GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valamivel rövidebb lesz a hozzászólásom, mert ezt az érintett részt, amelyet Mátrai Márta képviselő asszony volt szíves felolvasni, én szerettem volna felolvasni szó szerint. De megtette helyettem, nem hivatkozom rá.

Némileg gondban vagyok, és sokáig azért nem is vállalkoztam hozzászólásra, mert Kosztolányi képviselő úr ma már egyszer egyszerűen megkérdőjelezte azt a jogot, hogy van-e jogunk szólni, és nekem túl hosszú időszak van az életemben, amikor személyes tapasztalataim vannak a hadseregről és harckészültségről. Ezért be is jelentem, hogy én igazán arról a régi időszakról beszélek, mert a nagy nyilvánosság előtt az istenért sem szeretnék a harckészültségi állapotunkról, annak jelenlegi állapotáról beszélni. Még ha pozitív változás van, ezek a tapasztalatok feltehetően akkor is igazak.

Miért van itt óriási gond? Az egyik az, amit Körömi képviselő úr most az utolsó hozzászólásában tett. Igen, éppen azért, mert a társadalom tagjai közül számosan vannak olyanok, akik ezt megélték, nem egy-két napon, hónapokon, éveken keresztül, hogy milyen a hadseregben a kiképzés, hogy telik, hogy múlik ott az idő, mire készülnek föl, és milyen a hadsereg harckészültségi állapota. Ez dinamikus állapot, valamikor volt '70-ben, '80-ban és napjainkban. Ebből lehet levonni különböző következtetéseket, és éppen azért, mert mindenkinek van személyes tapasztalata, következhet be az az állapot, hogy nagyon sokan aláírnak egy népi kezdeményezést. És lehetne arról folytatni hosszasan, amivel indított Lányi Zsolt képviselő úr a nap kezdetén, hogy milyen pozitív tapasztalatok vannak, vagy lehetne visszamenni Kosztolányi képviselő úrnak a könyvből felolvasott idézeteihez. Csak bennem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy ezek a pozitív folyamatok kell-e hogy sokáig olyan körülmények között következzenek be, amikor közben még családi tragédiák is vannak.

(21.40)

Én nem akarok riogatni, de voltak régen is és vannak ma is, és ezek valahol, valamilyen formában az emberi mulasztással vagy a kiképzés gyengeségével függnek össze. Azt hiszem, nem az a tény, hogy mi következik be, hanem az, hogy súlyos tragédiák, és ezek valahol a családok számára fontosak.

De mi történik, mi az, ami ellene szól? Melyek azok a negatív élmények, amelyek ellene szólnak ennek a jelenlegi rendszernek?

Az első helyen kiemelem, ami a vitában ma nagyon sokszor elhangzott: ez a rendszer igenis nem versenysemleges. Van egy nagyon széles réteg, amelyiknek be kell vonulnia, és van egy majdnem ugyanilyen széles réteg, amelyik valamilyen kiskapukon keresztül évtizedek óta ki tudja kerülni ezt a rendszert. Ezen keresztül ők anyagi és minden más, karrierelőnyökhöz juthatnak azokkal szemben, akik kénytelenek ezt végigcsinálni. Ahogy elmondtam, a személyes tapasztalatom az, amikor a munkahelyen már a tartalékos szolgálatra visszahívottakkal szemben fogalmaznak meg bizonytalanságokat a munkahelyi vezetők, mert hogyan lehet számítani arra, aki teljesen váratlan körülmények között kénytelen eleget tenni tartalékos kötelezettségének, és emiatt a munkahelyén, mondjuk, váratlanul nem fog megjelenni a következő napon.

Ami még nagyon fontos, az időtöltés kérdése, amely Mécs képviselő úr és Lányi képviselő úr között előjött. Azt hiszem, erről lett volna érdemes beszélni, vagy szerettem volna látni, amikor ez a hivatkozott 2730. országgyűlési határozat, amelyet Mátrai Márta is elmondott... - és nem akarom visszahozni a korábbi vitát, mert az mindenképpen felesleges, erről holnap határozni fogunk, de én azt hiszem, hogy igenis gond van. Gond van a kiképzéssel, amiről kellene, hogy a hadsereg felelős vezetői döntsenek, hogy mi az a cél, amelyet el kell hogy érjen, és mennyi idő alatt lehet ezt elérni. Nem kell utána azt megtenni, amit mindketten úgy neveztek, hogy az udvarsöprés. Ha ez addig terjed, hogy a saját környezetét rendben tartsa, addig rendben van; de amikor az van, hogy az idejét ki kell valamivel tölteni, nehogy közben valami mással foglalatoskodjon, azt hiszem, hogy ez nem érdekes.

Sőt, én továbbfejleszteném azt a gondolatot - és ennyiben némileg ellentmondok az előterjesztésnek, a népi kezdeményezésnek -, amit Lányi képviselő úr elmondott. Azt mondom, ne csak a hazádat védd meg! El lehetne indítani egy nagyon rövid, racionális kiképzés esetén, hogy tudd megvédeni önmagadat, családodat, hazádat. Ebben az esetben már nemcsak a férfilakosságra, hanem még a nőkre is lehet gondolni. Azt gondolom, hogy egészen más feltételek esetén egészen biztos, hogy nem az az ellenérzés alakulna ki a társadalomban vagy a gyermekeiket féltő anyákban, mint ami pillanatnyilag van. Tehát biztos, hogy pozitív irányban lehetne befolyásolni, ha erről a dologról tényleg itt tudnánk beszélni.

Sajnos, egy baj van, hogy a népi kezdeményezést menet közben több dolog utolérte. Az egyik az, amire Vidoven képviselő úr hivatkozott; az ő indítványuk Simicskó képviselő úrral már tényleg arra vonatkozott, hogy valahol - mindegy, hogy jobbról vagy balról - előzni kellene. Ezzel szemben sajnos ez, amiről holnap döntés lesz, és úgy, ahogy a képviselő asszony is felolvasta ezt a mondatot - de képviselőtársaim, tessék azért azt a 9-est megnézni, amire a képviselő asszony hivatkozik! Ott nem szerepel, hogy ez vajon majd csak a következő pún háború általi fenyegetettség időszakában következik-e be, vagy esetleg valamivel korábban!

Azt is el tudom fogadni, hogy igenis a feltételek megteremtése - és ebbe beleértem a jogit, az anyagit, a személyit - hosszú idő. De pont ezért kellene ezt szigorú határidőhöz kötni, mert itt személyekről, emberekről, az ő családjukról van szó, és az adófizetőkről, akiknek ezért valahol kötelezettséget kell vállalniuk, mert tudjuk, hogy többletterhek vannak. Én most nem akarok arra a vitánkra visszatérni, amit Körömi képviselő úrral már folytattunk, mert hiszek abban, hogy ön is elfogadja, hogy minél előbb megvalósítjuk - és az egész délutáni vitában senki nem próbálta elkendőzni, hogy az áttérés pillanatában többletköltségek vannak. De tessék elhinni, korábban, amikor részt vettem NATO-tanfolyamokon, engem a hideg kirázott, amikor mi még arról beszéltünk, hogy fokozatosan és lassan hogyan lehet csökkenteni a magyar hadsereg létszámát, ők már majdnem pontosan ugyanarról a létszámról beszéltek, sokkal rövidebb határidővel, és már az ottani központban fogalmazták meg, hogyan lehet az, hogy önök, akik élvezhetik ennek a kapcsolatrendszernek az előnyeit, nem próbálják meg a másik lábát is sokkal gyorsabban önmaguk javára hasznosítani. Nagyon sok szó esett már a személyi feltételeknél, hogy a fizetés, a lakás és a laktanya-elhelyezés - ez mind-mind igaz. De tessék végiggondolni, hogy miközben itt licitálunk egymásra, én azt gondolom, hogy van egy lépéskényszer, és tényleg arról kellene beszélni, hogy ez milyen rövid idő. Talán konszenzusra tudnánk jutni.

Teljesen egyetértek azzal, amikor Lányi úr azt mondta, hogy egy pártpolitikától mentes hadsereg alakuljon ki. De tessék végiggondolni, az elmúlt napok történései nem azt mutatják, hogy ennek nagyon reális veszélye van, és ettől nem lehet megszabadulni? Ami ebben a határozatban van, egy megfoghatatlan, távoli jövő. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon széles réteg, akik ma a hadseregben belül vannak, igenis veszélyeztetve vannak, fenyegetettségi állapotban vannak, és nem tudják, hogy mi történik majd velük.

Befejezésül talán engedjenek meg nekem egy elég sarkos gondolatot - és erre Körömi képviselő úr hivatkozott utoljára, hogy ez az első népi kezdeményezés, amelyről a parlament tárgyal. Nem az első, a második. Csak én sajnálatosnak tartom azt, és kísérletet is tettem a honvédelmi bizottságban arra, hogy igenis a kormánynak legyen bátorsága ahhoz, hogy merjen felvállalni a népi kezdeményezés kapcsán a kormány által egy határozati javaslatot, és erre a példa is megvolt. Hadd mondjam el most, a plenáris ülésen is, hogy amikor azt mondta ki az előző kormány, hogy a népi kezdeményezésről való döntés nem időszerű, de vállalja azt, hogy amikor abba a stádiumba jut, hogy az érintett kormányok által megérkezik a meghívás vagy jön a megerősítés, akkor népszavazás dönt a NATO-csatlakozásról. És megtörtént a népszavazás.

Tehát itt is fel lehetett volna vállalni egy olyan határozati javaslatot, amelyben a kormány - most nagyon sarkítom és talán karikírozom is a dolgot - csak annyit tett volna, hogy azt mondja, hogy a 150 ezer körüli érvényes aláírással megerősített mondatba talán beszúrnak egy ilyen apró szócskát, hogy "fokozatos áttérés", és a végére egy valamilyen dátum, a kezdeti dátum. Ahogy Körömi képviselő úr mondta - én is elhoztam, nekem is a kezemben van a kormány törvényalkotási programja, de ezek még mind-mind annyira folyékonyak és képlékenyek, hogy ennek alapján tényleg egy nagyon nehéz helyzetben lesz holnap az Országgyűlés, mert így nincs más. Erről fogunk dönteni, feltehetően nemmel fogunk dönteni, de valójában a problémamegoldásban semmit nem léptünk előre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu