SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az, amit Balsay képviselőtársunk elmondott, igen tiszteletre méltó, és számomra teljes mértékig elfogadható. Én is nagyon örülnék, ha itt olyan cégek juthatnának üzlethez, akik eddig az üzlet közelébe se juthattak, ha itt akár a nemzeti érdekeink is jobban megjelennének, bár figyelmébe ajánlom, amit erről Keller képviselőtársunk elmondott, hogy manapság ez már nehezen értelmezhető. És ha a kis cégeket megnézzük, ott is bizony, mindenütt a nyugati tulajdonos megtalálható. De nem arról akarok most beszélni.

Önnek igaza van, valóban szívdobogtató és méltányos lenne, ha olyanok is üzlet közelébe jutnának, akik eddig nem. Csak az a baj, hogy vannak gyakorlati problémák ezzel az üggyel. Nevezetesen: az útépítés rendkívül drága dolog. Hogy milyen drága, idézni szeretném a Heti Világgazdaság egy cikkét, amelyik azt mondja erről, hogy a nagy gépek beszerzése milyen drága. Azt mondja: "milliárdokba kerül, hiszen például egy óránként 300 tonna kapacitású aszfaltkeverő gép telephelyestül mintegy 600-700 millió forintot kóstál. Jelenleg összesen két ilyen berendezés van az országban, mindkettő a Betonútépítő, a Magyar Aszfalt és Strabag által közösen létrehozott Aszfaltmix birtokában van. De ugyanilyen a helyzet a többi nagygép beszerzésével kapcsolatban is, a 12 méter széles aszfalt terítésére képes berendezéssel vagy más nagy darabjaival az útépítésnek.

A nagy probléma tehát az, hogy a kis cégek vagy - ha megkapják az üzletet - maguk vásárolják meg ezeket a milliárdos darabokat, vagy bérlik és lízingelik a nagy cégektől, vagy saját maguk alkalmazzák alvállalkozóként azokat a nagy cégeket, amelyeket épp ki akartunk és el akartunk kerülni. Tehát ez az iszonyatos probléma a gyakorlatban, és ezért ütközik problémába a kormány koncepciója, és ezért nem megy ötről hatra az egész útépítés, mert ezekkel a peremfeltételekkel egyszerűen nem lehet megoldani a feladatokat, amit egyidejűleg szeretnénk kielégíteni. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu