KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is nagyon örülök, hogy Simicskó képviselő úr véleményének megfelelően a Ház maga mögött hagyta azokat a hozzászólásokat, amelyek úgynevezett régi katonaélményekből próbálnak pro vagy kontra érveket hozni. Azt hiszem, ennek nincs itt a helye, a haza biztonsága és védelme több kocsmaszagú katonaélményeknél, de még egyszer mondom, üdvözlöm, hogy ezeket a hozzászólásokat elhagyta az utóbbi hozzászólások tömkelege.

Másrészt, elnök úr, annyira térnék el a tárgytól az elején, talán egy-másfél perc erejéig, hogy a vita egy egészen korai szakaszában a témához csak részben kapcsolódva fölvetettem, hogy a fegyveres erőket - a rendőrségen kívül - be lehet vetni belföldön is, és ezt az SZDSZ padsoraiból két volt politikai államtitkár kategorikusan cáfolta. Az ügynek valóban nincs annyiban jelentősége, hogy a tárgyhoz nem tartozik, de a szálak elvarrása végett javaslom a két volt politikai államtitkár úrnak ismételten áttanulmányozni az alkotmányt, nevezetesen az alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontját és a 19/B. §-t. Nem fogom fölolvasni szó szerint, mert nyilvánvalóan abszolút illetlenség lenne szembesíteni két volt politikai államtitkárt azzal, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának ezeket a fontos rendelkezéseit sem ismerik. A két szakaszt bemondtam, azt gondolom, a jegyzőkönyv számára elegendő cáfolat volt.

Tisztelt Ház! Az ország lakói a szükségletek túlnyomó többségét a háztartás keretein belül elégítik ki, de vannak olyan szükségleti kielégítési formák, amelynek minden család, háztartás egyformán részese, s netán eszükbe sem jut, hogy fogyasztjuk. Ilyen például a közvilágítás, a közrend, illetve a haza biztonsága. A honvédelem olyan közjó, olyan szolgáltatás, amelynek használatából senki nem zárható ki, illetve a fogyasztásukért a polgárok, a családok nem rivalizálnak. Ezt tanítják a mai egyetemeken különböző közgazdasági tankönyvekből, ezek körülbelül így vannak ezekben megfogalmazva.

Azaz a honvédelem, a haza biztonsága az első számú közszükséglet. Hiányában vagy veszélyeztetése esetén például nem lehet nyugodt körülmények között oktatni az iskolákban, de például nem lehet a piacgazdaság alapját jelentő vállalkozások számára sem megteremteni működésük nyugodt feltételét, azaz egyik pillanatról a másikra megszűnik körülöttünk a rend. Ezt láthattuk a közelmúltban a térségünkben. Ha valaki az 1970-es évek végén azt mondja Magyarországon, hogy milyen háborúk fognak dúlni a déli határunknál, akkor valószínű, bárki orvosért kiáltott volna - és bekövetkezett a baj. Azaz a haza védelme - még egyszer visszatérek - az első számú közszükséglet, viszont a választópolgárok, a családok, a magyar polgárok szempontjából gyakorlatilag a következőképpen tevődik fel ez a kérdés: mit vár el egy magyar polgári család a haza védelme területén? Azt hiszem, röviden összegezhetjük - miután erről szavaztunk is, népszavazás volt -: szövetségi rendszer keretében, elviselhető költséggel, a szolgálatot teljesítő sorkatonák számára megfelelő körülményt teremtve, a legteljesebb mértékben szavatolja az állam a haza biztonságát.

Azt hiszem, hogy az SZDSZ által kezdeményezett aláírás-gyűjtési akció csak ebben a konstellációban vizsgálható meg, hiszen a kérdés úgy szólt, javasoljuk, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatot 2002-től önkéntes és hivatásos hadsereg váltsa fel. Azaz az állam így vagy úgy, de szavatolja a haza biztonságát. A kérdésfeltevés és a kérdés interpretálása a kérdésfeltevés és az aláírásgyűjtés után véleményem szerint akár manipulatívnak is mondható, nem az aláírók, hanem a kezdeményezők részéről. Hiszen a kezdeményezők úgy tettek, mintha nem tudnák azt, hogy a magyar parlament minden pártja, talán a MIÉP kivételével egyetért abban, hogy át kell térni az önkéntes hivatásos hadseregre. A különbség a magyar parlament pártjai között abban lelhető föl, hogy milyen hosszú intervallumot határoznak meg maguknak - amely teljesíthető, amelyre igen szavazatot tudnak adni - az önkéntes, hivatásos hadseregre való áttérésre.

Ezért azt gondolom, hogy az egész aláírásgyűjtésben az volt a manipulatív elem, hogy az SZDSZ úgy tett, mintha az lenne a kérdés, hogy ki támogatja a kötelező sorkatonai szolgálat hivatásos hadsereggé történő átalakítását. A kérdés nem ez. Ezt vegyük is le a napirendről, mert még egyszer mondom, a parlament pártjai, tán a MIÉP kivételével, ebben egységesek. Itt egyetlenegy kérdés volt, hogy 2002-től; és ettől kezdve a vitát csak ebben a mederben kellett volna folytatni, és azt gondolom, világossá is kell tenni a vitát figyelők számára, hogy a magyar parlament nem arról vitatkozik most, hogy önkéntes és hivatásos haderő legyen-e valamikor Magyarországon, mert ebben egyetértés van. A magyar parlament csak arról vitatkozik, hogy lehetséges-e az, hogy 2002-től ez bevezetésre kerüljön Magyarországon.

(20.00)

És hogyha ez a kérdés, akkor nyilvánvalóan nem nehéz kitalálni: a költségekről forog a vita.

Én azt hiszem, hogy a vita korábbi menetében mind részünkről, mind Mátrai Márta, mind Márton Attila, Nyitray András, illetve Simicskó államtitkár úr nagyon konkrét és egyértelmű tényeket és érveket sorolt föl amellett, hogy azért nem támogatjuk ezt a kezdeményezést, mert a 2002-től történő bevezetését nem tartjuk kivitelezhetőnek. Én is mondanék néhány tényt, amelyben keveredni fognak a számok és néhány megállapítás.

Először is: a NATO-csatlakozás során Magyarország a jelenlegi vegyes haderő állapotában csatlakozott. Még egyszer mondom, a parlament minden pártja gyakorlatilag támogatja ezt az áttérést. A kormányprogramban hat hónapos szolgálati időt célzott meg a parlament, mármint hogy ezt teljesíti a ciklus végére. Már ma is vegyes rendszer van, hiszen előttünk fekszik a fegyveres erők részletes bontású létszámáról szóló határozat módosításáról szóló országgyűlési határozattervezet. Tehát tudni kell a vitát figyelőknek, hogy ma Magyarországon vegyes rendszerű hadsereg működik; nyilván a tiszt, zászlós, tiszthelyettesek mellett jelentős számú szerződéses állomány, illetve sorállomány végzi a feladatokat.

Az 1999. évi költségvetésbe a parlament a megelőző évhez képest 24,6 százalékkal magasabb támogatást szavazott meg a honvédelem számára, a 10 százalékos inflációval szemben ez plusz 14,6 százalék volt, most pedig erre az évre vonatkozóan 43 százalékkal szavazott meg többet, mint a tavalyi évben. Ez a várható inflációhoz képest is igen jelentős többletráfordítást jelent. Azonban nem ettől van több pénz, szeretném cáfolni - szó sincs erről. Ugyanis nem is mertem tovább nézni, csak '92-ig, a Magyar Honvédség fejlesztésre és fenntartásra fordított összegeit ha egymáshoz arányítjuk, akkor gyakorlatilag a fejlesztés szinte eltűnt a teljes költségvetésben, illetve '92-ig '89-től máris 59 százalékra csökkent a reálértéke a honvédelmi kiadásoknak. Ez azt jelenti, hogy noha a polgári kormány mind '99-ben, mint 2000-ben jelentős többlettámogatást ad a hadseregnek, ettől nincs pénz a rendszerben arra, hogy átálljon az ország 2002-ben önkéntes hivatásos hadseregre.

Ez annak teremti meg a feltételét, amit az ellenzéki oldal is nagyon helyesen kifogásol velünk együtt, hogy a jelenleg működő és a reform alá vett hadseregen belül mind a hivatásos állomány, mind a szerződéses állomány, mind a sorállomány életkörülményei javuljanak és jobbak legyenek, illetve a NATO-csatlakozás révén vállalt feladatokat teljesítsük.

Természetesen a szerződéses állományról tudni kell - épp a miniszter úr említette -, hogy eddig több mint 40 ezer fő fordult meg szerződésesként a magyar hadseregben, miközben talán négyezren szolgálnak. Ez olyan fluktuációt jelent, amelyről azt gondolom, senki nem állíthatja, hogy a haza védelmét ilyen fluktuáció mellett lehet biztosítani ma szerződéses állománnyal. Nyilván nagyon sokan belépnek a rendszerbe, és mindjárt csalódnak is, az alacsony fizetés, az ellátás s a többi... - sok oka lehet ennek, hogy ennyire cserélődik ma még a szerződéses állomány.

A NATO-tagállamok többsége előnyben részesíti az általános hadkötelezettséget. Én arra nem térnék ki, hogy a többi képviselőtársam által említett számok világosan cáfolják, hogy nem lehet két év alatt ezt a folyamatot lebonyolítani, ha nem tudnánk azt, hogy Olaszországban is döntést hoztak, de azt nem mondták, hogy két év múlva teljes egészében át kell erre állni. Tehát ha az itt elhangzott érvek közül semmit nem tudnánk vagy a tényeket nem hallanánk, akkor is azt kell mondjam, hogy csodálkoznék, ha a NATO-nak oly régóta tagjai, mint Olaszország, Norvégia, Franciaország, aki ugyan nem tagja, de együttműködik a NATO-val... (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Tagja.) Németország... - bocsánat, igen, Németország... Ezeknek az országoknak, amelyek a NATO vezető erői, nyilván megvan az a demokratikus múltjuk és az a saját hazájuk védelme területén hatékony rendszereik, amelyek révén nyilván nem szórakozásból nem csinálták meg az átállást két év alatt. Ennek nyilván nyomós okai vannak, hiszen gazdag országok sem áldoznak föltétlenül többletforrásokat, ha azt esetleg a társadalom más részeire tudják fordítani.

Ezért számunkra úgy tevődik föl a kérdés, hogy tiszta önkéntes haderőt máról holnapra, ami föltétlenül nemcsak a felszínen jelentkező többletköltségekkel jár, hiszen a teljes hadkiegészítési rendszert át kell alakítani, tehát ehhez kell hozzáigazítani a honvédség teljes háttérrendszerét. Ez nyilvánvalóan többletköltségeket jelent, az átállási idő alatt biztosan többletköltségeket jelent, illetve a honvédség hadra foghatóságát veszélyezteti. Ez éppen a szegedi konferencián hangzott el jó néhány szakértőtől. Én a pacifista szakértőket most ebből a szempontból nem venném figyelembe, mert azt gondolom, hogy ők elsősorban érzelmi alapon mennek az ügy ellen. Aki felelősen döntéselőkészít ebben a folyamatban, mindenki azt mondta, hogy a hadra foghatóság csökken, ha ilyen rövid idő alatt akarjuk megcsinálni az átállást.

Mi azt mondjuk, hogy ezzel a szélsőséges állásponttal szemben, tehát hogy sokkszerűen, vélhetően jelentős adókivetéssel, illetve a haza biztonságát is veszélyeztető módon történő átállás helyett inkább támogatjuk a jelentős adókivetés nélküli, a fokozatosan megvalósuló és a haza biztonságát nem veszélyeztető átállást; hogy hány év alatt, azt nyilván el fogja dönteni a haderőreform.

Nagyon fontos elemnek tartjuk, hogy hat hónapra sikerül leszorítani a szolgálati időt, hiszen ez már az az idő, amikor föl lehet vetni a választópolgároknak, hogy vállalják-e a rövid hat hónapot, és már nem azokat a körülményeket, mint volt a forradalmi ezredben Kalocsán, avagy lényegesen jelentősebb adókivetéssel próbálják meg elkerülni a szolgálati időt. Én azt gondolom, hogy a választásuk egyértelmű.

Szanyi képviselő úrnak még annyit mondanék, hogy természetesen mindazokon túl, hogy a régi adósságokat rendezni kell a seregen belül, még mindig lehet azt mondani: de van pénz a költségvetésben. Van pénz; én azt gondolom, hogy amennyiben a NATO-hoz tudtunk úgy csatlakozni ezzel a vegyes rendszerrel, hogy elköteleztük magunkat a hosszú távú átalakítás mellett, amelyet egyébként a haderőreformról szóló határozati javaslat is jelez, tehát hitet tettünk emellett, ebben az esetben én azt mondom, és ez elfogadható a NATO számára is - hiszen a NATO-országok többsége is így működik -, akkor azt gondolom, hogy inkább költsünk többet majd az EU-csatlakozás révén a környezetvédelemre, költsünk még többet a családokra, és a haderőreform keretében annyit költsünk erre a rendszerre, hogy belátható időn belül átalakítható legyen önkéntes hivatásos hadsereggé.

Azt gondolom, hogy ezt kell világosan kommunikálni a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak és a parlamentnek is, hogy tehát nem arról szól a vita, hogy legyen-e vagy ne legyen önkéntes hadsereg, ezen már réges-rég túl van az ország. Arról szól, hogy végrehajtható-e 2002 elejéig vagy végéig. Szerintünk nem. Egyébként, ha a mai bizottsági jegyzőkönyvet megnézzük, akkor Mécs úr is már elbizonytalanodott egy picit ebben a kérdésben, hiszen ő maga mondta, hogy nem úgy gondolták ők, hogy 2002-től, hanem majd valamikor folyamatosan. Itt én egy kis visszalépést érzek már az SZDSZ álláspontjában is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu