlesztés külső hatásai és a vidékfejlesztés összefüggésének - szavakban. Az elmúlt két év cselekedetei ezekkel nem összeegyeztethetőek. Ez pedig a vidék Magyarországával szemben elfogadhatatlan, tisztelt képviselőtársak, és felelőtlen magatartás.

A Fidesz kormányra kerülése előtt, '91-98 között, 650 millió ECU értékben épült autópálya, autóút, illetve lett felújítva autópálya; 165 kilométer autópálya, 59 kilométer autóút épült, 103 kilométer autópálya lett felújítva. A választások során lehetett érzékelni, hogy a Fidesz elégedetlen ezzel a teljesítménnyel, miközben nyilvánvaló, hogy hosszú előkészítési folyamat előzi meg az autópálya-építést, és a gazdasági-társadalmi átalakulás közepette kellett ennek megtörténnie. Tehát elégedetlen volt. Ehelyett most mit látunk? Két év helyben topogást, ami megmagyarázhatatlan, és a választási ígéretekkel szöges ellentétben áll.

Jól jellemzi a kormány magatartását, ahogy kezelte az építés-felújítás forrásául is szolgáló, tényleges használatarányos díjszedési rendszert. Emlékezzünk csak, most is szóba került a vitában és ma is büszkeséggel szólt róla az államtitkár úr: a kormány meghirdette kapuáthelyezési politikáját. Csakhogy a kapuk állnak, a matricának nevezett bérletrendszerből származó árbevétel még a gyorsforgalmi úthálózat működtetési, fenntartási kiadásainak fedezetét is csak nagyon szűken képes kitermelni.

A jelenlegi körülmények között minden építésre, felújításra, fejlesztésre szánt forintot - akár hitelből, akár kötvényből, akár költségvetésből származik -, végső soron az adófizetők pénzéből kell ma vagy 10-15 év múlva fizetni, kamatostul. Ha ez így van - és helyesen bólogattak a kormánypárti képviselők -, akkor, tisztelt képviselőtársaim, önáltatás, önbecsapás azt mondani, hogy nem közpénzeket használnak fel erre a célra, így nincs szükség a köz ellenőrzésére, a közbeszerzésre és egyéb más ellenőrzési technikákra. Egy magát polgárok kormányának nevező kormány ilyen hazugságot nem mondhat, nem tehet az ország polgárai felé, tisztelt képviselőtársaim! (Kuncze Gábor: Úgy van!)

Mára műszaki, pénzügyi, szakmai dilettantizmus jellemzi az autópályaügyek kezelését. Ez a dilettantizmus kezdődött azzal, hogy az autópályaügyek kezelésének koordinálása, felügyelete, végrehajtása kikerült a szakminisztérium és szakintézményei hatóköréből. És a dilettantizmus csúcsosodott ki akkor, amikor a miniszterelnök februárban Szegeden nagy jelentőségű bejelentést tett, hogy áprilisban, április 1-jén elkezdődik az autópálya-építés. Ez volt a (Kuncze Gábor: Tréfa!) dilettantizmus csúcsa, tisztelt képviselőtársak - és a mai napig nem kezdődött el ez a munka. Ez nagyon jól mutatja azt, hogy mennyire szakszerűen nyúltak az elmúlt két év során a kérdéshez.

Tisztelt Képviselőtársak! Egyébként minden szakmát meg lehet tanulni, de komplett országrészek fejlődése ennek a tanulási folyamatnak nem lehet az áldozata. A sorozatos határidő-módosítások azt mutatják: a kormányzati politikaformálók nem vetettek számot azokkal a piacgazdasági, környezeti feltételekkel, amelyek között az elgondolásukat érvényesíteni akarták. Mára a helyzet úgy írható le, hogy autópálya-, gyorsforgalmi úthálózat-építés tekintetében teljes a kormányzati bizonytalanság. Bizonytalanság van költségvetési szempontból, bizonytalanság van az intézményrendszer szempontjából, bizonytalanság van az építési ráfordítások terén és bizonytalanság van a végrehajtásban.

Nézzük sorba, tisztelt képviselőtársak! Ami a költségvetést illeti: az Országgyűlés döntött arról, hogy a KHVM fejezetébe épített 27 milliárd forintot autópályák fejlesztésére kell fordítani. Ez a döntés azt is jelentette, hogy akarja az autópályák fejlesztését. A költségvetési bizottsági ülésen Varga Mihály államtitkár úr - sajnálom, hogy most már nincs a körünkben - azt mondta (Kuncze Gábor: Nekem nem hiányzik!, hogy ha nem lesz fejlesztés, akkor marad a helyén a pénz. És az Országgyűlés akarata, döntése, hogy autópályák épüljenek? Tehát úgy viselkedik a kormány, hogy ami benne van a költségvetésben, azt nem csinálja meg, amit pedig meg akar csinálni, azt nem teszi be a költségvetésbe, nem hozza a Ház elé módosításra.

Sokszor előkerült az államadósság kérdése. Sajnálom, hogy az államtitkár úr a bizottsági meghallgatáson is összekeverte az államadósság tényét azzal, hogy hol, milyen módon mutatjuk ki azt az adósságot. Az ÁPV Rt. tőkeemelése is mutatja a költségvetési bizonytalanságot. Az ez évi költségvetési törvény, annak a 11. melléklete teljesen egyértelműen rendelkezik arról, mit léphet az ÁPV Rt., milyen tőkeemeléseket hajthat végre. Az ÁPV Rt. maga is azt jelezte, hogy költségvetési törvényt kellene módosítani, mert a kormány által kitűzött feladatának nem tud eleget tenni. Azt gondolom, teljesen egyértelműen bizonyítható a költségvetési bizonytalanság.

Ami az intézményi bizonytalanságot illeti: a koordináció, a felügyelet, a végrehajtás átalakításáról már szóltam - ez is egy nagy bizonytalanság. 1999-ben úgy döntött a kormány, hogy Nemzeti Autópálya Rt.-t kell létrehozni, amely holdingként irányít három társaságot. 2000 márciusában azt írta le, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. szervezetének kialakítása folyamatban van. Hozott egy újabb döntést, amely arról szól, hogy létre kell hozni egy újabb részvénytársaságot, amelyik az állami autópálya-kezelő rt., és ezt tulajdonképpen három társaság egyesítésével kell megvalósítani; döntően azon három társaság egyesítésével, amelyeket egyébként a korábban létrehozott Nemzeti Autópálya Rt. holdingként irányít. Az alkalmazott rendszer, tisztelt képviselőtársak, lassabb, beruházási költség szempontjából nem olcsóbb, korlátozott terjedelmű forrásbevonási képességű, és ráadásul súlyos szervezési, kivitelezési, minőségi kockázatokat hordoz magában. A kormány álláspontja a ráfordítások szempontjából is meglehetősen bizonytalan.

A költségvetési bizottság elé került anyag azt tartalmazza - és ez nem lett titkosítva -, hogy 705 kilométer hosszúságú autópályát kell megépíteni két Duna-híddal; '98. évi áron ez 600 milliárd forintba kerül. '97-es árszint alatt - ezt mondta Kósa Lajos képviselő úr, meg a bizottsági ülésen is elhangzott - 5 százalékkal megvalósítható az autópálya-építés. Most azt halljuk, hogy 1,2 milliárd forintért nincs kivitelezője az autópálya-építésnek. Ha ezeket összeadjuk és elvégezzük a szükséges szorzást, akkor rájövünk arra, hogy üres halmaz az, amiről a kormányzat eddig beszélt. Sajnálatos, hogy nincs azonos műszaki tartalomra vetített, azonos időpontra diszkontált értéke a fajlagos ráfordításoknak.

(9.30)

A mai napig ilyen fajlagos értéket nem tudott mondani a kormány, és összevissza beszél arról, hogy mennyivel olcsóbban fogja építeni az autópályát. A mai napig nem mondta meg a kormány, hogy mit tekint valóban legalacsonyabb és legindokoltabb költségeknek, és mit hajlandó kifizetni. Verseny hiányában egyébként ki fogja ezt eldönteni? - merthogy a versenyt teljesen kizárja.

Végrehajtási bizonytalanság is jellemzi az egész autópálya-építést. Csak egy példát szeretnék mondani. Mindig a költségvetési bizottság elé hozott anyagból idézek, abban megjelölte a kormányzat, hogy 2000-ben egy gyorsítási programot fogad el. Ez az anyag sorra veszi az előrehozott építkezéseket, és azt mondja az M3-assal kapcsolatban a gyorsítás címszó alatt, hogy nem gyorsítható. A munka azonnal indítható. Mondta ezt márciusban! Most pedig lassan júniust is elhagyjuk, és a munka nem indult el. Ez is bizonyítja a végrehajtási bizonytalanságot. Azt mondja az M7-es jobb pályájára: "a tervezett változat igen költséges", de ugyanebben az anyagban azt mondja, hogy "változatlan műszaki tartalom mellett a kivitelezési munka szeptemberben indítható".

Tisztelt Képviselőtársak! A végrehajtási bizonytalanságnak legjobb példája az, amit a közbeszerzés környékén művel a kormányzat. Szeretném elmondani, hogy Varga Mihály politikai államtitkár úr a meghallgatásán hogy vélekedett általában a magyarországi közbeszerzésről. Először is azt mondta, hogy nem kell közbeszerzés. Aztán mondott olyat, nem biztos, hogy az eljárás tisztább lesz, ha a közbeszerzési törvény érvényesül; a közbeszerzési törvény lelassítja a folyamatot; a közbeszerzési törvénynek is megvannak a maga hibái; a jelenleg hatályos közbeszerzési törvény nagyon hevenyészett, kiskapukra, korrupcióra biztosít lehetőséget, éppen nem szükséges ezzel élni.

Mondta ezt 2000 márciusában, akkor, amikor a Közbeszerzések Tanácsa - amely benyújtotta a jelentését 1999-ről - a következőket mondja: "Az EU egységes belső piacának egyik kiemelkedően fontos területe a közbeszerzés. Az EU '99-ben pozitívan értékelte a közbeszerzések magyarországi szabályozását. A közbeszerzések során a korrupció elleni küzdelem leghatékonyabb módja a közbeszerzési törvény betartásának kikényszerítése, magának a törvénynek következetes érvényre juttatása." Ezt mondta az a közbeszerzési tanács, amelynek egyébként a kormány is tagja, 2000 márciusában, amikor elkészítette a jelentését. Örülök annak, hogy kormánypárti képviselők is észreveszik az ellentmondást a kormányzaton belüli véleményekkel kapcsolatban.

Mi a garancia arra, hogy nem lesz korrupció az autópálya-építés ügyében? Azt mondta Varga Mihály politikai államtitkár, hogy garancia semmire sincs; igyekszünk olyan megoldást találni, amely kizárja a korrupció lehetőségét. Nagyon jól tudjuk, hogy ki foglalkozik legnagyobb súllyal ma az autópálya-építéssel. Úgy gondolom, az APEH volt elnöke nem garanciális elem ebben a projektben. Ezt ki kell mondanunk, tisztelt képviselőtársak. A program részletes, hosszú távú, valamint rövid és középtávú finanszírozási tervére vonatkozó előterjesztést áprilisra ígérték. Ezt a mai napig sem kapták meg a képviselők.

Tisztelt Ház! Mi az, amit elvárunk a kormánytól? Egyrészt rögzítenünk kell azt, hogy érdekeltek vagyunk a mielőbbi autópálya-építés megkezdésében, a kiegyensúlyozott térségi fejlesztés érdekében is. De ehhez az kell, tisztelt képviselőtársak, tisztelt kormány, hogy világos, egyértelmű, nyilvános program legyen az építésre vonatkozóan. Nyilvános, átlátható terveztetésre, kivitelezésre kerüljön sor versenyfeltételek között. Az építkezés mielőbb kezdődjön meg. Elvárjuk a kormánytól, hogy a felelősöket nevezze meg. Miniszterelnök úr azt mondta, ha április 1-jén nem indul el az autópálya-építés, akkor a felelősöket meneszti az állásukból. Azt gondolom - s erre utaltam is hozzászólásomban -, hogy a legnagyobb felelős a miniszterelnök, tekintettel arra, hogy februárban olyan kijelentést tett, ami teljes mértékben nélkülözte a realitást.

Mik a konkrét javaslataink? A Szocialista Párt benyújtott egy törvénymódosító javaslatot annak érdekében, hogy a folyamat nyilvánosságát minden körülmények között igyekezzünk biztosítani. Azt látjuk, hogy sajnos a közbeszerzési törvényt figyelmen kívül hagyja a kormányzat e tekintetben. Azt szeretnénk elérni, hogy legalább a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság - amelyet a kormány határozatában különleges részvénytársaságnak jelölt; ilyen különleges részvénytársaság egyébként csak egy van, az ÁPV Rt., és kormányhatározattal nem lehet társaságot különleges státussal felruházni, de ha már így történt, akkor legalább az ÁPV Rt. mintájára - a felügyelőbizottságát alakítsuk át. Alakítsuk át úgy, hogy a felügyelőbizottságban kapjanak helyet a parlamenti frakciók szakértői; nem a képviselői, hanem a szakértői. Tudom, hogy ez nem teljes nyilvánosság, mégis több annál, mint amit a kormány eddig ebben a folyamatban biztosított.

Nem fogadható el az, hogy képviselőket különleges ügyiratokkal látnak el, amit aztán a képviselők saját magukba zárhatnak. Egy ilyen nemzeti ügy kapcsán az a nyilvánosság, amit a kormány megvalósít, nem fogadható el. Álláspontunk szerint össznemzeti ügyről van szó akkor, amikor az autópályák, gyorsforgalmi utak építéséről beszélünk. Megengedhetetlen, hogy a politikai részérdekek kétéves késlekedéshez, majd szakmailag inkorrekt megoldások erőltetéséhez vezessenek.

Készek vagyunk közreműködni abban, hogy európai példákat is figyelembe vevő, új megoldások befogadására is alkalmas, megfelelő keretek közé helyezzük az autópályák, gyorsforgalmi utak építését. Meggyőződésünk, hogy csakúgy, mint számos más kérdésben, többpárti konzultációra, többpárti támogatásra van szükség. Nem lehet kisajátítani olyan módon az autópályák építését, ahogy azt a kormány teszi. Nem lehet a nyilvánosság elől elzárni az autópályák építését. Nem lehet kizárni a kivitelezésből a versenyt.

Azt kérjük a kormánytól, fontolja meg mindazokat, amiket most vezérszónokként elmondtam, térjen le arról a rossz útról, arról az elkerülő útról, amit saját magának épített - vagy épít -, és térjen rá a konszenzusos és szakmailag korrekt megoldások keresésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu